Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Túl közel...

2019. december 15. - Mayerné Répási Adrienn

children-920131_640.jpg

A mai, haladó világban túl közel vagyunk egymáshoz. A buszon utazva, egymáshoz préselve, a munkahelyünkön, a moziban, szórakozás közben és szinte mindenhol. Ez nem nagy baj annak, akit nem zavar a túl közeli kontaktus. Na de mi lesz azokkal, akik nem szeretik, ha belemásznak avatatlanok a személyes aurájukba? Azoknak kész kín az élet és minden nap keserves küzdés, viszolygás.

Már egész kicsi gyerekkorunkban arra buzdítanak minket, hogy adjunk puszit felszólításra annak a rossz illatú bácsinak vagy annak a néninek, akinek a bibircsókjától a hideg futkos a hátunkon. Mindezt azért, mert valahonnan rokonunk, még ha ritkán is találkozunk vele. Azért, mert ez az elvárás. Így cselekszik mindenki. Persze ha nem tesszük, akkor jön a beszólás, a "neveletlen ez a gyerek" szöveg vagy hasonlók. Kötelező elem, mert kell, mert így szoktuk meg és mindenki így is csinálja. Később aztán furabogárnak néznek, ha a felénk nyújtott idegen kézfogását nem fogadjuk el, ha szóvá tesszük, hogy a kolléga túl közel áll hozzánk vagy idegesek leszünk idegenek pusziosztogatásától, véletlen vagy szándékosan hozzánk érésétől. És hogy tovább gombolyítsam a gondolat fonalát a fenékre paskolástól egészen a #meetoo-ig van ez.

Van, akinek természetes, megszokott, semmi kivetnivalót nem talál egy adott dologban, érintésben, pusziban, addig másnak ugyan az sok(k)! Meddig normális egy nem kívánt érintés, puszi? Vagy onnantól egyáltalán nem normális, ha nem kívánt? 

passengers-1150043_640.jpg

Nekem van egy bizonyos saját közegem, amibe nem szívesen engedek be senkit, csak a nagyon közelieket. Ha ezt megszegi valaki, valósággal rosszul érzem magam. Finnyásság? Hiszti? Meglehet. De én szeretném eldönteni, kit engedek intim közelségbe magammal és kit nem. Nem szeretem ha mások hozzám érnek, préselődnek, lökdösődnek, ha kérdezés nélkül megfogják a kezem vagy puszit adnak. Nem szeretek idegeneknek puszit adni amúgy sem, még bemutatkozáskor sem. Kényelmetlenül érzem magam tőle. A keveset találkozós barátoknál, rokonoknál ugyan ez a helyzet áll fenn.

Pont ezért nem erőltetem sosem a gyerekeimnél a kötelező pusziadást. Annak adnak, akinek jónak látják. A mi testünk, a mi döntésünk. Már kicsiként is lehessen beleszólása ebbe annak a gyereknek. Ha nem szeretne puszit adni, ölelést kapni, akkor köszönjön csak simán, az is az udvariasság egyik elfogadott formája. Miért erőltetjük rá csemetéinkre a nem kívánt testi kontaktust, ha nekünk is gondot okoz sokszor?

Tartsuk tiszteletben mások érzéseit. Tanítsuk gyermekünk is arra, hogy csak azt tegye, ami még jó érzéssel tölti el. Ha fél, undorodik, rosszul esik neki, akkor tegye szóvá és közölje a határait világosan, nyíltan, kendőzetlenül, őszintén másokkal. Elfogadott? Nem. Sértődést okozhat? Meglehet. De ne legyen olyan szituációba belekényszerítve, amit nem szeretne.

Hajlamosak vagyunk elkendőzni vagy felerősíteni ezeket a dolgokat. Szóljunk világosan, félreérthetetlenül, ha túl esik a komfortzónánkon! Ne szóljuk le, nevessük ki azt, akinél ez a határ szűkebb, mint nálunk. Kérdezzük meg, szabad-e, nem kényelmetlen-e. Nem kerül semmibe ez a gesztus. Viszont garantáltam nem kerülünk kínos szituációba.

Nőként ezt valahogy még fontosabbnak tartom. A nem kért "véletlen" szájra puszi, ami elcsúszott csak, a fenékre csapás vagy beszólás, az intim területekhez érés, szintén persze véletlenül...Nem elfogadott dolgok. Nem megbocsátható dolgok. Mert aki ilyenekkel trükközik, utána még erőszakosabb lesz egy idő után, természetesnek tartja és normálisnak. Nem az! Csak szólok!

És a gyerekeimnél ezt véresen komolyan veszem! Nem kell mindenáron puszit adniuk, ha nem szeretnének. Szóljanak, ha zavarja őket valami. Ne nézzék el! Fiam is tiszteletre tanítom, a mások határainak elfogadására!

Neked mennyi teret enged a jóérzésed? Mekkora területet ölel föl a komfortzónád? Mi okés még és mi az, ami már nem fér bele? Túlságosan fel lenne fújva az intim terület? Neked még belefér? Felkapod a fejed egyes szituációkról szóló híreknél? Vagy csak hiszti? Szóltál már valakire rá ilyenért? Szóltak már rád?

Mit gondolsz a témáról? Szívesen meghallgatom az álláspontod.

A mai témaötletet a Marketing Commando oldalán olvasott Kollégának kézfogás vagy puszi felvetése ihlette.

ReAd-blog

#intimzóna #blogbejegyzés #bloggerlife #blog #túlközel 

 

 

Döntsük el mi, milyen sorrendben haladunk

Kőszegi-Arbeiter Anita: Abigél ​és Andris születésnapi nyomozása

covers_577785.jpg

Mindig szeretem azokat a mesekönyveket, amik valami teljesen új módon nyilvánulnak meg, legyen szó interaktivitásról, témáról vagy valami ötletről, nem hétköznapi dologról. Szeretem, ha mernek a tömegből kitűnni, nem az elvártat, a megszokottat hozzák, új utat járnak be. Rengeteg mese fordul meg a kezeink között nap, mint nap könyvtárakból vagy saját vásárlásból, esetleg kiadó vagy írói ajánlásra, így mindig örülök, ha messzemenően kiemelkedik valamelyik. Ez a kötet pont ilyen. Ezúton is köszönjük az írónak, Kőszegi-Arbeiter Anitának!

Orvosi váróban olvastuk középső csemetémmel (nagylányom jelenleg még egyedül falja a betűket, a saját ütemében haladva). Jól lekötötte hosszú várakozással teli perceinket, kétszer is újrakezdtük, más utat választva. Hogy hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a könyv nagyszerű szórakozást ígérve, interaktív kötet. Az egyes fejezetek után az olvasó maga döntheti el, merre induljon, melyik új fejezet a szimpatikusabb neki a két ajánlott közül. Így kétszer, sőt háromszor olvasva is teljesen más történést, sorrendet kapunk. Imádta a gyerkőcöm, hogy választhat, nincs megszabva a haladás iránya, ezáltal nem a megszokott történetet kapta. Bevallom, engem is szórakoztatott. Jól össze van téve, cseppet sem döcög a történet, nem érződik törés vagy nem lesz kesze-kusza ettől, csak feldobja a könyvet. Nagyon jó, hogy nincs kőbe vésve a haladási irány. 

A stílus frappáns, gördülékeny, enyhén humoros, gyerekfejjel és felnőtt szemmel nézve is élvezetes. A párbeszédek gördülékenyek, a leíró részek rövidek, hogy ne vesszenek el a túl aprólékos fejtegetésekben az apróságok. 

79444161_972472349790313_2606335916427444224_n.jpg

A történet maga egy olyan témát dolgoz fel, ami a gyerekeknek fontos, mégpedig a szülinapot és az ajándék kérdést. Az egyik legfontosabb, legizgalmasabb, hogy a jeles napunk, amikor minket ünnepelnek, hogyan fog zajlani, mit kapunk ajándékba. Ugye? Ki nem keresgélt ajándékot gyerekkorában? Ezért szerethető annyira a könyv gyerekszemekkel nézve. Élményközpontú, gyermekközeli téma. Röviden le lehetne zárni pár oldalban az egészet, de ezt interaktív módon igencsak felturbósítva az írónő meghosszabbitotta, érdekesebbé tette. Remekül, izgalmasan írta meg, amitől nem lanyhul az érdeklődése a gyermeknek. A lendület sem szakad meg attól, hogy sok kis fejezetből áll. Viszont idő hiányában vagy kezdő olvasóknak nagyon jó ez a könnyítés, megközelítés.

A szereplők nagyon szerethetőek, kedvesek, a gyermeki tulajdonságokat jól hozzák kissé felerősítve. Könnyű azonosulni velük és izgalmasabb nyomon követi csetlésüket-botlásukat, velük együtt nyomozni. Lánykám imádta Abigél cserfességét, önbizalmát és felfedezői vénáját. András igazi izgága kisfiú, aki szereti a hasát, de testvérét is. Kettőjük erős köteléke megingathatatlan, erősítik egymás gyengéit, támogatják a másik felet. 

Nem mond ki a könyv nagy igazságokat, nem akar tanítani, okítani az élet dolgairól és ez helyén is van, egész egyszerűen csak szórakoztat, kikapcsol, nyugtat. Talán egy-két apróság mégis van azért, ami fontos a könyvben. A testvéri szeretet az egyik. A másik pedig az, hogy a túlzott kíváncsiság bajba is sodorhat. De nem tolakodó módon, ránk erőltetve, a szemünk majd kinyomva tárja elénk az író, hanem csak olvasás után, így leírva jutott eszembe, hogy azért csak van benne olyan dolog, ami kiemelten fontos. Nincs a könyvben semmi galádság, durvaság, csupán szeretet. Már ezért is érdemes elolvasni. Nincsenek benne ijesztő részletek, nem lebeg a főszereplők feje felett semmi végleges, fenyegetés, megtorlás. A szülők, nagyszülők és minden családi kapcsolat normálisan van ábrázolva és szeretetteljesen. 

Amit felróhatok a kötet hibájának egyedül, az az, hogy nagyon sok benne a "mondta Andris, Abigél folytatta..." Számomra nagyon zavaró, a fele elhagyható lett volna simán. Hangos olvasással feltűnő is. De ez csak kukacoskodás részemről, a kötet kellemes szórakozást ígér 2 éves kortól, de a 8 éves lánykám is kellőképpen élvezte. Ikreknek pedig kifejezetten ajánlott kötet. 

A külalakját illetően puha kötésű, nagy alakú, nem szokványos gyerekkönyv méretű kötet. Pici kezek nehezen forgatják, viszont a könyvespolcról kitűnik. A grafika nagyon aranyos, letisztult, színes, figyelemfelkeltő, köszönöm külön az illusztrátor munkáját! A betűtípus és méret kifejezetten előnyős a kis kezdő olvasók számára is.

Köszönjük a könyv Anitának, az írónak!

Fülszöveg:

Abigél és Andris, a rosszcsont ikerpár néhány nap múlva ünnepli az 5. születésnapját. Nagyon kíváncsiak már, hogy mit kapnak ajándékba. Amikor anya és apa elmennek vásárolni, az ikrek nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, hova dugták a szüleik az ajándékukat. Dönt Te hol nyomozzanak, merre keresgéljenek, hiszen a főhős TE vagy!

48 oldal 
ISBN: 9786150067285
Illusztrálta: Tarr Andrea
ReAd-blog
#szponzorálttartalom #reklám #könyv #mese #mesekönyv #recenzió #bejegyzés #ikrek #gyerekek #gyerekeknek #interaktív #blogbejegyzés

Pont ott segít, ahol a legszükségesebb

Babarózsa blog és kismama coach, Kovács Edina

  

79528101_705133373341747_6867731540428718080_n.jpg

"Mindig is sok ember vett körül a munkámat, illetve a magánéletemet tekintve. Többnyire azok a helyzetek, szituációk találtak meg már egészen fiatal korom óta, amelyek mind egy irányba mutattak, hogy segítsek másoknak."

Írja Kovács Edina a Babarózsablog írója, aki kismama coach. Nagyon izgalmas és fontos munkája van ezáltal. Egy kismama vagy frissen szült anyuka a legsérülékenyebb a világon. Ezer kérdés, kétely él benne, amivel rendszerint nincs kihez fordulnia. Őrlődik magában és szenved. Edina ebben segíthet sokaknak, ő az, aki meghallgatja őket. Ma őt faggatom magáról, a foglalkozásáról és a blogjáról, ami az egyik kedvenc blogom.

-Mit jelent pontosan a kismama coach munkakör? Hogyan találtál rá és döntötted el, hogy ez a te utad?

Kislányunk érkezése után fokozatosan jöttem rá arra, hogy küzdhetek a saját utam ellen, vagy élhetek azzal, hogy támogassak minden olyan személyt, akinek szüksége van arra. Így az utóbbi mellett döntöttem, és végül a saját utamból kiindulva arra a döntésre jutottam, hogy az édesanyákkal szeretnék foglalkozni. Így a személyes beszélgetések mellett írásos formában is megpróbálok segíteni a hozzám fordulóknak.

Bővebben, amikor 2014-ben megszületett a kislányunk, Fanni, fantasztikusan éreztük magunkat a férjemmel. Ahogy szokott lenni, minden csupa rózsaszín volt. Majd amikor betöltötte a 4. hónapot kórházba kerültünk vele. Szörnyű éjszakákat töltöttünk benn. Ő a rácsos ágyában infúzióra kötve sírt, én meg a szülőknek éjszakára kirakott széken. Annyi lett a rózsaszín ködünknek, és helyébe az aggódás, a kérdések, és a rossz anya érzések kerültek. Aztán, ahogy teltek a hetek és a hónapok, sikerült mindenkinek feldolgoznia a kórházban ért sokkhatásokat. Azonban az élet úgy hozta, hogy kanyarított elénk egy újabb betegség általi megpróbáltatást. Újabb átvirrasztott éjszakák általi kisírt karikás szemek kérdőn néztek vissza rám a rideg kórházi mosdó tükréből, hogy vajon mi lehet a gond, hogy újra idekerültünk. Hosszas vizsgálatok, orvostól orvosig való rohangálásoknak köszönhetően végül a gyerekorvosunkkal kart karöltve elkezdtünk egy olyan hozzátáplálást, amely sokakat elítélésre sarkalt. Mindenből csak natúrt, menteset készíthettem, és gyümölcsök közül szinte csak az almát ehette, de azt is csak módjával. Majd 23 hónapos korában végre kiderült, hogy a kislányunknak fruktóz intoleranciája van. Ami nem egy komoly "betegség", azonban mivel szinte minden étel tartalmaz fruktózt, így kiemelten oda kellett arra figyelni, hogy mit ehet meg, és mit nem. Mivel az előzményekből kiindulva mi ehhez már hozzá voltunk szokva, így nem sokkolt bennünket a dolog.

Azonban egy dologgal nem számoltam. Mégpedig az anyukák mérhetetlen rosszindulata felém, amiért más étkezést követek, mint az átlag. Voltam én minden. Különc, rossz anya, aki megvádoltak azzal, hogy szándékosan éheztetem a gyermekemet. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány ember állt mellettünk ebben az igen nehéz időszakban! Majd amikor világossá vált számomra, hogy én vagyok mások szemében a rossz édesanya, betelt a pohár és elkezdtem helyén kezelni ezeket az embereket. Még inkább befelé figyeltem, és tudatosan kizártam mindent és mindenkit, aki nálam okosabbnak hitte magát a saját gyermekünk étkezését tekintve. Innen van ma is azaz anyai erőm, amit végül is a kislányunkért való kiállásban szereztem meg.

78641708_789726578139801_9161700781840138240_n.jpg

- Kiknek ajánlod? Miért jó egy coach munkáját igénybe venni?

Leginkább azoknak ajánlom, hogy menjenek el egy coachhoz, akik azt érzik, hogy külső segítségre lenne szükségük az életük kerekebbé tételéhez. Ma már rengetek olyan segítő van, akik speciális területeken tudnak segíteni.

Én azt vallom, hogy ha egy nő magabiztos lábakon áll, akkor képtelenség kibillenteni abból. De ehhez pontosan ismerned és tudnod kell, hogy te mit is szeretnél valójában! Egy jó coach feldob, elgondolkoztat, és irányba állít, hogy rágyere, mi a jó neked. Kihozza a már egyébként is benned lévő erősségeidet, rávilágít arra, amit sokszor még magunknak se merünk bevallani, hogy mi is valójában a szívünk vágya és ehhez megadja a kellő bátorságot, hogy azokat a lépéseket meg is merjük lépni.

- Milyen visszajelzéseket kapsz ezzel kapcsolatban?

Őszintén mondom, hogy csupa pozitív visszajelzést kaptam eddig, de tényleg. Ma a kismamákkal az orvosokon, és a védőnőkön túl senki nem foglalkozik. A lelkükkel meg pláne. A már nálam járt anyukák többsége tudja, hogy ha egy kicsit is elbizonytalanodnának, akkor továbbra is bizalommal fordulhatnak felém.

- Mivel gazdagodtál te magad, munkád során? Formál téged is valamennyire ez a munkakör?

Abszolút formál, mivel úgy érzem, hogy ezek által a beszélgetések által én is képes vagyok saját magamban olyan új dolgokat felfedezni, amelyek az önismereti fejlődősében elengedhetetlenek. Egyik, másik édesanya által hozott megoldandó helyzet olykor rádöbbent arra, hogy az ember valójában mennyire tudná irányítani a saját életét, ha képes lenne elfogadni a változással járó nagyobb lépéseket, és nem a félelem rabjaként élne. Így erre az anyukák által napi szinten emlékeztetve vagyok.

- Van valami amire extrán odafigyelsz, fontosnak tartod?

Alapvetően egy toleráns, megértő, nyitott személyiség vagyok, így számomra az adott helyzetre való ráhangolódás természetesen és könnyedén megy. Amit viszont fontosnak tartok, és el is mondok minden alkalommal, hogy a titoktartás minden témában, helyzetben és esetben él. Hiszen a bizalmas, őszinte hangvétel enélkül az egész beszélgetés nem érne semmit.

78836759_807383576352330_4054554925353402368_n.jpg

- Egy nagyon klassz kis blogot vezetsz, amit én is olvasok rendszeresen, mint említettem korábban. Rengeteg lelki finomság van benne és izgalmas témák. Olyanok, amiket illik az szőnyeg alá söpörni és nem beszélni róla. Te viszont minden témához meglehetősen érzékenyen állsz, te nem elhallgatod, hanem mered kifejteni az álláspontod, írsz egy cikket róla és ezzel sokaknak segítesz. Ez a blog a Babarózsa. Mesélnél róla? Mikor indult, mikről van szó benne, milyen célközönségnek szól?

Köszönöm szépen, rengeteg munkám van benne, mivel minden segítség nélkül, teljesen egyedül találtam ki és építettem fel. A Babarózsa blog 2016-ban indult, amikor még otthon voltam a kislányunkkal, és mivel (akkor még :-) jó alvó volt, így rendkívül sok szabadidővel rendelkeztem. Majd egy nap összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem írni. De ha teljesen őszinte akarok lenni, elképzelésem se volt arról, hogy ez mennyire tud bennem kiteljesedni, vagy túlnőni.

A legfőbb célcsoportom a kismamák, illetve a kisgyermekes anyukák. Olyanok, akiknek az önbizalmuk megerősítésében tudok segíteni. Továbbá, hogy kihozzam a bennük lévő erőt, amit ugyan nem minden pillanatban érez egy édesanya, de ez ettől még ott van mélyen legbelül, csak ki kell hozni önmagunkból. Az oldalamon rendszeresen jelennek meg cikkek, ahol az egyszerű témáktól kezdve, a bonyolultabbig minden megtalálható. Így ennek megfelelően a blog oldalam az anyukák lelkének erősítésével, és ezeknek az általam fontosnak tartott üzeneteknek az írásos verzióját tartalmazza.

- Mivel foglalkozol, mit csinálsz szívesen, ha épp nem dolgozol?

Rendszerint írni szoktam. Egészen fiatal korom óta szinte mindenre van külön füzetem, ahová az általam vélt fontos dolgokat vezetem. Emellett szeretek olvasni, imádom az új könyvek illatát. De természetesen a családom az első. A velük közösen eltöltött idő, az ami valójában kikapcsol és feltölti a lelkem.

- Van az élethez valami mottód vagy ami szerint éled az életed?

Az egyik kedvenc könyvem Edit Eva Egertől a Döntés című könyv. A könyv elolvasása teljes mértékben megfogalmazta azt, amit valójában az életről gondolok. Vagyis, hogy az embernek mindig minden helyzetben van döntési lehetősége!

Az már egy másik kérdés, hogy a választások között sokszor olyan lehetőségek is szerepelnek, amelyek számunkra kényelmetlenek, nehézkesek vagy éppen bonyolultnak tűnnek elsőre. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy az is döntés a részünkről, ha nem változtatunk egy adott helyzeten, hanem mindent hagyunk úgy, ahogy éppen van.

 - Hogy látod magad 5-10 év múlva?

Bízom benne, hogy 10 év múlva már elfogadott lesz az, hogy az anyukáknak a lelkükre is oda kell figyelni, nem csak a szülés utáni testük formázására. Ma azt látom, hogy sokkalta inkább fontos a külsőség, hogy a várandósság alatt, majd a szülést követően minden nő toppon legyen. De hol van mindeközben a lélek?!

Remélem, hogy az elkövetkező években már nem lesz támadási felület egy anyukában sem, ha úgy érzi, hogy felborult benne az egyensúly, és szeretne ennek rendezéséhez segítséget kérni.

 ReAd-blog

#interjú #blog #coach #blogbejegyzés #post #bloggerélet #kismama

79003712_1336739683174704_1615000590553710592_n.jpg

 

Hogyan kezdjünk neki a könyvírásnak...

Varga Bea: A ​siker tintája

79099557_1435241089963297_8830498532042473472_n.jpg

Bevallom, rengeteget olvasom más könyveit és azokról véleményt is készítek nagy gonddal, de sosem jutott eszembe, hogy én magam is írhatnék egyet. De, hazudok. Talán 8-9 évesen egyszer, ami kérész életűnek bizonyult, hamvába holt rögtön. Nagy szerencsétekre. 

Viszont annyira sok helyen megkapom, hogy miért nem kezdek el írni. Ennek rengetem oka van. Hiányzik a szikra, az ötlet, a téma, a mondatok, az önbizalom, az összeszedettség, a technikai részletek, a finomságok, az idő, az anyagiak...

Akkor miért is vettem kezembe egy könyvírást segítő kötetet? Jogosan kérdezhetnétek tőlem. Egyszerű a válaszom. Röviden azért, mert érdekel és tudom, az írónő neve garancia a jó könyvre.  Hosszabban mindig érdekelt, valaki miért adja írásra a fejét, mik a mozgatórugói és bár sejtettem, hogy nem könnyű, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire összetett egy könyv elkészülése. Ezer dologra kell figyelni írás közben és csak arra összpontosítani. Fél szívvel nem lehet írni, ha nincsenek ott a gondolataink. Kellenek ötletek, vázlatok, karakterek, stílus, leíró részek, kor behatárolás, nyelvi készségek és még ki tudja mi nem. Mi bloggerek, olvasók könnyen kritizálunk, szedjük ízekre az elkészült műveket, mert sejteni sem sejtjük, mekkora munka áll a hátterében. Egy blogbejegyzés megírása 1-2 napot vesz igénybe maximum az adott történetben, témában élve, ami egy könyv esetén akár több hónapot körülölelhet. Magányos és felemelő is egyben. Egy könyv születése hasonlít egy gyermek kihordásához. Megszületik a gondolat, gomolyog, növekszik, alakul, fejlődik majd kirobban és önálló életet kezd el élni szép lassacskán. Terelgethetjük, segíthetjük az útján, de utána már sok beleszólásunk nincs az életébe. 

Pontosan ezért kértem a Könyvmolyképző Kiadótól ezt a könyvet recenzióba. Ezúton is köszönöm nekik! Nagyszerű, összeszedett írásmű, amit jó szívvel ajánlhatok kezdő és némelyik kevésbé kezdő írónak is, de azoknak is, akiket csábít a könyvírás, mint szakma. Mert az igaz, hogy az íráshoz szükségeltetik némi érzékenység, érzék, de a többi tanulható, fejleszthető. A könyv lehetne a Kezdő Könyvírók Bibliája, ami ebben segít!

A könyv nagyon jól összefoglalja, mitől lehet egy történet rossz, mitől csúszhat meg, mi hiányzik néha az áttöréshez, a sikerekhez, mitől lesz fura. Remek tippeket ad ahhoz, hogyan kezdjünk hozzá, mikre ügyeljünk, miként kerüljön bele egy történetbe minden,ami fontos, hogyan helyezzük el az adott zsánerben, korosztályban,  mit tegyünk, ha elbizonytalanodunk, ha kiégünk, miként írjunk szinopszist, kedvcsinálót... 

Köszönöm Beának, hogy ennyire sokrétűen, mélyrehatóan, olykor iróniától sem mentesen, viccesen, példáktól hemzsegőn megírta minden tapasztalatát úgy mint író, de mint szerkesztő és kiadói munkatárs is. Őszintén és kendőzetlenül veszi górcső alá a történetekben ejthető hibákat, az írói önbecsülést, a kiadók szemén keresztül látható dolgokat és írói szemszögből is közvetít ráadásul, ők mit érezhetnek. A segítő példák nagyszerűek. Kedvem lett volna egytől egyig megoldani őket, mint az eminens tanulóknak, csak az volt a bibi, hogy egy történetem sincs hozzá. 

Annyira sok apróságra kell odafigyelni. Sokszor fel sem tűnt eddig olvasás közben, hogy egy-egy könyv azért sántít, mert ezek el vannak némileg sunnyogva, nincsenek javítva azok a bizonyos könyves hibák. Csak azt éreztem, hogy valami nincs rendjén, hiányzik vagy túl sok, de nem tudtam miért. Most már világos.

Írónak lenni felelősség. Már egy eladott kötettel taníthatunk, éreztethetünk, sejtethetünk dolgokat az olvasóval. Ha befut az író, akkor pedig rengeteg embert formálhatunk, ezt ne feledjük! Sok könyv persze nem lesz sikeres, hiába jó és jól van megírva. Más könyvek rosszak, mégis kapkodják a könyvesboltokban őket. Ízlések és pofonok. Szóval attól, hogy valami nem a nagykönyv szerint van megírva, még lehet akár siker is. De ha valami nem ér el hatalmas sikereket, az sem baj!

Egyszerre nagyon tömény és sok az információ ebben a könyvben, ezért ne egybe akarjuk lenyelni, ha tényleg írásra adnánk a fejünk. Talán el is bizonytalanít kicsit. Olvassuk el a minket érintő, érdeklő részeket és később térjünk vissza a többire is. Ha semmi ilyen irányú tervünk nincs, a megoldandó feladatokat sem végezzük el, akkor gyorsan haladós, pörgős könyv. A stílust nem méltatnám, Bea jól ír és kész. Tudja miről beszél. Van benne komolyság, adatok, száraz anyagok, vicces felvetések, példák, említések, tanító jelleg és minden, ami szem-szájnak ingere. Rövid, átlátható fejezetek, bár, hogy miért ilyen a sorrend, arra nem jöttem rá. 

Mint blogger is nagy hasznát vettem egyébként. Egyrészt ezentúl igyekszem még jobban odafigyelni egy-egy hiba bemutatásakor az író érzékenységére, másrészt a saját cikkeimben, írásaimban, akár a recenziókban is hasznosíthatom, elkerülve, hogy én magam vétsem őket. 

Azt hiszem, azonban ezentúl még hamarabb észre fogom venni az apróságokat, kiszűrni az említett hibákat, most így, hogy felhívtad a figyelmem rájuk. 

És képzeljétek, a kötet olvasása közben arra is rájöttem, hogy én bizony dédelgetek már jó ideje egy mesekönyv ötletet. Egyszer meg is írom, csak alszok még rá 8-9-10 évet körülbelül, ha nem többet...

Bea, kérünk még sok ilyen jó könyvet. És egy javaslat! Kezdő, gyerekíróknak könnyebb nyelvezettel szintén készíts valami hasonlót, hogy már akkor ezekkel a tanácsokkal felvértezve induljanak neki történeteik megírásának! Köszönöm sz élményt! Könyvmolyképző Kiadónak pedig a recenziót köszönöm!

Fülszöveg:

Kreatív ​írás alapmű a szórakoztató irodalomban. Formabontó szakmunka.

Írástechnika, szakmai alapok, sikerreceptek.

Mi alapján döntenek a lektorok egy kézirat sorsáról? Melyek a leggyakoribb dramaturgiai hibák? Milyen írói eszköztárra van szükség a romantika, fantasy, sci-fi, krimi, kalandregény és horror írásához? Mitől jó egy young adult regény? Hogyan írjunk mesekönyvet?

Szabotál a múzsa? Írói válság és lelki élet.

Mikor okoz írói görcsöt külső hatás, és mikor belső probléma? Mit jelent más-más embernek a siker? Milyen kisiklások lehetnek az írói életút során?

Interaktív, szórakoztató írói kalandkönyv.

Az izgalmas témák rendhagyó módon kerülnek terítékre, ugyanis ezt a könyvet nem elolvasni, hanem lapozgatni kell. Két nagyobb úton haladhatsz, az egyik a kezdő, másik a gyakorlott íróknak szól. Lapozz oda, ami kíváncsivá tesz!

Kalandra fel! Ismerd meg a könyvkiadás titkait

Idézet: 

Az olvasás nemcsak empátiára nevel, hanem segíti a lelki problémák feldolgozását is.

280 oldal 
ISBN: 9789634572961

 

ReAd-blog

#szponzoráltbejegyzés #reklám #blog #írás #író #könyv #kiadás #blogger #hogyanírjakkönyvet #KönyvmolyképzőKiadó #könyvmolyképzőkiadó #kiadó #recenzió #írjunk 

 78989399_586967258755115_3274958502170198016_n.jpg

 

Könyves mennyország

books-3495133_640.jpg

Egy rendszeresen olvasó embernek maga a Kánaán, ha könyvet vagy könyves apróságot kap ajándék gyanánt. Bizony ezzel én is így vagyok. Imádok mindent, ami olvasással kapcsolatos és gyűjtöm is őket. A minap például a nagy becsben tartott Harry Potteres bögrém tört ripityára, nagy sajnálatomra. Mintha a szívem szakadt volna meg, Pedig nem is használtam hagyományos formájában ivásra, csak dekorációként. De fontos volt számomra, óvtam, védtem, egyszóval nagy becsben tartottam. Hát most nem sikerült vigyáznom rá eléggé.

Nos, ezzel nem azt akarom mondani, hogyha ajándékot szeretnél választani olyan ismerősödnek, rokonodnak, barátodnak, házastársadnak, aki szereti a könyveket, hogy uccu neki, irány a könyvesbolt, lepd meg! Nem ám. 

Elég nehéz valakinek úgy könyvet venni, hogy nem ismerjük az illető olvasási szokásait, kedvenc íróit, olvasói zsánerét. Ha nincs dugiban egy kívánságlistája vagy nem tudod meglesni milyen könyvek találhatóak a polcán, mik vannak már meg neki, akkor felejtős a dolog. Viszont erre remek áthidaló, ha könyves tárgyat veszünk nekik helyette. Könyvjelzőből például sosincs elég olvasást kedvelő társaimnál, mint ahogy nálam sem. De egy bögre, könyvtámasz is hasonlóan nagy örömet tud kiváltani belőlünk. Mai válogatásom az Olvashop.hu jóvoltából történik. Nála nézelődtem és mutatok be nektek pár tételt, ami felkerülhet a karácsonyi megveendők listájára!

Könyvtámaszok

Bárkinél jól mutathatnak a polcon ezek a szellemes, vicces, ötletes vagy szépséges könyvtámaszok. Kiváló ajándéknak. Kitaláljátok melyik a személyes kedvencem? Fogadjunk, hogy nem. Ugye milyen mutatósak?

konyvtamaszok.jpg

A választék itt megtalálható, ha szívesen elmentenéd magadnak. 

Könyvtokok, Könyvkabátok

Sajnos használat során a táskába be, majd kikerülnek a könyvek. Gyűrődik a borítója, a sarka, lekopnak róla a betűk, az aranyozás...Szegények elég nagy törődésnek vannak kitéve. És az ismerős, mikor olvasol a tömött buszon és mindenki feléd tekinget, hogy a borítón milyen cím virít? Ha ez idegesít téged vagy az ismerősöd, akinek ajándékot szeretnél adni, akkor remek választás. Az arcpirító borítók is remekül eltüntethetők, ha épp brutális horrort vagy erotikus regényt forgat az ember...

73523622_768429080237043_3175078032679370752_n.jpg

Nem csak hasznos dolog, hanem szépen fel is öltözteti a könyvet, óvja, védi minden külső hatásról, ráadásul mutatós is. Itt nézhettek szét, ha megnéznétek a választékot. 

Könyvjelzők

Ahogy írtam is az elején, a könyvjelzőkből sosem elég olvasói körökben! Kinek papírfecni, zsebkendő, egy megsárgult levelezőlap, gyerekrajz, kinek hivatalos könyvjelző kerül a könyvébe. Ahogy sikerül épp. Én személy szerint, szeretem a szép könyvjelzőket, legyenek bármilyen anyagból is. Ha tartósak, jól észrevehetőek, viccesek, figyelemfelkeltőek vagy csak simán szépek, akkor nyert ügyük van. Bár gyerekeim szívesen kilopkodják és elinalnak vele rendszerint, így túl tartósnak nem mondanám őket. De ez a személyes problémám csak. Vagy más is így járt mindig?

57267563_644122952667657_1613941537517862912_o.jpg

Ha feltöltenéd a könyvjelzős pakkodat vagy valakinek azt vennél szívesen ajándékba, itt megteheted. 

Személyes kedvencem nem maradhat el, lentebb megtaláljátok a hozzá tartozó képet. Egyszerűen meg kell mutassam nektek. Még egy Könyvfesztiválos dobozban kaptam, rózsaszín kivitelben. Annyira aranyos, ötletes, jópofa. Gyerekeknek pedig kifejezetten ideális, ha menet közben kéne abbahagyniuk az olvasást. Praktikus.

kepmutat_vizjeles.jpg

Ajakbalzsamok

Igen, jól olvastad. Nem írtam el. Itt és most, nem kozmetikai ajánlást olvasol, mégis ajakbalzsam a következő tétel.  Hogy jön képbe? Mert már nem csak illatgyertya, bögre, könyvjelző, hanem illatos, ízes könyves ajakbalzsam is létezik! 

ajakbalzsamok-stift.jpg

ajakbalzsam.jpg

Ha kedvet kaptál a kipróbálásához vagy valakinek szívesen ajándékoznád, itt tudod megnézni milyen könyvesben van. 

Pecsétek

Ki ne szeretne úton, útfélen pecsételni? Annyira jó móka. Feldobni a levélpapírt, egy csomagolást, díszíteni vele mindent, amit csak lehet. Titkos vágyam egy blogom nevével ellátott pecsét. :)

inshot_20191105_135410746.jpg

 

Könyvtea

Finom, izgalmas csomagolásban van és az olvasás gyakori velejárója? Hát a tea (vagy a kávé). Imádom a könyvtea ötletét. Aki kitalálta, hatalmas arc!

kepmutat_vizjeles_1.jpg

Itt tudod megnézni, milyen ízekben rendelhető. 

Könyves táska

Ez szintén megint az a tétel, amiből sosem lehet itthon elegendő. Végre egy olyan könyves dolog, amit mindenki láthat rajtad rögtön. És környezetvédelmi szempontokból is roppant előnyös, hogy nem eldobható, így bármikor magaddal viheted, bevásárolhatsz benne tízszer, százszor, ezerszer, örökre. 

kepmutat_vizjeles_2.jpg

Tetoválás matrica

Ha valami majdnem örök darabot szeretnél. Tökéletes, amikor nem vagy még biztos az igazi tetoválásban vagy amikor valahogy jeleznéd, te is olvasó vagy, szereted a könyveket. Szerintem aranyos ötlet.

kepmutat_vizjeles_3.jpg

Itt rendelhető különböző mintákban.

Köszönöm, hogy velem tartottatok a könyves ámokfutásom alatt. Mondanom sem kell, én bármikor bármelyiket gondolkodás nélkül elfogadnám. És ez nem kicsit célzás! Remélem a családtagjaim is olvassák a bejegyzésem. Roppant ötletes ajándék mindegyik, de magad is lepd meg vele nyugodt szívvel. Köszönöm az Olvashop oldalnak a közreműködést!

ReAd-blog

#szponzorálttartalom #reklám #válogatás #bejegyzés #cikk #blog #könyves #tea #ajándék #meglepetés

 

Miként ünnepelnek a franciák karácsonykor?

paris-1568057_640.jpg

Bizonyára már nagyon várod a karácsonyt. Én már kellően, így arra gondoltam, folytatom a múltkoriban megkezdett cikksorozatot, idegen országok ünneplési szokásairól. Karácsonyra való hangolódásra tökéletes. Engem mindig elbűvölnek mások ünnepi tradíciói. Portugália karácsonya után ma Franciaországot mutatom be, hogyan ünnepel. Segítségemre ebben húgom lesz, akinek a párja francia. Már évek óta kint élnek Párizs környékén, így első kézből tudnak mesélni a kinti szokásokról, tradíciókról nektek. Persze itt is régiónként eltérhetnek a dolgok, így általánosságokról írok. 

dsc02928.JPG

Franciaország híres a finom borairól, különleges ételeiről. Szeretnek jókat és izgalmas dolgokat enni. A karácsonyi menü sem kivétel ez alól. Igazán sajátos ételsoruk van ilyenkor is, ami nekünk meglepő, nekik viszont természetes, illeszkedik az ottani élelmiszerekhez, a tenger kincseihez. 

wine-1761613_640.jpg

 

Meglehetősen korán, november végén, december elején elkezdik a hangolódást. Kidíszítik a várost, felállítják a miénkhez hasonló hagyományos, ám szaloncukormentes karácsonyfájukat, hogy aztán egészen sokáig, január elejéig, közepéig csodálhassák ünnepi fényeit. Az egész ország fényárban úszik, főleg a fontosabb csomópontok. 

dsc01908.JPG

Imádják az adventi naptárakat és az abban egymásnak vagy az apróságoknak elrejtett meglepetéseket.

Országszerte kézműves vásárokat tartanak, amiket az önkormányzatok szerveznek. Ilyenkor mindenféle finomságot, ajándéknak valót meg lehet venni. Meleg palacsintát esznek vagy churrost, hozzá forralt borral, meleg teával várják a városlakókat. Koncertekkel, gyerekprogramokkal is rendszeresen találkozhatnak az ott élők vagy éppen arra kirándulók. Az sem meglepő, ha szembe jön az emberrel a kis hableány, Ariel vagy Belle, esetleg más meseszereplők. Nagyon sokszor a várost járva, télapó osztogat kisebb ajándékokat a csemetéknek. Az iskolákban a gyerekek szintén ajándékokat, könyveket kapnak, akár nálunk a Mikulás csomag, csak persze mikuláscsoki nélkül. Helyette cukor, kisebb játékok, radír kerül az ő ajándékukba. Különböző alkotóműhelyekben a gyerekek készíthetnek családtagjaiknak ajándékokat saját kézzel, vagy akár a szüleikkel közösen is. 

A franciák igyekeznek megélni az ünnepeket. Közösen, sok időt együtt töltve, programokra járva, vidámsággal telve.

dsc01889.JPG

A Szentestét és az új évet Réveil-nek hívják, ami azt jelenti ébredés. Bizony a ottani Mikulás, a Papa Noël hozza a fa alá a karácsonyi ajándékokat a gyerekeknek. Mikulást, Télapót külön nem ünnepelnek december elején, mint nálunk. 

A menü elég változatos. 

Hagyományosan sok ételféleség kerül az étlapra ilyenkor. Sok helyen nem ritka, hogy 5-7 féle ételt is az ünnepi asztalra helyeznek. Nagy kedvenc a csiga fokhagymás vajban. A csigaházba teszik az ízesített vajat és sütőben, 10 perc alatt felmelegítik. Saint-Jacque kagylót is szívesen esznek frissen. Persze más tenger gyümölcsi is az asztalra kerülhetnek. A hizlalt libamáj pirítóson hagymalekvárral is rendszeres. Lazacot bármilyen formában szintén szívesen beleteszik a menübe. A truffe gombát mártás formában vagy ráreszelve bármire szintén szeretik. A különféle töltött húsok is helyet kapnak és persze a saláták, sajtok is..

10f4e6cc0e756484e9e1ef5faec30a61.jpg

A hagyományos desszert a bûche, ami egy tekercs. Nálunk a fatörzs tortához tudnám hasonlítani. Itt rengeteg ízesítésű van, még fagyi formában is megtalálható. Akik vigyáznak a vonalaikra, azok gyümölcssalátát választanak utolsó fogásként.

buche-de-noel-horizontal-1540928371.png

Az ital, amit szívesen fogyasztanak az ételekhez legtöbbször a bor vagy a pezsgő, stílusosan. Hiába, a jó francia bor...

Azt hiszem, szívesen ünnepelnék Franciaországban is karácsonykor. Rengeteg gyönyörűen kivilágított épület, a jó kedv, a sok vásári forgatag, az illatok...

A hagyományaik nem térnek el nagyban tőlünk, de az ételsoruk azért eléggé. Ti melyik ételüket kóstolnátok meg szívesen?

Köszönöm szépen Répási Anitának és Yvonnak, a párjának a cikk születésében való közreműködést! Előre is kellemes karácsonyt kívánok nekik és minden olvasómnak szintén!

ReAd-blog

#karácsony #étel #ünnep #francia #Franciaország #blog #cikk #bloggcikk 

dsc02964.JPG

 

Játékból áll a világ

christmas-1911637_640.jpg

A blogom egy jelentős mérföldkőhöz ért. Egy olyan számot lépett át, amit álmomban sem gondoltam volna az első éves szülinapja előtt. Köszönöm nektek!

Így arra gondoltam, egy nagy nyereményjátékot hirdetek nektek, rendszeres olvasóknak. Nagyon sok szépséges nyeremény érkezett, érkezik még. A későbbiekben be is mutatnám a felajánlókat, hiszen mindegyik egy nagyon klassz kis női vállalkozást visz. És még karácsony előtt el szeretném juttatni a nyerteseknek, így játszunk, nehogy kifussunk az időből!

Nem szeretem a likevadász dolgokat. Menj ide, majd ott is nyomj egy jelet, kövess be ezt vagy azt. Nem is fogom alkalmazni. Megköszönöm, ha megosztod, ha meghívsz valakit vagy beköveted az intsám, az fb oldalát a blognak vagy a csevegős csoportomat, a blogon a jobb oldalon fent lévő Követem gomb megnyomása is kedves számomra, de nem feltétele a játéknak.

A játékban nem vesz részt sem az fb, sem más platform, kizárólag saját. Csak és kizárólag itt a blogon leadott hozzászólásod vesz részt a játékban. Ha fb-re vagy máshová írsz, az nem követhető nyomon. 

A játék 2019.12.08-tól 2019.12.15-ig tart.

Igyekszem hamar sorsolni a gyerekeim segítségével és még a karácsony előtti héten eljuttatni  a nyerteseknek a csomagjukat. Ez 2019.12.16-án várható a délutáni órákban!

Viszont ehhez el kell hogy valahogy érjelek, hagyj meg egy mail címet, ahol írhatok neked, értesíthetlek, de ha figyelemmel kíséred a blogom, ide is ki fogom írni a nyertesek nevét! Nem egy nyertes lesz, minimum három!

.Ígérem a GDPR miatt nem fogom tárolni, nyomban törlöm is az adataid, ahogy célba ért a csomagod.. Ha valaki nem jelentkezik a nyereményéért egy héten belül, újra sorsolok!

Szóval a játékban akkor veszel részt, ha a blogbejegyzés alá

1. megírod, melyik bejegyzés volt idén a kedvenced a blogomon

2. arról is írsz, miről olvasnál még itt szívesen

3. a megmutatott nyeremények közül minek örülnél a legjobban

Köszönöm szépen. Jó játékot kívánok! Kizárólag magyarországi címre tudok postázni, hogy eljuttassam hozzád!

Rengeteg ajándék lesz, így csomagokat fogok készíteni belőle. Na de nézzük is a lényeget, a nyereményeket!

76722793_1274210559428629_6492725374445682688_n.jpg

Edina Babus a következő felajánló.
Hobbyból foglalkozom ezekkel az ékszerekkel, mert a kézműves rész kikapcsol. Egyébként főműsoridőben az otthonukat megvásárolni kívánókat segítem, "Lássunk tisztán" nevű cikkeimmel (amelyekben banki termékeket mutatok be hétköznapi nyelven), továbbá előminősítéssel is(hitelképesség vizsgalat készítek, hogy tudatosan induljanak lakást nézni).
Edina cikkei itt találhatók.

78302828_475560793317886_3195641313890402304_n.jpg

Izgalmas karácsonyfadíszek hiányoznak a fáról? Most megnyerheted Wood Art Decortól. Szerintem nagyon szépek. 

78790571_1018671381801756_4346210464909230080_n.jpg

Életünk gyöngyei ajánlotta föl ezeket a szépségeket.
Az ásványok szeretete kislány koromban kezdődött. Vonzottak a szép színes és csillogó kövecskék, amelyeket az iskolai és más ásványkiállításokon láttam. Édesanyámtól mindig kaptam egy-egy marokkövet, amik a szobámat díszítették. Körülbelül másfél évvel ezelőtt tértek vissza az életembe az ásványok, mikor is egy kedves barátnőmnek születésnapjára készítettem karkötőket különböző ásványokból, lényegében azért, hogy a munkájával járó stressztől megvédjék, óvják Őt. Ezt alapos tanulmányozás, utánajárás előzte meg, hiszen tudjuk, ami nekünk szép és jó, az másnak nem feltétlenül az. Minden ásvány máshogy működik, másra jó, így belevetettem magam az ásványvilágba.
Férjemmel 2019. novemberében hoztuk létre az Életünk gyöngyeit, azóta sok elégedett vásárlói visszajelzést kaptunk. Főként szépségükért szeretjük ékszereinket, tökéletes kiegészítő lehet akár egy apró karkötő is.
Ha követjük a divatot, színek, évszakok változását, vagy netán tisztában vagyunk az ásványok hatásaival, nemcsak a szemnek, de a testünknek-lelkünknek is kedvezhetünk velük, melyektől szépnek, csinosnak és ragyogónak érezhetjük magunkat.
Sokféle ásvány karkötővel találkozhatsz weboldalunkon, remélem megtalálod a Hozzád illőt! Abban az esetben, ha még nem találkoztál olyannal, ami igazán rabul ejtette volna a szívedet, vedd fel velünk a kapcsolatot, szívesen elkészítjük a számodra legmegfelelőbbet!
Örömmel készítünk ékszereket, ezért kívánok mindenkinek hasonló örömöket az oldalunkon található ékszerek viseléséhez!
Itt meg tudjátok nézni: http://www.eletunkgyongyei.hu/

79499679_2524845727801393_907975976367947776_n.jpg

Ezt a nagyon klassz arclemosót HerbArting tulajdonosa küldte nektek.

Szabó-Vida Zsófi vagyok, a HerbArting megalkotója és kertészmérnökként végeztem és már gyerekkoromban érdekeltek a növények és kísérleteztem fenyőtobozból krém és rózsaszirmokból olaj kinyerésével. Ez az érdeklődés később is megmaradt, ezért lettem okleveles szappan- és kencekészítő mester.

Kislányom, Kató születése adta a végső lökést, hogy az érzékeny bőrű babákon segítsek. Ahogy biztosan Nektek is, egy új Élet vette kezdetét a családunk számára az ő születésével. Az ő érzékeny, ekcémára hajlamos, extraszáraz bőrére kezdtem el kifejleszteni a HerbArting babatermékeit. A HerbArting felnőtteknek szánt termékeit pedig olyan anyukáknak és apukáknak szánjuk, akik szeretnék annak ellenére magas minőségű termékekkel ápolni a bőrüket, hogy szülőként nincsen erre sok idejük.

Miben mások a HerbArting termékek?

• Hiszek a természetességben, így csak bio alapanyagokat használok

• Szeretem a gyermekeket, így termékeim kifejlesztésénél az ő igényeiket veszem figyelembe

• Tisztelem az állatokat, így termékeimet soha nem tesztelem rajtuk

• Imádom a természetet, így a gyártás során keletkező hulladékot újrahasznosítom

• 100% natúr - Minden termékünk mentes a parabénektől, kőolajszármazékoktól és minden, a természetes kozmetikumokban tiltott anyagoktól

mayer_cmyk_1.jpg

Ritadigidesign egy ilyen személyre szabott, letölthető szuper családos képet ajánlott föl. Én imádom. Mindegyikünkben egy szuperhős lakozik!
Nézzetek be Ritához, mert nagyon jó kis dolgokat készít.

78071813_153011919372963_4432993453105741824_n.jpg

 BloomBaby webáruház www.babaajandekok.hu jóvoltából érkezett. Pihe-puha, óriási felhő alakú párna. Tökéletes babának, kisgyereknek, de felnőtteknek is. 

78495929_153196792687809_5691824603509293056_n.jpg

Ez a tündéri mesekönyv a hozzá tartozó csokival is új gazdára fog találni hamarosan. Felajánló maga az írónő, Németh Szilvia. A saját példányunk már félig kiolvastuk. Igazán csajos, izgalmas könyvecske. Nagyobb gyerkőcöknek is!

78802813_153191019355053_1784728841869066240_n.jpg

A következő ajándékot felajánló Nagy Karolin. Egy igazán vicces, felnőtt verses színező tulajdonosa lehetsz.

Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka.

Ma kikerült a beszámolóm is a blogra a könyvről. Igazán kellemes szórakozást ígér a kötet.

78239597_153195479354607_2105025422377877504_n.jpg

 Beauty Inthebox nevében ezt a gyönyörű pénztárcát ajánlotta föl. A weboldalán érdemes körülnézni, mert mesés ruhák, kiegészítők találhatók. Minőség a jelszava!

mj-glass-design-uvegekszer-pink-nyaklanc.jpg

MJ Glass Design

"Különleges tengerentúli és muránói üvegből készült design ékszerek neked, ha szereted az egyedi darabokat. A lágyabb, visszafogottabb üvegékszerektől egészen a merész, vagány, művészi gonddal kivitelezett ékszerszettekig, itt mindent megtalálsz nálunk."

A fusing technikával készült üveg medálok, nyakláncok és fülbevalók különlegessége magában az alapanyagban rejlik. Az irizáló, szikrázó felületüket a rajtuk lévő fém-oxid rétegnek köszönhetik, ez az, amitől az üvegékszer többarcú lesz. Más szögből, vagy más fényben nézve különböző színárnyalatokban játszik. Az egyedi üvegékszer sosem lesz unalmas: akárhányszor előveszed, hogy ékesítsd vele magad, mindig rácsodálkozhatsz egy újabb megjelenésére.

79473394_153701692637319_6137307755435786240_n.jpg

Kedvenc testvajamat is megnyerhetitek Herbsgarden Beauty jóvoltából. Mit lehet tudni róluk? Minőségi, természettudatos, natúr kozmetikumokat árul prémium minőségben, gyönyörű csomagolásban.

 

Szmolinka Eszter Mahasti szintén egy felajánló. Ő egy klassz hastáncos kupont ajánlott fel.
Mahasti szerényen nem szeretett volna fantasztikus munkájáról nyilatkozni, így beszél a vele készített cikk inkább.
Adri még 2012-ben készített velem egy interjút, amit itt olvashatsz:
https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.hu/2012/06/interju-ez-nem-csak-egy-tanc.html
Ahol meg tudjátok nézni, mivel foglalkozik pontosan: Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
https://www.facebook.com/mahasti10
https://www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
Ajándék hastáncóra 3900 Ft értékben, ami online is igénybe vehető!
2 db belépőjegy a XIV. Holdfény Lányai Páros és Csoportos Nemzetközi Hastáncversenyre
2020. március 1-jén
78428602_498738800733288_2716463031130259456_n.jpg
Finom csokik anyaboltja.hu , azaz Ipszilonanyu jóvoltából.
Nézzetek körül az üzletben, de a blogján is mindenképp!
 
Csercsa-Kincses Anita óvónő, blogger, az Ipszilonanyu Fb oldal kezelője, és az anyaboltja.hu webshop tulajdonosa. Az ipszilonanyu blog és oldal arra hivatott, hogy a mai tudatos szülők ebben a változó világban kapaszkodót kapjanak a gyerekneveléshez, vagy csak épp egy jót nevethessenek önmagukon. Túl sok az információ, a gyereknevelesi irányzat, az elvárás és a kritika a szülők felé. Az oldal ezt a feszültséget hivatott egy picit oldani. A webshopra pedig összegyűjtöttem olyan praktikus kiegészítőket anyukáknak, amivel könnyebb lesz az életük. Fejlesztő játékokat és könyveket a gyerkőcöknek , emellett időnként limitált kiadású boxokat is találhattok kismamáknak és kisgyerekeknek egyaránt.
Babarózsa - Kovács Edina kismama coach felajánlása egy kismama/anyuk kibeszélő, coach beszélgetésre szóló kupon 10000ft értékben.
Itt tudjátok a szépséges blogját megnézni: https://babarozsa.blog.hu/

Kovács Edina kismama coach online vagy személyes beszélgetés kismamáknak/anyukáknak kupont ajánlott fel. 

Szóval játékra fel!

 

Ne vedd túl komolyan az életet

Nagy Karolin: Nem ​lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka

 79095771_2970385776329287_3413290894739111936_n.jpg

"Egy vidám könyv felnőtt színezőkkel a benned élő önfeledt gyermeknek"

Az élet túl nehéz, komoly és kihívásokkal teli. Folyton változásban van. Hol fent, hol lent vagyunk. Csak úgy lehet túlélni, ha nem vesszük túl komolyan, ha bírjuk az íróniát, önmagunkon tudunk nevetni, értjük a viccet. Ez a kötet pont ilyen. Felnőtt színező, melyben apró versek, humoros kis történések, ötletes dalok is helyet kaptak. Átüt a lapokon az írónő kedves humora, pozitív életszemlélete. Nem szabad a történetet, a könyvet komolyan venni, csak egy jó kis stresszlevezetésnek, a napi rosszból kilábaló időtöltésnek. Olyan, mintha kidugnánk a fejünk egy kis friss levegőt szippantani a szmogból. Üde, lendületes, vidám.  

Ismerős, mikor egy hosszú nap után, már mindenből eleged van, nem vágysz semmire, csak egy kis felüdülésre? Ha igen, akkor ez a könyv pont neked készült. Nem szigorúan vett könyv. Színező sem igazán. Nem is tudom, hová sorolnám leginkább. Az biztos, hogy egy szórakoztató kis füzetecske, ami után csak pislogtam, hogy elfogytak a lapjai. Olvastam volna még és még. Nagyszerűen kikapcsolt, elszórakoztatott, a célját elérte. Nem mondom, hogy minden szösszenet tetszett. De nem akar nekem (és másoknak sem) mindenáron megfelelni az író, hanem a saját kis vicces történeteit, szórakoztató, apró szómorzsáit szerette volna kiírni magából. Köszönöm, hogy megírta. Nem törődött  a konvekciókkal, az elvárásokkal, milyennek illene lennie egy könyvnek. Csak az érzéseit, humorát ontja ránk, akik vevők vagyunk rá. Neked eszedbe jutna a joghurt lábáról olvasni? Hát arról mit lehet írni? Vedd meg Karolin könyvét és kiderül. Ő még abból is tudott történetet kreálni, ráadásul szórakoztató, olvasható módon. Bírom, mikor van valakiben kreativitás. Én nagy és egyszerű témákon is sokat törpölök, mily módon kerüljenek ki tőlem. De hogy mi a bánatot írnék egy joghurtról, azt nem tudom. Van a könyvecskében vers, mondóka, rígmus, dal, történet, szösszenet is. Egy igazi kis egyveleg, hogy sose und meg. 

78758482_781454325661925_6872188758704259072_n.jpg

A fenti kép részlet a könyvből.

Túl rövid. Túl egyszerű a borító. Nem lehet semmilyen megszokott stílusba beszuszakolni! De kit érdekel? Vicces és nem a megszokott. Ennyi már pont elég ahhoz, hogy érdemes legyen megvenni, elolvasni. Könnyű nyelvezet, érdekes szóhasználat, egyszóval stílusos. Ennyi. 

Hogy mit írhatnék még róla?

Egy jó tanács a könyvhöz. Bármilyen botcsinálta, botkezű színező vagy, bátran vedd meg. Bármilyen rimtelen életet is élsz, kell neked a könyv! Ha humortalan vagy, pláne. Az élet sava-borsa, humora egy kötetben.

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

78651117_570093917088918_5079990418951634944_n.jpg

 

ReAd-blog

#könyv #színező #felnőttszínező #balalajka #vidámpercek #szponzorálttartalom #recenzió

Nem kerül semmibe, ajándékozz meg valakit...

a mosolyoddal

72342006_2590044457722219_6303231898382499840_o.jpg

Karkötő: R.M. ékszer 

A mai rohanó világban mindennek van súlya, értéke. Azt hisszük, minden kerül valamibe vagy valamennyibe. Néha túl sokba is. Erőnkön felül igyekszünk a legnagyobbat, a legszebbet, a legdrágábbat megvenni. Időt, pénzt nem spórolva, kiemelkedően jó ajándékok után vadászunk. Nem is gondolnánk, de néha annyira jól esik egy semmibe sem kerülő gesztus, talán ezer megvett ajándéknál is többe. Egy mosoly, egy apró biccentés, egy simogatás, egy vállveregetés, gyors ölelés, dicséret vagy akár egy apró meglepetés is. Szűken mérjük, pedig tényleg megfizethetetlenebb, mint bármilyen ajándék, olykor. De ne csak szeretteinket részesítsük benne. Az ember rosszkedvét elűzi, a világba vetett hitét megerősíti, egyszerűen jól esik neki, ha vidáman ráköszönünk, rámosolygunk vagy csak aznap nem kötözködünk, mert hideg a kávé, rosszul adott vissza...

Mindenki szívét megmelengeti egy kedves gesztus. Talán aznap az az apró mosoly az első és egyetlen, amit mi lövünk felé. Vagy valami nagyon fáj neki, de egy felé nyújtott szaloncukor eltörli a rossz emlékét, jobb kedvre deríti. Kizökkentjük dicséretünkkel a rosszkedvéből. Használjuk bátran eme gesztusokat, ne fukarkodjunk vele, hiszen nem kerül semmibe. A mi kedvünk, napunk is mosolygósabb lesz tőle, ha adunk. Ajándékozzunk meg bátran sokakat mosolyunkkal, jó kedvünkkel!

girl-529013_640.jpg

Igyekszem úgy élni és arra nevelni a csemetéket, hogy egy szívből jövő mosoly sokat ér, osztogassák bátran. Egy kedves dicséret az aranyat is felülmúlhatja. Ám mégis meglepődtem, mikor a napokban én is kaptam egy nem várt gesztust. Olyan jó érzés volt, hogy sokan munkálkodnak, élnek így, ez a gondolkodás mentén, mint én. Mégis meglepett, hogy ezúttal felém irányult. Ez valami olyasmi, mint a bókok. Jó, ha kapjuk, adjuk, mégis meglepődünk, hárítani próbáljuk, ám szívünk mélyén mégis megbizserget, jó kedvre ösztönöz.

people-2564803_640.jpg

A minap kisfiammal betértünk egy házi pékségbe vásárolni. Szóltam, hogy kártyával szeretnék fizetni, nincs nálam készpénz. Jól be is vásároltunk finomabbnál finomabb reggeliket. Ám szólt a pénztáros hölgy, hogy mégsem tudunk fizetni eme módon. Én hebegtem, habogtam, kirohantam az üzletből, hátha a kocsiba találok elegendő aprópénzt. Sajnos nem leltem annyit. Mire visszaértem a hölgy közölte, nem számít hogy nincs nálam annyi pénz, vigyem haza nyugodtan az árut. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogni bírtam és szabadkozni, megköszönni a dolgot. Fél áron kaptunk meg végül mindent így. Egész nap csak mosolygásra futotta tőlem. Annyira egyszerű kis dolog volt. mégis egész nap a fejemben járt a dolog. Nem az összeg, hanem a gesztus. 

Tegnap a kórházban jártunk fiammal allergia vizsgálaton. Szegény félt, de én jobban az egész cécótol. Álmos is volt, éhes is, nyűgös is. Ám még a vizsgálat előtt szembe jött velünk egy Mikulás és krampuszai. Kaptak a csemetéim tőle egy-egy plüsst és egy kis csomagot. Az egész vizsgálat alatt mosolygott és boldogan ölelte magához a frissen szerzett mackó barátját. Egy szemernyi félelem sem volt benne, mert elvarázsolta a Mikulás. Neki két perc volt a krampuszaival az egész, de nekem kitartott egész nap a mosoly, a jó érzés.

Egy megbeszélt csomagot kaptam. A vasárnap meghirdetett játékhoz küldött egy készítő ajándékokat, amit felajánlott. De a csomagot bontogatva valami turpisságra jöttem rá. Túl nehéz a csomag, valahogy nem jó. Hát nekem is volt benne egy meglepetés termék. A készítő rám is gondolt rögtön:) És nem ő volt az egyetlen. Sorra lapultak a csomagokban nekem is apró meglepetés ajándékok. És ez annyira megmelengette a szívem, hogy valaki rám is gondolt. Nem volt kötelező, mert nem ez volt megbeszélve. Mégis nekem is tettek valamit a csomagba. 

Aztán meg kell említenem még azt a múltkori esetet is, amikor borzalmasan rosszul aludtam, még rosszabbul keltem. Rossz kedvem volt és legszívesebben mindenkit elküldtem volna a sunyiba. De nem tehettem, a nap nem áll meg azért, mert házsártos vagyok. Ám az egyik helyi boltban tovatűnt a rossz kedvem, mikor kedvesen megjegyezte az eladó, hogy csinos vagyok. Hölgy volt az illető, így semmi olyanra nem gondolt. Jól esett a bókja. Csak látszik a rendszeres mozgás rajtam és a rengeteg bele feccölt energia. Ettől egész napra jó kedvem kerekedett. Nem került neki semmibe, lehet nem is úgy gondolta, csak egy üres frázist puffogtatott, de feldobta a napom. 

 A gyerekek különösen jó szenzorral vannak felszerelve. Minap nagyon fáradt voltam már. A hócsukám is tele volt a napi teendőkkel, de még ezer tennivaló akadt. Mikor nagylányom odajött hozzám és megölelgetett. Te vagy a legjobb anyuka a világon-mondta. Gondolhatjátok, hogy rögtön eltűnt a fáradság, Újult erővel vágtam bele a további teendőknek. Pici fiam és kislányom is érzik, tudják, mikor vagyok lehangolt. Rögtön jönnek oda cuppanós puszit adni vagy egy "szeretlek"-kel megölelgetni. Ők még nem félnek adni. Nem kötik feltételekhez. Nem félnek kapni sem. Nem fogadják fenntartással. Elfogadják, tudomásul veszik és kész. Ezt a gyermeki tulajdonságot kellene visszahoznunk magunkba, felnőttek mind.

Küldj egy mosoly valaki felé vagy egy kedves üzenetet! Dicsérj meg valakit vagy tedd szebbé egy apró figyelmességgel a napját! Hidd el, az univerzum meghálálja, vissza fogod kapni. nem mellesleg te is jobban fogod érezni magad tőle és pénzbe sem kerül!

ReAd-blog

#boldogság #gesztus #mosoly #szeretet #jókedv #öröm #hála #blog #cikk #bejegyzés #ReAdblog

girl-1848478_640.jpg

 

Ha nem tudod, mit viseljen a csemete ünnepekkor

Egy kis szemezgetés a hazai készítők kínálatából!

Nyakunkon a karácsony. Ilyenkor előkerülnek az alkalmi öltözékek a szokásos karácsonyi fotózásra, az adventi ünnepségre, a karácsonyi misére vagy az otthoni Szentestére. Ismerős, mikor állsz a szekrény előtt és azon gondolkodsz mit húzz a csemetédre, ami csinos, kényelmes és szívesen is hordja, ráadásul nem nőtte ki vagy tavaly nem az volt pont rajta? Emlékeimben megjelennek azok a viszketős, szúrós harisnyák és a kötényszoknyák, amiket szívből gyűlöltem. Ebből tanulva a csemetéimre csak kényelmes ruhát adok, ne ez maradjon meg bennük a legélénkebben a karácsonyról. Ráadásul előnyben részesítjük a hazai vállalkozók által készített ruhadarabokat. E szellemben válogattam nektek pár szépséget különböző magyar készítőtől. Nézzetek szét bátran!

Csajos szekció:

reti_fashion.jpg

Réthy Fashion ruhái nem csak csodaszépek, ötletesek, hanem újrahasznosítottak is. Rögtön beleszerettem. Hamarosan a lányoké is elkészül, amit már nagyon várok. Farmerből van, így biztos vagyok benne, hogy kényelmes is lesz.

 

nudebymelkfashion.jpg

Tüllszoknyák. Lányok nagy rajongói. Bizony még én is szívesen beszereznék egy ilyen könnyű kis tüllt. Bármilyen felsővel ünnep öltözék lehet és nem csak akkor lehet viselni, még az oviba is felvehető bármikor. Egy tüllszoknyához mindig jó nap van. Ez a szoknya megtalálható Nude by Melk Fashion oldalon.

 

koczkart_hobbivarroda.jpg

Az igazi hercegnőknek egy ilyen tűzpiros ruha dukál. Imádom. Igazán bájos. Ötvözi a régmúlt divatját s jelenbelivel. KockArt oldalán megtaláljátok. 

 

shumlee.jpg

Igazán gyönyörű ennek a kisruhának a mintája, a szabása pedig praktikus, kényelmesnek tűnik. Shumlee oldalán szerezhetitek be.

75443098_2999306940295211_5827562084212146176_n.jpg

Fiús oldal

_varianno.jpg

Varianno igazán cuki, fiús szettet készített, pedig nem könnyű csinosan és praktikusan is öltöztetni e nemet. E cuki kisfiús kép fölött is Varianno ruhás kép látható. 

www_festettpolo.jpg

Ha nagyfiús ruhát vennél, de a fiatalúr nem hajlandó csak kényelmesbe bújni, akkor ez a te ruhád. Igazán ötletes megoldás. Imádom! Megtaláljátok a festettpolo.hu oldalon.

munkagepes_kategoria6_295x295.jpg

Emke szerkók neves, saját tervezésű pólóival, bodyjaival mindig tarolhat  a csemete. 

kisfiu-szett-termekkep-28.jpg

Finom, meleg és bolyhos. Egészen nagy méretig lehet rendelni Babyandkidsfashion oldalán bármilyen gyerekruhát, de még tipegő hálózsákot is.

Babyknek

70275244_3495478357129282_6132443550354243584_n.jpg

A minifiúknak egy ilyen elegáns bodyt? Nekik is kellhet néha egy csinos összeállítás.  Littledot oldalán megtaláljátok.

78135447_671069806752840_3917404709647810560_o.jpg

71056829_617953898731098_8647265572108632064_o.jpg

LuannaBaby oldalán jó ránézni a dolgokra. Gyönyörű minták, szépséges kidolgozás, mesés ötletek. Ezért a cuki babamellénykéért és ruháért szívesen szülnék újra. Kedvenc szivárványos sapink is tőle van.

 

4babiesonline.jpg

Ha a legkisebbet is valami cukiba öltöztetnéd, akkor 4babiesonline oldalán találsz nagyszerű szetteket. Igazán jó kis fotók készülhetnek a Mikulás kis segédjével.

mocorgo_nadrag_symbo.jpg

Symbo MocorGo nadrágjai mindig kényelmet biztosítanak a babáknak, még karácsonykor is. Pihe-puha anyagból, cuki mintákkal.

66795084_2358885081000786_2176908451765026816_o.jpg

És ha összeöltöznétek...Szerintem nagyon aranyos, mikor a család hasonló színösszeállításban van.  BabyMandarin.

Remélem jól szórakoztál, sikerült pár gyöngyszemre bukkannod, ha netán ruha hiányban szenvedtek és a hazai vállalkozókat támogatnád. A cikkem nem reklám, csupán a saját válogatásom, ahol tudom, minőségi dolgokra lelhetek. 

ReAd-blog

#ruha #ruhák #gyerek #kids #baby #válogatás #cikk #hazai 

 

Hogyan ünnepel Portugália?

Minden országban kicsit máshogy karácsonyoznak. Portugália a célkeresztben.

78500133_1741498599318121_1125580498714755072_o.jpg

Közeledik a karácsony, amit megelőz egy nagy adag izgalom és készülődés is. Ilyenkor mindenkit megszáll a varázslatos légkör, a nyugalom, legalább egy kicsit. Roppant izgalmas ajándékokat választani, meglepni szeretteink, finomságokkal készülni az ünnepi asztalra. A megszokott kis teendők, a szokások, a dekoráció készítés ünnepi hangulatba öltözteti a lelket. Nem hiába az egyik legszebb ünnepünk.

Abban az országban, ahol élünk, otthonosan mozgunk a népszokások között természetesen, de más kultúrákkal, országokkal kapcsolatban sokszor nem vagyunk tisztában vele. Pedig nagyon szórakoztató bepillantani a tőlünk sokszor meglehetősen eltérő ünnepi tradíciókba vagy meglesni, mások hogyan ünneplik ezt a jeles eseményt.

Ebben a cikkben egy olyan országról s karácsonyáról lesz szó, ami kicsivel kisebb, mint a miénk, de nagyobb a népsűrűsége, több lakossal rendelkezik. Fővárosa Lisszabon, Budapesttől pontosan 2470 kilométerre helyezkedik el. Ebből már kitalálható, hogy Portugáliáról lesz szó.

78533164_1741497652651549_4488059907412590592_o.jpg

Fotók forrása: Magyar Idegenvezető és utaskísérő Portugál 

Mit lehet tudni róla? A portugálok 95%-a katolikus vallású, így több pontban is hasonló szokásokkal rendelkeznek, mint mi magyarok, de mégis sok eltérő dologra felfigyelhetünk. Portugáliában is az egyik legnagyobb és legjelentősebb ünnep a karácsony. Nincs kőbe vésve, nem ragaszkodnak a december 24-ei karácsonyfa díszítéshez, ezért már meglehetősen korán, sokszor november végén felállítják azt és a fényeket is. A város lakosai hamar meghitt hangulatba kerülnek a megannyi fényfüzértől, díszítéstől.

78248138_351503135704156_7610661857870741504_n.jpg

Az ablakokban nem csak díszeket, játékszarvasokat találunk, hanem akár egy egész betlehemes jelenetet is, a neve Portugáliában „Presépio”. A fa legtöbbször műfenyő vagy bérbe veszik, így támogatva egyes területek képviselőit, mint például a tűzoltókat, akik ebből veszik a következő évi felszerelésüket meg. Természetesen igazi, élő fenyőfát is kapni a piacokon, nagyobb élelmiszerboltokban. Mivel a szaloncukor ott nem őshonos, a fa díszeire kerül a hangsúly. Ezeket legtöbbször maguk szeretik készíteni nagy buzgóssággal vagy a helyi kézművesektől szerzik be, a karácsonyi vásáron. Itt is él az adventet övező hagyomány, Coroa do Advento a koszorú neve, amit a portugálok meggyújtanak. A Szentestének a hivatalos neve Consoada. Számos vallási ceremónia jelzi még az ünnepet náluk, mint például az, hogy a karácsonyi vacsora után sokan elmennek az éjféli misére.

Náluk nem jár december elején a Télapó a gyerekeknél, hanem Pai Natal (az ottani Télapó) hozza a karácsonyi ajándékokat a Jézuska helyett. Ő csempészi hagyományosan, cipőbe rejtve az ajándékokat, a kémény közelében, ahol aztán karácsony reggelén megtalálhatják a csemeték.

78311735_1742049635929684_2021668688507174912_o.jpg

Az asztalon más ételek vannak, mint nálunk. Számunkra talán kicsit meglepőek lehetnek, hiszen hozzá vagyunk szokva a halászlé, beigli formációhoz. Portugáloknál ez a hagyományos étel a tőkehal, azaz Bacalhau. El tudod képzelni, hogy egy szép masnival átkötve azt nyújtják át ajándék gyanánt? Nem ritka eset.

38582355_xl_644x429-450x450.png

Forrás: itt

A vacsoraasztalra kerülnek még az ilyenkor szokásos ünnepi ételek, melyek sohasem hiányozhatnak. Ilyen a főtt tőkehal burgonyával köretként és káposztával, valamint néhány vidéken a polip rizzsel. A csirkeleves, a sült bárány, a szopós malac szintén nem ritka étel vagy akár a kiskecske. Pulyka is rendszeres az asztalon, naranccsal díszítve. Hogy mi, az nagyban függ attól is, milyen tartományban / régióban járunk. Majdnem mindenhol eltérő, melyiket eszik leginkább karácsonykor. A híresen finom édességek sem maradhatnak el. Ilyen a „Broas”-portugál kukoricakenyér, „Rabanadas”-édes francia pirítós és „Filhó”- liszt, tojás, sütőtök, cukor és fahéj, valamint élesztő felhasználásával készülő sütemény. Mindezek között legfontosabb a „Bolo rei”, az ünnepi torta, amit kandírozott gyümölcsök díszítenek.

634_mobile_1483367338.jpg

Fotó forrása: itt

Hogy milyen hagyományos itallal ünnepelnek? A rostos gyümölcslék, üdítők mellett a bor az alap. A vacsora végén pedig előkerül a neves portói bor, ami desszert bor, ezt zárásképp fogyasztják.

Mivel Portugáliában nincsenek összevont szabad napok, ezért 24-én este ünnepelnek, 25-én van csak munkaszüneti nap, 26-án már dolgoznak szilveszterig. Következőnek január 1-én tartanak szünetet csak. Így minden időt kihasználnak a családdal az együttlétre.

20780091_nhljl.jpeg

Gyakori, hogy az időspórolás miatt leadják a közeli kávézóba a rendelésüket sütikre, sós ételekre, falatokra már két héttel korábban és azok kerülnek a karácsonyi asztalra. Igyekeznek az ünnepeket stressz mentesen, rohanás nélkül, a családdal tölteni, szeretetteli közegben, gyönyörűen feldíszített környezetben a portugálok, pont, mi mint mi. Ebben megegyeznek a hagyományaink.

 A cikk Duncsák Krisztina portugál utaskísérő segítségével készült.

ReAd-blog

#blog #cikk #karácsony #portugália #szokások #ünnep #ételek #italok #tradíciók #utazás #utaskísérő #ünnepek 

#blogcikk #ReAdblog

78916068_1741497972651517_2672136950000910336_o.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Farkas Nóra: Apa ​szeret!

71695299_2547401628653169_1556855615358238720_n.jpg 

A családban hagyományosan én vagyok a meseolvasó, a felolvasó. Ez a könyv rögtön megfogott. Tudtam, ez kell nekünk a polcra. Férjem sokat dolgozik, így elég kevés időt tud a kicsikkel tölteni. Ez az a kötet, ami erősítheti a családi köteléket közöttük. Egyenesen azt mondanám, hiánypótló mesekönyv. Nagyon örültem, mikor a Manó Könyvek rendelkezésünkre bocsátotta. Ezúton is köszönöm.

A legtöbb történet főszerepében egy kisgyermek található, ami azért jó, mert a kicsi, akinek olvassák vagy ő maga, aki elolvassa a történetet, könnyen tud azonosulni vele. Jobb esetben tartozik hozzá egy kedves anyuka vagy egy család, aki mellékesen meg van említve, viszont legtöbbször  még ennyi sem, semmitmondó karakterek, semmit sem érő szerepet kapnak vagy egyenesen ellenszenvesnek, gonosznak vannak beállítva. Ez a könyv megtöri a nagy átlagot és a kislány mellett most nem is az anyukát, hanem leginkább az apukát főszerephez juttatja. Nagyon fontos, mert a könyvekben, történetekben annyira kevés szerep jut nekik. Sajnos jobban ki kell hangsúlyozni ma már a normális szülői, apa mintát, mert egyre kevesebb gyermeknek adatik meg. 

A főszereplők kedvesek, szerethetőek, könnyű azonosulni velük, végig kísérni a kalandjaikat. Pötyi egy átlagos kislány. Ugyan azok a dolgok foglalkoztatják, mint az ilyen korú gyerekeket. Kérdései vannak a nagyvilág felé, amikre választ vár. Igazi kis kíváncsi, de ez így van jól. Nagyon közel állt lánykáimhoz a szerepe. Az anyuka kedvesen terelgeti, türelmesen ad választ minden feltett és fel sem tett kérdésre. Izgalmas módon szolgál visszajelzésekkel, kicsit talán tudálékosan. Apuka is egy átlagos szülő, akit könnyű megkedvelni. Nem érezteti fölényét, azért, mert ő a felnőtt és a kenyérkereső. Sajnos rengeteg könyvben ilyen sztereotíp szerepkör jut neki. 

Talán ami a legfontosabb, az a könyv tanító része. Megmutatja, hogy mennyire fontos egy kislány életében a családi egység, a szeretet, az apró figyelmességek, az emlékek. E nélkül semmi sem ér, két fillért sem. Észrevétlen nyomokat hagyunk másokban apró dolgainkkal, szokásainkkal. Ezek szeretetjelnek, a szeretet mérhető, látható kis alappilléreinek is beillenek, ami mosolyt csalhat az arcunkra, elűzheti szomorúságunk, a magány érzését is. Emlékezhetünk vele az éppen távol lévő szerettünkre. 

A történet bájos, életszerű. nem túl hosszú részek tagolják, így ideális kezdő olvasók számára is, bár ezúttal közös olvasásra ajánlanám inkább, úgy szeretettelibb. Nagylánykám szívesen olvasta egyedül is, de együtt, összebújva neki is jobban tetszett. Kisebb lánykám szintén szerette a történetet, ami nem volt kétséges, ő apamániás amúgy is. 

Nagyon fontos és jó olvasmány lehet olyan családokban, ahol az apuka messzire kell menjen dolgozni és keveset tartózkodik otthon. Esti közös meseolvasás az apuka és kisgyermeke között pedig még erősebbé teheti azt a bizonyos kapcsot. 

Még egy fontos dolog, mielőtt elfelejteném. Imádom a mesekönyv illusztrációit, színességét, kevésbé szögletes, erőszakos voltát. Nem tolakodó, inkább keretet ad a mesének, alátámasztja a történéseket. Plusz pont jár a  játékos feladat miatt, ami a könyvben van.Í gy a kis tulajdonos személyre szabhatja, örök emlékké alakíthatja ezáltal a könyvet. 

Fontos az apai szeretet is! Örülök, hogy egy könyvben viszont láthatom ezt a gondolatot.

Fülszöveg:

Hányféleképpen mutatkozhat meg apa szeretete? Honnan tudhatja Pötyi, hogy az apukája akkor is gondol rá, ha épp nincsenek együtt? Vajon mi a közös a tőle kapott játéknyusziban, a hűtőben lapuló málnában és a délutáni labdázásában? Hogyan köti össze őket a mosolyuk, és miért olyan fontosak az együtt átélt pillanatok?

Ebből a bájos rajzokkal illusztrált csodaszép történetből – amelyben Pötyi és az anyukája nyomozós játékba kezdenek, hogy felkutassák apa szeretetnyomait – minden kiderül. A kicsiket játékos feladatok és kitölthető oldalak is segítik abban, hogy megértsék, mitől különleges az apai szeretet.

Idézet:

Hiszen apa szeretete ott van az ajándékba kapott játéknyusziban, a frissen szedett málnában, a labdázós, szaladgálós délutánokban.
Ott van a reggeli pusziba

32 oldal 
ISBN: 9789634036173 
IllusztráltaLáng Anna
ReAd-blog
#könyv #book #mese #dream #kids #gyermek #apa #szeretet #fontos #tanítás #blog #blogger

Vállalhatatlan játékok

Három gyerekes anyaként elmondhatom, hogy ellepnek a játékok itthon minket. Millió féle zenélő, készségfejlesztő, baba, autó és plüss található meg a kínálatban, amiket ide-oda pakolgatok rendszeresen. Persze a legtöbb elő sem kerül vagy nagyon hamar leselejteződik, mert tönkremegy, csak feleslegesen a helyet foglalja. Tudjátok, mindig az üres flakon, a fakanál és lábosok azok, amik a legjobb játékokká avanzsálnak.

Igyekszem úgy vásárolni csemetéimnek és tanácsot adni az ajándékot hozóknak, hogy szép, tartós, környezetkímélő legyen az a tárgy és az sem árt, ha valami normális funkciója is van, a gyermekhez közel áll. Ennek ellenére belefutunk sokszor olyanba is, ami teljesen felesleges dolog. Hiába az évek, a rutin és három gyerek, sikerül néha nekem is olyat vásárolnom, ami nagy butaság. Került már hozzánk teljesen funkcióját vesztett, zenélő borzadály is, nem egyszer. Tudom, nem könnyű a csemetéknek jó ajándékot venni, már csak a fellelhető kínálatból sem. Még a legközelebbi hozzátartozóként is sokszor töröm a fejem, mit kapjanak, hát még ha kicsit messzebbi a rokonság vagy barátság... Érthető, ha nem sikerül túl jól a választás. De némelyik játék tényleg hajmeresztő. Ne! Még kitolásból, viccből se!

Van jó pár kiborító játék, amitől a hajam szála égnek áll. Az megvan, mikor a gyerek nagy örömmel bontogatja a kínai halandzsát játszó műanyag valamit, ami amorf és ijesztő? De persze ő azonnal beleszeret, a kedvence lesz, még el sem veheted tőle. Téged közben a gutaütés kerülget, a dallam másodjára lejátszásától legszívesebben az összes hajad szálát egyesével húzogatnád ki? Bevallom, én nagyon gonosz vagyok. Véletlenül az éjszaka folyamán kirándulni indul a játék vagy elemét veszti azonmód. Aki ezeket kitalálja, megcsinálja, azt vallatnám ezzel a szörnyűséggel, de heteken át! Némelyik játék teljességgel értelmezhetetlen. Mi a rendeltetése? Hogy kell játszani vele? Mire jó? 

Egy játék számomra legyen kedves, aranyos, értelmezhető, színes, legyen funkciója, amit betölt, maradandó, sokáig használható, környezetkímélő, a gyerek életkorához illő. Nem baj, ha fejlesztő, szórakoztató, vicces, csak a megfelelő formában legyen az.

Egy cuki kis válogatást hoztam nektek azokról, amik nálam kicsapják a biztosítékot. Bizonyára lesz olyan, akinek ezek vállalható játékok. Sorry. Elnézést, nem célom senki megbántása. A játékot készítő, forgalmazó lejáratása sem. De nekem ezek nem férnek bele a jó játék kategóriába. Vállalhatatlanok, kicsit sem viccesek vagy kedvesek, de a funkciójukat sem értem igazán. 

Készségfejlesztő. Értem én hogy a kézügyessége javul tőle a gyermeknek, de nem lehetne más formában, kevésbé műanyagos kivitelben? Ez most a dinó nyaka vagy teste?

1.jpg

Tudom a lenti játék mit hivatott prezentálni, de már a neve, reklámja is irritál. Tanuljon a gyerek felelősséget vállalni, kutyát nevelni, ellátni azt, de ilyen formában? Te megvennéd a gyerekednek?

buksi_kaksi_tarsasjatek_3148_lrg.jpg

Ez egy kedves dallamot játszó, bájos kis játék ehetne...ha nem kínaiul vartyogna fals hangon. Ráadásul ezek a fajta játékok nem csak a hallást rongálják erőteljesen, hanem túl sokáig nem is jók. Tudom, van itthon vagy három féle. Egy darabig bírja, aztán már potyognak ki a gombja, húzza  a hangot, kifogy az elem. Jó kis elemzabáló amúgy.

2.jpg

 

Lányaim már két éve nyúznak ezért a vacakért. Aki kitalálta, azt verném agyon vele. Télen a legmegfelelőbb játék. Ha meg kifogy, mit csinálok vele? Mi a bánatot töltök bele? Nyáron még elmegy kategória. Megszárad minden, kicsit ragacsosan, amit lelocsolnak. De télen?

disney_hercegnok_jegvarazs_2_elsa_magikus_kesztyuje_8243_lrg.jpg

 

Lehet nem vagyok humoromnál csak, de ez nekem se nem vicces, se nem ötletes játék, inkább debil és hasztalan.

undi_guszti_tarsasjatek_4426_lrg.jpg

 

Szép dolog a felvilágosítás, de így? Nem kicsit túllőtt a célon számomra ez a cuki baba készítője.

terhes_babrbie.jpg

 

Kukabúvárok undi találkozóhelye trutymóval. What?

trash-pack-6db-os-kukabuvar-trutymo-szett-4-szeria.jpg

 

A postom célja tényleg nem a bántás volt, senki se vegye magára. Ezek a játékok számomra a "túl sok" kategóriába esnek. Aki ezzel állít be hozzánk, az halál fia! Akkor inkább hozzon egy kiló mandarint vagy semmit. Tudom viccesek, némelyik tanító jellegű, de annyi jó játék van, amik közé ezek véletlenül sem tartoznak...

Ha van ilyen cukiságotok, osszátok meg velem nyugodt szívvel. 

 #játék #válogatás #eztne #nevessünkegyjót #hűha #blog

ReAd-blog

A képeket és a cikk ihletését köszönöm Nagy Mónikának, az anyaparadicsom.hu oldal tulajdonosának.

Egy kis Itália

img-2579.JPG

Egy kis Itália és aki mögötte van. Most nem a gyönyörű és napfényes országról lesz szó a cikkben, illeve csak közvetett módon, hanem Kingáról.

Semperger Sommariva Kinga maga a napfény, a ragyogás, a vitalitás. Szívesen olvasgatom a blogját, az Egy kis Itáliát. Imádom Olaszországot. Innen jött az ötlet, hogy őt is meginterjúvoljam. Hosszú lett, de megéri végig olvasni, ígérem!

Én lettem az a magyar lány Olaszországban, aki azokat a csodás területeket és térségeket, szokásokat, történelmi városkákat kezdte el felfűzni történetei és írásai által is, amelyeket mi magyarok is kevésbé ismerünk

- Mit tudhatunk rólad? Milyen embernek tartod magad?

A barátaim azt mondják, az életem olyan, mint egy kalandregény. A magyar családom szerint szerethetően őrült vagyok és irigylésre méltóan lázadó, szenvedélyes és energiabomba. Anyukám sokszor mondja, sokkoló, hogy mennyire nem ijedek meg semmi új dologtól az életben. A férjem szerint, olyan vagyok, mint amikor kisüt a nap, az energiáimmal beborítok mindent. Szerinte én már eleve olasznak születtem anno, csak eddig nem találtam az utam.

Erős lelkű, életigenlő, nagyon kíváncsi, sokat látott, humánus, érdeklődő, segítőkész embernek tartom magam. Aki egy dolgot sosem adott fel az életben, a szenvedélyét. Vidéki lány vagyok, aki mindig világfelfedező akart lenni és a lehető legmesszebb helyekre elutazva, feltérképezni a nagyvilágot. Tanultam a világ legtávolabbi részein kalandos ösztöndíjakkal, majd szállodaipar és turisztikai területen kezdtem a karrierem, ahonnan a média és a film világa csábított el, s 2004-től hazánk EU-s csatlakozása után egyre nagyobb és egyre több fejlesztési és beruházási projektet menedzseltem. Hihetetlen sokat dolgoztam, mert mindig is szerettem a munkám és csapatban sikereket véghez vinni és így visszagondolva azt hiszem sok csodadolgot építettem fel.

Nagyon sokszor akartam bebizonyítani dolgokat magamnak és másoknak, megfelelni elvárásoknak, de hála istennek ezen akcióim keretei között, többször kényszerültem térdre, tanulni és megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet. Több éven keresztül volt életem része a „tökéletes karrier”. Ami amúgy nincs és nem is létezik, csak időszakosan azt hisszük, hogy milyen fontos. Megannyi díj, megannyi elismerés, s amikor az ember lánya eljut a TOP-TOP-ra mindenben, (Jövü ígérete, TOP 25 legtehetségesebb női vezető, Év vállalkozója, stb.) akkor felteszi magának a kérdést, hogy hova tovább?

Kaptam sok pofont, mint amennyi elismerést is, de azt hiszem, mindenkinek kellenek a pofonok, mert anélkül nem tanulunk, s nem tanuljuk meg milyen felkelni, ha elesünk az életben. Rájöttem, hogy a megannyi sztereotípiának megfelelni, amit oly sokszor magunkra ragasztunk, nem egészséges. S rájöttem arra is, hogy a tökéletes életet erőltetni nem érdemes. Mert nincs és nem is kell.

Így aztán az élet hozta a történéseket és felismertem, hogy a legjobb dolog önmagamnak lenni, nem tökéletesen, de legalább nyitott lélekkel büszkének lenni arra, amit letettem az asztalra. Pillanatok alatt teremtek kapcsolatokat, és szeretem az őszinte helyzeteket. Volt az életemnek egy szakasza, amikor azt hittem a rózsaszín felhők megoldanak mindent, de hála istennek rájöttem, hogy onnan bizony jó dolog leesni is, mert az igazi élet nem a felhők felett mutatja meg az arcát, hanem itt lent, a hétköznapokban. Ahhoz pedig, hogy a jó dolgok megtaláljanak bennünket, szembesülnünk kell a realitások talajával is. Örülök, hogy egy nagy törés történt az életemben, mert legalább választhattam egy új utat, amelyhez igaz rengeteg erő kellett, sok fájdalommal járt, de felvállaltam, eldobtam a sok sztereotípiát és 40 évesen egy teljesen új életet kezdtem, amiben igazán érzem, nagyon boldog vagyok.

- Milyen örökséget kaptál a szüleidtől, családodtól, milyen útravalót az élethez?

Sokszínű családból érkezem, ahol a szeretet és a családon belüli kommunikáció nagyon erős kötelék volt. Függetlenül attól, hogy anyukám elvált, mikor én kisgyermek voltam, egy nagyon szerető közegben nőttem fel. Mind anyukám és apukám szülei, a nagyszülők rengeteget foglalkoztak velem és olyan igazi amerikai gyermekfilmbe illő gyermekkorom volt, vicces, jófej, humoros, sokat utazó, mesélő, tanító nagyszülőkkel. Anyukám egy igazi szeretetbomba, tele félelmetes energiákkal, apukám pedig egy nagyon okos ember, akire sok szinten felnézek, még akkor is, ha évekig volt olyan is, hogy kapcsolatban sem álltunk egymással, de hála istennek ez mára már megváltozott. 3 féltestvérem van, akik fantasztikus emberek és nagyon szeretem őket – s azt gondolom, hogy a világban akármerre sodródunk ezeknek a kötelékeknek meg kell maradnia.

Mindig is érdekelt a családom, sokat kutattam családfa és egyebek mentén, megannyi titkot és történetet sikerült is felfedeznem, az sem volt valószínű véletlen az életemben, hogy Ausztrál ösztöndíjam mellé egy új nagynéni is csatlakozott a családhoz, aki éppen Melbourne-ben élt akkor és a családom igazi új szerves része lett. ( Tőle nagyon sokat tanultam a főzés területén, amit most nagy örömmel hasznosítok az olasz családomban)

Az én családom mindig is nagy érzelmek, szavak, dinamikus kommunikáció keretei között él - élt, azt hiszem ebből rám is ragadt, sokan azt mondják, olyan igazi mediterrán habitusom van, így ezt biztos, hogy hoztam magammal. Mindig arra tanítottak, hogy legyek jó ember, segítsek, ahol kell, mert az mindig visszajön majd sokszorosan és folyamatosan ösztönöztek arra, hogy csak tanuljak és tanuljak, ne riadjak vissza semmitől sem az életben, amiben hiszek. Merthogy mindig lesznek úgyis segítőim. Igazuk volt, remek emberek állnak és álltak mindig is mellettem az életben. Csodalelkű, fantasztikus emberekkel hozott össze a nagybetűs élet, amiért nagyon hálás vagyok. S valahogy azt hiszem sokszor szerencsém is volt, bár erre a nálam sokkal okosabb emberek azt mondják – ezek a dolgok az élet nagykönyvében meg vannak írva.

Függetlenül attól, hogy messzire kerültem, mindig nagy örömmel megyek haza szülővárosomba és ápolom a gyökereim, mert szerintem nagyon fontos az, hogy honnan jövünk, merre tartunk. S mindezek a dolgok alázatra is nevelnek minket, amely nélkül az életben sikeresnek lenni, szerintem nagyon nehéz.

img-2581.JPG

- Van valami mottód, életszemlélet, ami szerint élsz?

Igen, van egy nagyon fontos szemlélet, amire Ausztráliában mentorom Charles Kovess nyitotta fel a szemem. Sokáig csak azt éreztem, van ott belül valami, ami mindig robbanni akar, meg tombol ott legbelül és mindig súgja a dolgokat, merre menjek, mit csináljak. Aztán megtanultam bánni a belső energiákkal. A szenvedélyem már-már igazi útvonaltervező nekem.

Mindez olyan erő és energiák találkozása, melyet meg kell tanulni kezelni, ellenkező esetben szép és jó, de fel is robbanthatja az embert „persze nem fizikai értelemben”. Nagyon sokat tanultam a szenvedély és az energiák használatáról Charles mellett és így léptem be az első olyan élettapasztalat térbe, ahol egy világhíres üzletember mellett megismertem az üzleti világot Melbourne-ben és az egyetemi tanulmányaim mellett az ország leghíresebb szakértőivel találkozhattam, s tudhattam meg azt, hogy miként érdemes emberi értékeket építeni, fejleszteni, mivel Charles akkor már a vezetője volt egy hatalmas tanácsadó cégnek, ahol a legnagyobb vállalatoknak állítottak össze szervezetfejlesztési metódusokat. Végtelen hálás vagyok, hogy ebbe én is betekintést nyertem, mert hihetetlen sokat adott hozzá az életemhez.

Emellett pedig vallom azt, hogy az embernek kellenek példaképek, mentorok, akik mutatják nekünk az utat, akik nem a családunk, nem barátaink, hanem akik elvárásokkal teli próbára tesznek minket a való élet megannyi színterén, s akik megtanítják, hogy nem minden rózsaszín és nem is fekete – fehér. Nagyon boldog vagyok, hogy nekem több ilyen mentort és életutamat segítő embert adott az élet, akikért nagyon hálás vagyok.

img-2583.JPG

- Mindig mosolygós, vidám, színes képeket kapunk rólad, tőled. Tudatosan figyelsz arra, hogy jól érezd magad a bőrödben? Hogy minden klappoljon körülötted?

A rengeteg utazás, megannyi földrészen megélt iskolai, egyetemi évek és emberi tapasztalatok nagyon sokat adtak hozzá ahhoz, amilyen vagyok. Szeretem az élet színes momentumait, s leginkább a pozitív dolgokra koncentrálok, azokra melyek előre visznek, s nem arra, ami hátráltat vagy ami destruktív. Szerintem negatív hullámokból így is van elég, én igyekszem a jó dolgokat megfogni, amiből több mindenkinek lehet jót sugározni, mert ettől többen leszünk és érezzük majd magunkat jobban.

Nekem is vannak jó és rossz napjaim, mint ahogyan mindannyiunknak. Javarészt a jót szeretjük mutatni, a rosszat meg próbáljuk véka alá rejteni, pedig nem kell. Én elkezdtem írni az érzéseimről, és nagyon sok követőre leltem, mert szerintem, ahogy elkezdünk megnyílni a világ és az emberek felé, az emberek is elkezdenek megnyílni előttünk. Elkezdtem olyan dolgokat kimondani, ami szerintem ugyanúgy nyomja az emberek lelkét, mint ahogyan az enyémet nyomta, így sokakkal kimondattam dolgokat.

Mióta Olaszországban élek, a környezet nagyon sokat hat rám, és hát itt nálunk már egy reggeli kávé mellett kisüt a nap, még a legnagyobb zuhogó esőben is. Az olaszok nagyon kedves és nyitott emberek, mindenki köszön a másiknak itt a mi régiónkban és ez engem is még nyitottabbá tesz.

Családom női tagjai miatt is tudatosan figyelek magamra, mert egy olasz családban a Nőnek – mindig jól kell kinéznie, ha kilép az utcára, ez alapkövetelmény! S tulajdonképpen emögött rengeteg dolog van: adjuk meg az időt magunknak, mert megérdemeljük, érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Nonna például a szakadt farmereket egy pillanat alatt legszívesebben levágná rólam és kihajítaná, mint ahogyan anyósom is mindig gondosan figyel arra, hogy milyen kiegészítőket, színeket válogatok össze és sokszor segítettek már olaszos stílus tanácsadásban. S rá kellett jönnöm, hogy ez nekem jólesik, ez én vagyok. Igen, szeretek magamra figyelni, szeretek feltenni élénk rúzst, szeretem rendbe tenni a haja. S ahogy a Dolomitokban, ha kell, hegymászó cipőben szelem a sziklákat, a férjemmel boldogan magamra öltök egy estélyi ruhát, ha nagyobb eseményre megyünk, vagy otthon szívesen vagyok a rénszarvasos papucsban és pizsamában is, mert abban ott és akkor úgy érzem jól magam.

Egy dolog nagyon fontos szerintem mindezek mellett, hogy tudjunk mosolyogni. Minden helyzetben. Erre engem még a nagymamám tanított, mikor kicsi voltam. Anyukám és ő is kozmetikusok voltak, emberekkel foglalkoztak és mindig azt mondták:

Kinguskám nagyon fontos dolog az életben, hogy minden helyzetben tudj csakúgy mosolyogni, ahogy ha kell és úgy érzed, akkor sírni is. Mert az is nagyon fontos. Én emlékszem milyen furcsán néztem rájuk, míg ők azzal folytatták: Magaddal teszed a lehető legjobbat, ha ezt megtanulod, mert nagyon sok helyzetben sokkal könnyedebben tudsz majd továbblépni.

Így nekem a mosoly az olyan sajátos gesztus lett. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg ajtókat, nehéz kapukat nyit ki és a kommunikációnak is multikultúrális eszköze, nyelvtudás sem kell hozzá és mindenhol működik. Amikor a férjem bemutatott az olasz családjának és egyáltalán nem beszéltem még a nyelvet is, egy közös nyelv volt: a mosoly.

Annak idején mikor 2004-től uniós forrásokkal kezdtem foglalkozni és megannyi vállalkozás vezetőjével, leginkább férfiakkal kellett tárgyalnom, üzleti terveket készítenem és projektek finanszírozását segíteni, - azt hiszem, ha nem tudtam volna mosolyogni, szerintem egy pillanat alatt radíroztak volna le az asztal mellől. De én mindig kiálltam magam mellett, és a mosoly volt az, amibe nem tudtak sosem belekötni. Mosolyogva könnyebb, természetesebb és kedvesebb dolog győzni. Csakúgy ahogy megtanultam azt is, hogy nem zárom magamba az érzelmeim. Ami a szívemen az a számom, és amit csak lehet, kimondok, s rájöttem mióta kimondom ezeket a dolgokat sokkal könnyebb. Mindenkinek. Nekem is és a másik félnek is. Sírni pedig csakúgy kell néha, mert jólesik az embernek, hiszen minden fájdalmat és szomorúságot nem nyelhetünk le, mert azt pedig ahogy Nonna mondja: ártana a szépségnek.

img-2580.JPG

- Rengeteg dologgal foglalkozol egyszerre. Mesélnél arról, hogyan alakult a karriered, mivel foglalkozol a mostani új életedben? Hogy néz ki egy napod?

Azt hiszem, kicsit olyan vagyok felnőttnek is, mint gyermeknek. Mindig szerettem több dolgot csinálni párhuzamosan. Annak idején is zongoráztam, versenyszerűen síeltem, néptáncos voltam, de mellette a kerámiáimat állították ki több helyen, szavaló és prózamondó versenyeket nyertem, s már gyermekként novellákat és verseket is írtam.  Aztán eldöntöttem, hogy utazni szeretnék, tanulni a világ legtávolabbi helyein, s addig küzdöttem ezekért a célokért, míg elértem. A hazai tanulmányaim után Kanadában, majd Ausztráliában tanultam, leginkább nemzetközi közgazdaságtan és marketing és stratégiai kommunikációs területeken. Itthon elsőként turizmus ágazatban kezdtem a Radisson Hotel láncnál, majd a média világában dolgoztam évekig, s nemzetközi filmstúdiók (Warner Bros. MGM) képviseletét segítettem vezetőként a Közép Kelet Európai régióban. Hatalmas élmény volt amerikai sztárokkal találkozni, nagyon szerettem az Intercomnál dolgozni, mert hihetetlen tapasztalatokat, ahogy fantasztikus kapcsolatrendszert is adott.

Aztán 2004-től, ahogyan Magyarország belépett az Európai Unióba, beruházási projekteket kezdtem el menedzselni és felépíteni, amely mellett az akkori uniós pályázati tanácsadói piac egyik legnagyobb tanácsadó cégét építettem fel. 2007-től pedig már saját tanácsadó vállalkozással dolgoztunk hazai és nemzetközi színtéren. Több mint 16 év tapasztalata van mögöttem e téren, amelyben csodálatos embereket ismertem meg és szuper eredményeket értem el. A lehető összes díjat és elismerést megkaptam a munkáink miatt, a csapatunk és a cégtársammal együtt. Írd és mond heti 5 napban legalább 24 órát dolgoztam, sokszor hétvégén is, vagy éppen utaztam, konferenciákon adtam elő és mellette feleség is lettem…

Rengeteget utaztunk, dolgoztam, s csak ment az élet. 2014-ben történt egy nagy változás, amely átírta az életem. A magánéletem és a házasságom tönkrement. S egy nap alatt omlott össze minden. Ott álltam a nullán, egy támogató családdal, csodás barátokkal, egy fantasztikus cégtárssal és remek csapattal, de olyan magányosan, mint egy darab fa. Összeomlottam. S tudtam ebből valahogy ki kell lépnem, mert ez nem maradhat így. Aztán elteltek a hetek, hónapok és egy Eus projekt kapcsán, beléptem egy projektcsoportba a LinkedIn oldalon, ahol megismertem a jelenlegi férjem. Egy pillanat alatt történt minden – s bár nagyon nem volt könnyű összehangolni az életünk, de tudtuk nagyon akarjuk, s elég gyorsan az is eldőlt, hogy én szeretnék kimenni Olaszországba, mert valahol azt hiszem ez mindig is az álmom volt. Aztán az álmok egyszerre csak valóra váltak. A szerelemből egy házasság lett, s bekerültem egy nagy hangú, filmbe illő olasz családba.

A férjemmel több vállalkozást hoztunk létre Észak Olaszországban, mivel Ő és családja is már évekre visszamenőleg a turizmus ágazatban tanácsadóként dolgoztak. A célunk az volt, hogy olyan olaszországi régiókkal és mikrotérségekkel dolgozzunk, amelyek kevésbé felfedezettek, kevésbé ismertek és őket mutassuk be a nagyvilágnak, a magyar piacnak és más célterületeknek is, s ezen térségekkel építsünk együtt turisztikai fejlesztéseket, projekteket.

Az egyik szerelem projektünk – Grado tengerpartja kapcsán létrehozott turisztikai együttműködésünk egyik oldalát Itt meg tudjátok tekinteni.

img-2582.JPG

Így lettem én az a magyar lány Olaszországban, aki azokat a csodás területeket és térségeket, szokásokat, történelmi városkákat kezdte el felfűzni történetei és írásai által is, amelyeket mi magyarok is kevésbé ismerünk. A munkánk professzionális oldalán ez azt jelenti, hogy térségi turisztikai  hálózatokat,együttműködéseket építünk és segítjük partnereinket turisztikai termék és szolgáltatásfejlesztésben.

Nagyon sok tematikus, történelmi és gasztroturisztikai projektünk is van, de több tengerparti, hegyvidéki régióval is dolgozunk, ahol az adott olasz mikrorégiók promócióját tervezzük és szervezzük meg adott célpiacokra, study-tour-okat szervezünk, sajtó és média kapcsolatokat vonunk be. Emellett turisztikai támogatásokkal és projektekkel is foglalkozunk mint projektmenedzserek

Az egyik szerelem projektünk Friuli tartomány első, kevésbé ismert mesés homokfövenyes strandjain és lagúnái között elterülő: Grado. Ez a csodás tengerparti kisváros eddig kevésbé volt ismert a magyar utazók felé, pedig a környék is nagyon sok történelmi és megannyi vonatkozást rejt a magyar utazóknak, így itt felépítettük a magyar utazói közönség végtelen dinamikus és stabil érdeklődését. Ennek a középpontjába a helyi embereket, történelmet, a halászkultúrát a frenetikus gasztronómiát helyeztük, mert tudtuk ezek az apró szépségek nagyon fogják érdekelni a magyar utazókat, a tenger, mint adottság mellett.  

Emellett megannyi apró turisztikai régiót kapcsolunk össze projektek révén,  kutatjuk a „zéró km” olasz konyhát, a Velence feletti csodás lagúnák világának élelmiszereit és régi történelmi receptjeit. Nagyon sok Európai célpiacot képviselő stratégiai média, és turisztikai szakmai kapcsolattal szervezünk és tervezünk közös együttműködéseket, hogy Itália mesés és titkos kis régiói is bemutatkozhassanak más piacok felé és az ország azon arcát mutassuk be inkább az embereknek – ami iránt a legtöbben érdeklődnek, amelynek a közepén ott áll maga az „olasz ember”.

- Hogyan tudsz mindent kézben tartani? Megfelelni minden téren? Hogyan osztod be az időd, hogy mindenre jusson pont elég?

Megtanultam nem megfelelni, megtanultam nemet mondani. Ez nekem óriási kihívás volt, mert kényszeres mindent felvállalok, mindenkinek segíteni akarok típus voltam, de rá kellett jönnöm, nem morzsolhatom szét az életem, amit már megtettem előzetesen. Kellenek a prioritások és persze ahová csak tudom, odateszem az energiáim és boldogan adok, de kapnunk is kell, hogy töltődjünk. A férjem ebben a folyamatban nagyon nagy segítség, mert Ő az, aki nagyon sokszor rám szól, hogy vasárnap ne dolgozzak, éjszaka csukjam már le a laptop-ot, pedig Ő is nagyon sokat dolgozik. Nálunk még a szombat is iskola és munkanap, és apósom is reggel 5.30-6.00-kor indul otthonról. Sokszor a férjemmel munka előtt mennek teniszezni és már 8-ra az irodában vannak. Az olaszok itt nálunk Északon zseniálisak az időbeosztással, Azt gondolnánk, hogy persze az olaszok sziesztáznak meg ilyenek, de nem. Mi csak leülünk ebédelni, meg ebédidőben elintézünk dolgokat, mert az kell és elengedhetetlen, de nagyon hatékonyan dolgozunk délelőtt és délután és az esték pedig szentek és sérthetetlenek, ahogyan a vasárnap is.

img-2584.JPG

- Blogod maga a napfény, a ragyogás. Mesélnél róla, miért kezdted el vezetni? Milyen plusz dolgokhoz juttatott az életben? Kiknek íródik és miért tulajdonképpen?

Az Egy kis Itália Fb oldal egy női oldal volt – majd ahogyan egyre elmerültem az új olasz életem rejtelmeiben, rájöttem, hogy az ott velem szembejövő érzésekről szeretnék írni. Mindig is az volt a vágyam, hogy könyvet, novellákat írjak, anno gyerekként is nagyon sokszor tettem mindezt, nagypapám motivált is ebben. Láttam, hogy nagyon sok utazós, fotó és helyszíneket bemutató olasz oldal van, sokan mondták, is, hogy ugye majd írok útikönyvet, de hozzám az érzések és az emberek közelebb állnak. Így róluk kezdtem el megírni a mindennapi boldogságmorzsáimat. Ezáltal közelebb hozva minden kedves olvasómnak a régiót és az embereket, az olasz életérzést, és a hagyományokat, melyekre Friuli –ban nagyon büszke vagyok. Az Egy kis Itália FB oldal mellett van egy blog.hu oldal is a hosszabb történeteknek, s hamarosan érkezik egy mesés weboldal is, amely egy igazi kis Itália platform lesz, megannyi meglepetéssel. Az oldal elhozza az olasz élet mindennapjainak hangulatát, érzéseket, embereket, pillanatokat, a kávé illatát, a tengerparti naplemente narancsos hangulatát. Szól utazóknak, Olaszország imádóknak, életszerető embereknek, s azoknak akik szeretik a „napsütötte oldalt”. Nagyon sokan olvasnak, nők, férfiak, tinilányok, idősebbek is, s az oldalamnak az egyik legfőbb üzenete, hogy mindenhol élhetünk olaszosan – ez leginkább csak rajtunk múlik. Igyekszem a mindennapok apró és szép pillanatait összefonni, történeteken és érzéseken keresztül bemutatni mesés, és olyan eldugott, kevésbé ismert vidékeket, ahol az ember áll a középpontban, az ő története, hagyományai, történelmi emlékei, ízek, receptek vagy éppen az olasz családom történetei. Nagyon jó leírni olyan sorokat, melyeket sokszor nem mondunk ki és jó látni, hogy mit indít el ez az olvasókban. Kibontakoznak, megkönnyebbülnek, vagy sokszor mellém ülnek a repülő szőnyegre és mesés tájakra viszem őket, ahol szokásokat és olyan dolgokat ismerhetnek meg Itáliáról, melyek nem turista nevezetességek. Nem utolsósorban pedig imádok írni, játszani a szavakkal és lefesteni minden érzést, amit látok és érzek.

- Van olyan, mikor legszívesebben kivonulnál az életedből pihenni? Hogyan töltődsz fel?

Szeretem az életem és elfogadtam – elfogadom annak minden elemét, amit kaptam. Jót és rosszat is. Nagyon hiszek abban, hogy minden történik valamiért, s hogy mindennek üzenete van. Persze, kinek nincsenek olyan napjai, amikor „eddig, eddig, eddig” vagyunk – de az olasz élet kellős közepén ez normális, ha nem lenne ilyen, akkor unalmas lenne az életünk. Én elég magas tűzön égek, így nekem nagyon kellenek az adrenalinnal teli helyzetek, ahogyan a pihenés is. Olaszországban élni olyan, mintha az ember nap, mint nap töltődne. A színekből, az illatokból, a tájból, az épületek történelmi meséiből, az emberek mosolyából is. Én nagyon élvezem ezt a színes palettát, ami körbevesz. Mivel egy olyan régióban élünk ahol 40 perc tőlünk a tenger vidéke, a gyönyörű lagúnákkal körbevett meseszép Grado hosszasan elnyúló tengerpartjai, ahol szintén 30 percre van tőlünk a térség mesés teraszos dombokkal teli borvidéke, ami gyönyörű és teljesen „Toszkána” hangulatát varázsolja elénk, remek borokkal és gasztronómiával, úgy azért nagyon könnyű kikapcsolni. De ha éppen hegyekre vágyunk, szintén egy óra és fent is vagyunk a mesés Dolomitok sziklái, zöld tavak, hegyek között, ahol természetesen síelni is remekül lehet. Nagyon sokat utazom a férjemmel, eleve az Udine – Budapest útvonalat sokszor megjárjuk. Nekünk pihenés a családdal és barátokkal lenni, de néha fogjuk magunkat és kicsit elmenekülünk. Leszaladunk Nápoly mellé a barátokhoz, vagy egy bécsi hétvégén nosztalgiázunk, de mint legutóbb, beültünk az autóba és elmentünk Toszkána legbelsejébe egy ismerősünk villájába, ahol jó volt elbújni a világ elől. De ami a leginkább kikapcsol az az, mikor az Udine mellett gyönyörű dobok közé kimegyünk a kutyánkkal, leülünk az oliva fák tövében, egy jó pohár illatos Friulano borral a kezünkben nézzük a naplementét.  Nagyon szeretek emberek között lenni, nekem külön feltöltődés, amikor magyar barátok, családok, megannyi vendég érkezik hozzánk a régióba, imádom nekik megmutatni azt a sok rejtett csodát, amikre oly nagyon büszkék vagyunk. Csakúgy feltöltődés az írás és a fotózás és nyaranta augusztusban a Dolomtokban a hegy és sziklamászás, ami ki nem maradhat egy évben sem, mint program. De a lagúnáink között is megvannak azok a kis titkos szigetek, ahová szívesen kihajózunk csakúgy kiülni a homokba és kinézni a fejünkből a naplementében. Szerintem ezek a pillanatok azok, amik nagyon fontosak az életben.

img-2585.JPG

- Úgy érzed megtaláltad önmagad, a lehető legjobb helyen vagy most, ahol élsz?

Erre a legjobb válasz „ Assolutamente SI” azaz igen nagyon-nagyon, abszolút nagyon. Azt hiszem, földrajzilag is olyan helyen élek, ahol az emberi értékek nagyon intenzívek, ahol a kommunikáció és az érzelmek „flow-ja” elengedhetetlen, ami nekem lételemem. Ahol szeretünk jókat enni és inni, nagyokat nevetni, sírni, ha éppen úgy alakul, s ahol az én dinamikus lelkem és el tud kicsit csendesedni. Ahol végre igazán nőnek érezhetem magam, egy igazi és csodás férj oldalán, aki társ, üzleti partner és az egyik legfontosabb mentor is az életemben. S persze mindez megannyi kompromisszumra, sokszor hangos vitára épül, de végre nem szab semmi sem gátat az érzelmeimnek, s ahogyan másokhoz is, végre magamhoz is őszinte lettem. Igen, megtaláltam önmagam és a helyem is a nagyvilágban.

img-2586.JPG

-10 év múlva? Mit gondolsz, mivel fogsz foglalkozni, hol élsz, milyen formában?

Szeretném, ha bővülne a család, hogy még hangosabbak lennének a mindennapok. Szeretnék még jobban főzni, s még több olaszos „multitasking” módszertant megtanulni a család, munka és az élet menedzselésére, mert ebben az olaszok zseniálisak. Élni itt szeretnék, Friuli Venezia Giulia régióban, ahol most is élünk, ezen a mesés vidékén, ahol a hegyek összeérnek a tengerrel, ahol az embereknek még fontos a nagycsalád, a tűzhely körüli történetek, s ahol a nagypapik szeretnek régi meséket mondani az unokáknak egy színes és nagy asztal körül, miközben a nagymamik tésztagyúrásra tanítják a kicsiket. Szeretném ezeket a hagyományokat megörökíteni és minél többet beszippantani belőlük, s továbbörökíteni mindezt az utókornak.

Szeretném mihamarabb befejezni a könyvem és egyre többet írni, minél több színes és mesés régiót megismerni, megmutatni nektek az ottani rejtett csodákat, történelmet, embereket, hiszen Itália tájai kifürkészhetetlenek, s ebben a mese csizmában annyi csoda van, hogy az idő végtelensége sem lenne elég arra, hogy mindent lássunk belőle.  Így azt hiszem egy olyan feladatot vállaltam, mely életem végégig bőven kitart és nem lesz hiányérzetem.

 Köszönöm szépen a nagyszerű interjút. 

Ha szeretnétek még egy kis olasz életérzést, keressétek fel Kingja instagramját, fb oldalát, blogját vagy nézzétek meg a lenti klippet Rúzsa Magdival, ami kint, a csodás Gradoban készült.

#Itália #Olaszország #bloggerélet #bloggerlife #interjú #blog 

ReAd-blog

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ​ima

74582176_2649131425146855_5460295445001535488_n.jpg

Nincs nehezebb egy valós történet alapján könyvet írni, ezért is készülhetett ilyen sokáig ez a kötet. A szerző nem csak elmesélője, hanem elszenvedője, közvetlen tapasztalója is Csernobilnak. Gondolom senkinek sem kell leírnom, milyen katasztrófa történt ott. Magáról a kötetről egy bejegyzést összehozni sem egyszerű ezáltal, jó ideig ültem rajta. Abban sem voltam biztos, nekem erről írnom kell-e. De végül úgy döntöttem, megpróbálom szavakba önteni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, mert fantasztikusan van megírva. Kötelezővé tenném középiskolában, hogy a fiatalok is tanúi legyenek. Ne legyen elfeledve. Talán akkor soha hasonló sem fog történni. 

Már maga a tudat, hogy ez nem fikció, szörnyű. Még kicsi voltam, mikor az eset történt, pontosan 3 éves. 1986. Egészen ködösek az emlékeim. Talán szó volt róla, hogy ne együnk salátát, a nyulaink is hullottak és az összes létező lepke eltűnt, egyik pillanatról a másikra. Hálás vagyok, hogy nem kellett elszenvednem a kétségeket, megijedni, várni a következményeket, mert annyira nem voltam még tudatomnál. Ránézve a gyermekeimre, lehet bele is őrülnék, ha ma történne. 

pripyat-1366163_640.jpg

Letaglózó a kötet. Csontig és szívig hatoló! Hiába akartam nem szeretni, letenni, olyan erősen húzott be, hogy végig olvastam. Megnéztem a sorozatot, ami ebből készült. Feldühített, elképesztett. Az emberi butaságnál nincs nagyobb rossz. A fejünk homokba dugása nem megoldás, sem az elhallgatás, elkenése a történteknek. Elkerülhető lett volna ez az egész. Ha máshogy kezelik a dolgokat. Ha elmondják mindenkinek. Ha segítséget kérnek más országoktól. Ha tudatában vannak a következményeknek. Ha nem valami magasztosabb eszmét éltettek volna. Ha hozzáértőbbek lettek volna. Ha nem egymásra mutogatnak.Ha...ha...ha...Megannyi ha. Már nem tudhatjuk meg, mi lett volna akkor. 

A könyv a sorozat eszenciája. Az író eltér a filmtől. Szigorúan véve nem az események sorozatát mutatja be. Nem tudományos megközelítésből írja történetét, hanem személyes tragédiákon keresztül. Ezzel még erősebbé téve mondanivalóját. Jobban hat az egész. A könyv olvasása után napokig bolyongtam. Forrt bennem ez a rengeteg minden. Végig az járt a fejemben, hogy: DE MIÉRT? Annyi hasztalan feladatot kaptak az emberek, ami miatt a halálukat lelték. Nem lett volna jobb, ha lezárják a teljes részt, aztán csókolom? Nem kaphattak volna felvilágosítást, hogy dönthessenek saját sorsukról, bemennek e a Földi pokolba vagy sem?

Az ott élők megtanultak együtt élni ezzel. A sajnálatból nem kértek, segítséget pedig nem kaptak, csak félelmet. Vajon mennyi halott lehet ténylegesen, ami ennek a katasztrófának a következménye? És még mennyi lesz ezután? 

pripyat-1366159_640.jpg

Minden tiszteletem azoknak, akik tudták, mire vállalkoztak, mégis magukat nem féltve mentek megmenteni a világot, a jövőt, az országukat és minket is! Az írónak is elismerésem. Nem lehetett könnyű lemenni a lélek legalsó bugyraiba, tárgyilagosak maradni, meghallgatni ezeket a beszámolókat. A tehetetlenség...Annyira rossz, hogy a legtöbb emberen nem lehet segíteni semmilyen módon, még engem is feldühített. 

Olvastam olyan kritikákat a könyvről, hogy egy idő után unalmassá vált, hiszen mind majdnem ugyan azt mondják el, csak saját szemszögükből. Persze, mert ugyan azt élték meg, de mégis kicsit másként. Egy letaglózó emberi sors nem lehet unalmas. Ez a téma sem lehet unalmas. Az író pedig zseniális, mert úgy körüljárta az egészet, hogy aki nem járt sosem arra, nem hallott Csernobilról, annak is fogalma legyen a dolgokról. Zseniális, mert úgy megírta a történetet, hogy nem akartam letenni, hiába hatott az összes érzékemre, hiába sírtam rajta, letaglózhatott bármennyire, akkor is végiggyűrtem az egészet. Hatott rám, elgondolkodtatott, érzéseket közvetített.

Örülök, hogy szót kaptak azok is végre, akik megélték, túlélték. Emlékezhetnek, feldolgozhatnak egy keveset belőle. Mi is kaphattunk belőle egy kicsit, hogy a mi vállunkat is nyomja e teher, nem csak azokét, akik ott élnek még ma is, vagy már nem.

Ezt a katasztrófát sosem szabad elfeledni. Pont az ilyen írások tarthatják életben az emlékezést azokról, akik megérdemlik és azokról, akik felelősek érte. Talán az sem lenne baj, ha mindig a szemünk előtt lebegne, hogy bármikor újra megtörténhet. Írom úgy ezt, hogy a Paksi Atomerőmű közvetlen közelében lakom. És tudom, hogy teljesen más elven működik, ezernyi biztonsági intézkedéssel...de akkor is. Ülünk pár időzített bombán...

Az élet írja a legtragikusabb történeteket!

 
358 oldal 
ISBN: 9789634053828 
Fordította: Pálfalvi Lajos

Fülszöveg: 

1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.

A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.

Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.

Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.

Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.

Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

ReAd-blog

#Csernobil #csernobiliima #könyv #sorozat #dráma #élet

chernobyl-3711294_640.jpg

Jégvarázs álom

ice-crystal-64157_640.jpg

A tündérmesék fontosak. meghatározzák egy gyermek életét, segítenek feldolgozni dolgokat, szórakoztatnak és jó visszaemlékezni rájuk sok év múlva is. Nem tagadom, Jégvarázs imádók vagyunk. A dalok, a karakterek és Olaf első számú kedvencünk. Olyan szívet melengető mese. Lányok élményt (is) szoktak kapni ajándéknak névnapra, születésnapra, így adott volt, hogy megnézzük a nagy kedvenc második részét is. A WMN oldalon megjelent egy cikk, ami kicsit elrettentett. Az alapján tuti nem vittem volna el a gyerekeket. Nem csak a lehúzó kritika miatt, hanem mert ijesztőnek és túl nyomasztónak, tanítónak titulálta a történetet. Egy mese észrevétlen tanítson és szórakoztasson elsősorban, azt vallom. Végül mégis elmentünk moziba, ami nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni.

A Jégvarázs második része talán kicsit már idősebb korosztálynak készült. Komolyabb mondanivalója van, a család és barátok fontosságáról, a szeretetről, ellenségeskedésről, a természet megóvásáról. A zenék kevésbé fülbemászók, hiányzik a dallamtapadás, a könnyen megjegyezhető szöveg. De ízlésesek és szépek. Megint nagyszerűen feldobták a történetet. Sok dal van benne? Igen, de ettől emészthetőbb, szerethetőbb a mese és a kisebbek ezért fogják szeretni. Ez lett kedvenc dalom, bár nem a fődal. 

Nagyon fontos üzenete van a történetnek, méghozzá a családról, barátságról, természetről. Mindegyiket becsüljük meg, óvjuk, szeressük. Ez szerintem tökéletes téma, amiről igenis beszélni kell a gyerekek szintjén. Megugrotta a történet, az a fontos. Nagyon könnyen elrontható lett volna. Giccsbe fulladhatott volna vagy gyermekeknek nehezen emészthetőbe, de itt nincs erről szó. Nagyon jól eltálalta az arányokat a mese. Nem túl sok és nem elnagyolt. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék az elmúlást, a véglegességet, azt is, hogy a tetteinknek milyen hatása lehet másokra. A természetvédelem pedig egyre indokoltabb. Hol kezdjük az oktatást, ha nem a mesékben? Ez jut el először a tudatokig és kevésbé erőszakos, mint egy környezetóra. Kicsiknek emészthetőbb.

A karakterek szép jellemfejlődésen esnek keresztül. Anna felnő a feladatokhoz, felelősségteljes lesz. Elza pedig elfogadja az erejét. Viszont ő megint egy picit visszalépett, hiszen egyedül akar megoldani mindent, nem tanult az előző részből, hogy összefogással bármi elérhető, együtt.  Ezért kicsit csalódott voltam. Olaf imádnivaló, szószátyár hóember, mint mindig. Sok derült percet okozott a moziba nekünk. Nem titkoltan nekem ő a kedvencem szókimondásával. Érdekes módon, csemetéimnek ő tetszett a legkevésbé. Sven eléggé pipogya volt most, nem a szokásos megmentő, de szerethető karakter ő is. Talán ez sem gond egy mesénél, így megmutatja, hogy egy nő, lány is tud erős, védelmező lenni, nem csak a férfiak. Ő is uralkodhat, ő is lehet király, bátor, a világa megmentője, a sorsa irányítója teljesen egyedül. És a fiúknak is szabad érzelgősnek, félősnek lenniük kicsikét, az nem baj. Sok új apróbb szereplő helyet kapott ebben a részben. Nem voltak eléggé kidolgozva számomra, de a gyerekeknek pont elég volt így. Kedvencük a makrancos vízszellem volt. Nekem a kis tűzlény.

Mennyire szomorú? Volt egy rész, ami alatt majdnem sírtam. A gyerekek nem igazán vették tragikusnak. Egy kicsi sem sírt vagy kellett kimenni vele a moziból, hiszen a mese készítő nagyon hamar helyrehozta a dolgokat. Éreztük, hogy ez nem végleges, van még a meséből hátra.

Mennyire félelmetes? Van egy-két sötétebb rész, de cseppet sem katasztrofális. Még egy összerezzenés sem volt vagy hasonló. A Tv mesekínálatában ezerszer ijesztőbb mesék vannak. Nem beszélve a régi korok meséit, ahol megeszik a Piroskát vagy hasonlók. Szerintem ma már erősebb dolgok kellenek, a gyerekek edzettek. Sokan fel sem fogják, nem veszik észre az ilyen dolgokat a csemeték közül. Mi felnőttek talán kicsit felfújjuk az egészet.

Összességében nagyon jó mese kerekedett ki belőle. Visszavezet a múltba, a gyökereink fontosságáról mesél a történet. Számos izgalmas kalandot él meg a testvérpár és segítőik. Megint megmutatta, hogy a testvéri szeretet lehet nagyon jó, nagyon erős és iszonyat fontos dolog. Remélem a gyerekeimnek is ez jött le leginkább. Bár ők még jobban a csillogó lovat látják ki a meséből vagy azt a cuki kis gyíkot, a szép dalokat és a szereplők gyönyörű ruháját. Nekik ez a fontos. Szórakoztasson, vicces legyen, izgalmas, szárnyaló. A mellékes, a tanító rész is bizonyára átmegy valamennyire azért, de nem az a fontos elsősorban. 

Mennyire ütötte meg a mese az első rész sikerét, összeszedettségét, élvezhetőségét? Azt mondom, máshogy volt jó. Kicsit erősebb volt történetvezetésben, tanításban, de gyengébb dalok terén. a képi világ viszont pont ugyan olyan gyönyörű!

Újranézős lesz, az már biztos.

ReAd-blog

#read #readblog #blog #mese #Jégvarázs #Jégvarázs2 #történet #tanító #gyerekekkelnéztük #szerettük #mutimitcsinálsz

Ó, azok a rettegett céges karácsonyi bulik…

christmas-3012862_640.jpg

Ó azok a rettegett céges karácsonyi bulik…

Közeledik az év vége, a karácsony, szilveszter és vele a céges partyk időszaka. Ez ám a karácsonyi csapatépítő bulik ideje! Valakit rettegéssel tölt el ez a tény, más pedig közönnyel fogadja vagy épp ellenkezőleg, hatalmas ovációval. Hiába szépítjük, van, akiből ilyenkor tör ki a hónapok óta rejtegetett igazi énje, pont a buli kellős közepén. Azok a közhelyek is elkerülhetetlenek évről-évre, hogy lesz legalább egy olyan kolléga, aki nem bírja ki teljes lerészegedés nélkül e nehéz napot. Némely szerencsések pedig pont ott találják meg életük párját a múltkoriban kiszemelt munkatárs képében. Az ember érezheti nagyon jól magát vagy átvészelheti nehezen a nagy napot, de akár otthon is maradhat, távol minden közös megmozdulástól. Egy biztos azért, kihagyni vétek.

Nem mindegy, hogyan telik a nap. Alapos szervezést igényel egy buli levezénylése, ember legyen a talpán, akinek hibátlanul sikerül. Hol legyen tartva, milyen stílusban, milyen ételekkel, zenével vagy sem, játékokkal vagy anélkül, milyen legyen a dekor, dress code kell-e? Ráadásul igényes legyen és bele férjen a költségvetésbe is? Rengeteg dolgot kell szem előtt tartani. A szervezők is keresik az új ingereket. Már nem biztos hogy elég egy szelfi fal vagy egy karaoke készülék.

drinks-2578446_640.jpg

Egy jó céges buli közelebb hozza a munkatársakat, ténylegesen csapatépítő jellege van, nem pedig befeszülős, külsőségekre menő és ingyen piára hajtó buli legyen. A lehangoló, hideg, sötét januárra megfelelő muníciót kell adjon az évkezdéshez, kibeszélnivalót, későbbiekben szívesen visszaemlékezős pillanatokat. Kreatív ötletek kellenek, a humor és a különböző közös feladatok elengedhetetlenek, esetleg egy igény zene, különben unalomba vagy ivászatba fullad az egész buli.

Az utóbbi években divatba jött a tematikus estek szervezése: casinós, karaokés, rock&roll party, gengszter party, céges főzős, lakáséttermeben tartott est, de még közös disznóvágás, kolbásztöltés is közszájon forog. 

Ha későn eszméltél, pár tipp hová érdemes szervezni a bulit.

Egy közös főzés mindig tuti befutó. December 5-én este Havas Dóra, a Lila Füge gasztroblog alapítója főz egy felejthetetlen karácsonyi menüsort a Gedeonban. Mellé – körítésként – természetesen betekintést enged féltve őrzött konyhai fortélyaiba is. Az ajánlatot a Heppen.hu oldalon találtuk. Nem csak egy élménnyel gazdagodhatunk, hanem finom ízekkel is.

Az év végi hajtást levezetni nem csak ivással lehet, hanem egy kiadó nevetéssel is. Ez a módszer hatékony a feltöltődésre. Bár vissza lehet nézni a Dumaszínházas előadásokat felvételről is, mégis jobb lenne élőben látni a humoristákat, nem? Már lehetséges? Tóth Edu például szívesen töltene egy csapattal jó kis hahotázással egybekötött estét. Még lecsaphatsz rá a heppen.hu-n!

Valami kifinomultra vágynál? A színház- és művészetrajongóknak találtunk egy kis létszámú, igazán különleges programot. Mit szólnál hozzá, ha Haumann Máté egy szűk körű vacsora keretein belül olvasna fel a világirodalom legszebb darabjaiból a kollégáknak, utána pedig beszélgethetnétek egy jót? Ez az ajánlat kifejezetten kisebb, kb. 20 fős cégeknek készült.

Játékos. A következő programajánlatom egy igazán játékos formában történő buli Eureka Gamesnél. Azok a cégek képesek hosszú távon is sikeresek maradni, melyek működésének alapját egy bizalomra és tudásmegosztásra épülő vállalati kultúra adja. Ötvözik az élménytervezést a viselkedéstudománnyal, a nem-digitális játékosítást a humánfejlesztés módszertanával.

Szabadulószoba kisebb létszámú cégeknek. Éljétek át az 1920-as évek Chicagójának hangulatát! Legyetek a Sebhelyes arcú, Al Capone legfőbb segítői Escape Legendsnél, a Minikupon jóvoltából. 

Nem jó, ha befeszülnek a résztvevők, a lényeg az, hogy kiszakadjanak a munkából, megismerjék egymást a munkatársak ténylegesen, minőségi, közös időt töltsenek el és oldott legyen a hangulat, mindenki szép emlékekkel térjen haza, várva a következő céges bulit.

 Bárány-Szilfai Alidát kérdeztem a témában, aki Esküvő- és rendezvényszervező.

Rendezvényszervezőként szerinted mitől lesz jó egy céges karácsonyi buli? Mitől működik? Mitől lesz borzalmas?  Mit ne tegyünk bele semmiképp sem egy céges buliba, szervezőként? Véleményem szerint elsődleges az, ami nem rajtunk, rendezvényszervezőkön múlik: az adott cégen belüli csapatszellem, a kollégák közötti összetartás, összetartozás. Szervezhetünk akármilyen szuper eseményt, ha alapvetően a kollégák nem szeretnek munkán kívül időt együtt tölteni, vagy ha például a cégben nagyon nagy a fluktuáció, és nehezen szokik össze a csapat. Borzalmassá sok mindentől válhat, például véleményem szerint nem mindig jó egy ilyen eseményt "túlszervezni". Értem ez alatt azt, amikor az est minden percét, pillanatát be akarjuk osztani, tartalommal megtölteni, és nem hagyunk időt a kötetlen beszélgetésre, esetleg táncra, bulizásra. Én erről a fajta túlszervezettségről mindig igyekszem lebeszélni az ügyfeleimet. Az is balul sülhet el, ha a cégvezető szeretne egy programot (pl. karaoke), de a dolgozók abszolút nem szeretik ezt a fajta szórakozási formát, és nem vesznek részt benne. Ilyenkor előzetes felmérést szoktam javasolni, mely alapján könnyen eldönthetjük, van-e értelme leszervezni a szóban forgó extra programpontot, vagy sem. Természetesen itt is ügyelni kell arra, hogy olyan program valószínűleg nem létezik, ami mind a 20, 30, 100 főnek a kedvére való lesz. 
 
Van, ami most divat? Nagy népszerűségnek örvendenek például a fotóautomaták. Véleményem szerint azért, mert csapatépítő jellege is van, ahogy a különböző kellékekkel bohóckodva fotózkodnak a munkatársak, illetve azért, mert az így elkészült produktumot haza is vihetik magukkal emlékbe, esetleg az összegyűlt képekből készíthetnek egy montázst az iroda falára, emlékezve ezzel a remek buli hangulatára. Népszerűek a különböző kimondottan csapatépítő programok is, mint pl. egy társas- vagy kívízjáték. Ezek többnyire akkor a legélvezetesebbek, ha nem egy sablon mentén zajlanak, hanem ha pl. a cégvezető által összeállított vicces kérdéseket tartalmaznak. 
 
Volt már vicces, élménydús tapasztalatod egy-egy buli szervezés közben?Noha kevésbé vicces, de számomra az volt a legemlékezetesebb, hogy tulajdonképpen egy céges karácsonyi bulinak köszönhetem azt, hogy végül megtaláltam az igazi szerelemhivatásomat, az esküvőszervezést. Egy ügyvédi irodának dolgoztam épp, és az ő karácsonyi bulijuk megszervezése után kért meg az egyik ügyvéd, hogy szervezzem meg az esküvőjét, miután a karácsonyi bulit őszerinte remekül kiviteleztem. Így, innen indult az esküvőszervező karrierem...
 
Miért nehéz a rendezvényszervezés? Én nem érzem nehéznek. Inkább sokszor van benne kihívás, mert el kell találni, mi az, ami az adott céghez, csapathoz leginkább passzol. Úgy vélem, hogy mivel most már 8 éve rendezvényeket szervezek, nekem már egész jól megy.
startup-593304_640.jpg

Fotók: Pixabay

Tartalom: Heppen.hu

ReAd-blog

#reklám #szponzorálttartalom #cég #cégesbuli #buli #karácsony #party #heppen #holbulizzak #hovámenjek #mutimitcsinálsz #blog

Szabadidejében jótékonykodik a futó anyuka

Vállalkozás jótékonykodva? Naná!

74387464_2600906986659724_650896276459618304_n.jpg

Egy kicsit rendhagyó bemutatkozó, interjú következik most, amit nagy örömmel írtam meg egy különleges felkérésre.

Imrik-Ferenczy Barbara a DiFerenczya - Web in Style tulajdonosa. Webdesigner  és grafikaitervező is egy személyben. Kezei közül látványos munkák kerülnek ki rendre. Egy jól működő, letisztult weboldal, személyes márkát jelölő logó vagy névjegykártya sem fog ki rajta. Gyorsan megtalálja a közös nevezőt a megbízójával és mindig eltalálja az ízlését. De nagyszerűen elvégzett, lelkiismeretes munkája mellett anyuka is. Fontos számára a család és a hagyományos értékek. Ráadásul arra is szakít időt, hogy fusson, sportos életet éljen. Szerelmese a futásnak. Abban is pont olyan lendületes, mint munkájában. Run Free oldalával sokaknak segít visszatalálni a sporthoz. Értékes információkat oszt meg a sportolással, egészséges életmóddal, táplálkozással kapcsolatban ott.

Szeretne komolyabban is segíteni a nőknek, anyukáknak a kezdésben, újrakezdésben. Azt vallja, nem csak az anyaság és a karrier fontos, hanem az énidő is.

"Nem hiszek abban, hogy egy nőnek fel kellene adnia a saját életét a gyermekvállalást követően. Nem csak anyának kell lenni! Nőnek, feleségnek, barátnőnek, gyereknek is meg kell tudni maradni. Ettől leszünk boldogok, kiegyensúlyozottak - ettől lesz a saját gyerekünk is boldog."

Ennyi fontos teendője mellett hihetetlen, de mindig szakít időt a jótékonykodásra is. Oszlopos tagja a Minden babának jár kampánynak, ahol rászoruló babáknak gyűjt többedmagával alapvető és fontos dolgokat az életkezdéshez. De beteg gyerekeknek futós rendezvényeket is szervez. Továbbá munkájában is szívesen adakozik, segít, hogy azoknak is elérhető legyen egy weboldal készítés, akiknek nem áll rendelkezésükre nagy összeg erre. Támogatja a kis és mikró vállalkozásokat, a kézműves termék készítőket, a női vállalkozókat teljes erőbedobással.

A szívét teszi bele a munkájába. Mindig igényes, izgalmas dolgok születnek nála. Érdemes benézni hozzá, megnézni az eddigi munkáit. Aki őt választja, a lehető legjobb kezek közé kerül. Számára munkája nem csak egy letudandó feladat, hanem misszió, szerelem is. Személyében nem csak egy munkatársat, egy weblapkészítőt kaphatsz, hanem egy kicsit barátot és mentort is.

Ha egy jó barátot, mentort, weblapkészítőt, grafikust keresel, ő a te embered. Vidámságával, empatikusságával, ízlésvilágával elkészíti neked a világ legszebb oldalát, ami teljességgel jellemző rád, tükrözi a személyiséged.

Nagyszerű ember Barbara, hatalmas nagy szíve van. Egy színes, vibráló személyiség, akiben rengeteg segítő szándék szorult. Nem magamutogatásból adakozik, hanem azért, mert a szíve ezt súgja neki. Empatikus. A gyermekét is ebben a szellemiségben nevelik, férjével közösen. Rendkívül jó barát is, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ők kértek meg, írjak róla, mert megérdemli. Ebben teljességgel egyet értek velük. 

Köszönjük Barbi, hogy vagy nekünk! Szeretünk!

DiFerenczya- Web in style

#weblapkészítő #anyuka #futó #jótékonykodás

ReAd-blog

Bakancslistára vele

books-1204029_640.jpg

Divat lett bakancslistát készíteni. Nyár előtt még én is belevágtam, felnőtt fejjel, életemben először. Igazán izgalmas volt elengedni a képzeletem és azt írni bele, amit csak akarok. Jól is sikerült, így kellemes emlékeket hagyott maga után. Egy valamirevaló bakancslista akkor jó, ha meg is tudjuk valósítani a rajta található pontokat, én azt vallom. Még egy újságba is bekerültem miatta, hála egy tündéri cikkírónak. Jó, ha van tervünk, valami, amit várhatunk. Már leírni a vázlatpontokat is örömet okoz, hát még beváltani.

Elképzelésem sincs, hogy télre milyen élményeket gyűjthetnék. Teljes sötétség, mit írhatnék a bakancslistámra, így most a könyves listámmal érkezek. Az olvasmányaim választásánál mindig tervezek és tervezek, jó előre, hogy aztán a pillanatnyi kedélyem miatt sutba dobjam azt és azt olvassak, amit kedvem tartja. Elég tetemes az olvasnivalók sora, amiket a télen tervezek elolvasni, így meg kellett húznom az idő rövidsége miatt egy határt. De higgyétek el, szívesen ráírtam volna vagy száz könyvet is, még a beszerzetlen példányokat is. Ráadásul karácsony körül csak "örömolvasni" szeretnék, ilyenkor csupa olyan könyvet veszek kézbe, ami nem egy kihívás, kötelező volta miatt kerül a listámra, nem kell sietnem vele. Nem kell írnom róla, semmilyen számadással nem tartozom felőle. Egy kicsivel több, mint egy hónapom van erre a könyvhalmazra. Remélem az ütemtervet tudom majd tartani. A cél, amit kitűztem magam elé, az az, hogy az összes könyv kivégzésre kerüljön. Nem ígérem, hogy írni is fogok nektek mindről, de némelyik biztosan felkerül majd ide a blogra is.

Íme az én kis könyves bakancslistám.

John Cure: A fekete esernyős férfi 

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

A. M. Aranth: Propheta

Arykana: A Sárkány és a Rózsa

B. N. Toler: Lélekvesztők

Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Dia Cavallis: Estella

Duba Gábor: Szabadon foglak

Émile Ajar: Előttem az élet

Fekete István: Bogáncs

Ti szoktatok bakancslistát készíteni? És könyves listát az olvasnivalókról?

Jó ha van egy rendszer, egy keret, terv vagy bármi. Persze attól eltérni sem nagy gond. Nem volt buta, aki kitalálta ezt a listába szedős dolgot...Már csak azért sem, mert jó listákat gyártani, írni róla.

Hogy a könyvek mi alapján kerültek a listámra? Random válogattam, különböző stílusban könyveket, amik régóta foglalkoztatnak, kellemes kikapcsolódást ígérnek és a polcomon várnak már jó ideje az olvasásra.

Milyen terveitek vannak a télre nézve?

#jólfogoméreznimagam #csaklegyenszabadidőm #olvasnifogokkifulladásig #eztjólelterveztem #éljenaszabadságcsendésnyugalom #megahogyMórickaeltervezte

ReAd-blog

#lista #könyv #olvasnijó #bakancslista #bloggerképző #mitolvassak #mutimitolvasol #blogger #blog #temitolvasol

bible-1868070_640.jpg

Időgazdálkodással rosszul állók figyelem, ez a ti könyvetek!

C. Szabó Helga: A ​kevesebb néha több

76904482_2553095128108002_883726788583227392_n.jpg

Ez az a könyv, amit mindenképpen el szerettem volna olvasni. A jegyzetelés, előre tervezés olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Én az a spontán nőci vagyok a szomszédból, aki mindig rohan, elfelejt ezt, meg azt, egyszerre két helyen kellene lennie...Így azt gondoltam, ez a könyv nekem íródott vagy legalább gatyába ráz egy kicsit. Ezúton is köszönöm az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kötetet. Rengeteget tanultam belőle. Alapvetően nem fogja az életszemléletem megváltoztatni és a stílusom, de annyi hasznos tanács, ötlet volt a kötetben, amit megfogadok a jövőben, hogy jelenleg tele van sárga jelölő cetlikkel tűzdelve.

Van olyan tipp, amit már most is használok, sokat rendszeresítettem azóta, más dolgokat ízlelgetek még, próbálom a koncepciómba bele illeszteni, magamra szabni. Pár jó tanács az olvasáshoz. Ne egyszerre akard kivégezni a könyvet, mert ahhoz túl tömény. Érdemes a kezed ügyébe helyezni jelölő cetliket vagy egy noteszt, amibe lejegyezheted a neked tetsző ötleteket, a számodra fontos, érdekesebb gondolatokat.

Módfelett alapos, összeszedett könyv. Nagyon jó szisztéma alapján épül fel, logikusan, követhető módon, laikusoknak, egyszerű nőknek is érthetően. Úgy éreztem olvasás közben, hogy az írónő mindenre gondolt. Lehetne dolgozó, rohanó anyák Bibliája akár. a könyv. Nem csak időmenedzselési könyv csupán. Helgáról, az írónőről is sokat megtudhatunk, személyes dolgokkal, idézetekkel, vélemény hozzátűzésével tette még érdekfeszítőbbé a szárazabb oldalakat.  Megismerjük, mint dolgozó nő, anya is. 

76713947_2649117745148223_6018386338712125440_n_1.jpg

Sokszor úgy érezzük, az idő szalad, az értékes percek kifolynak az ujjaink közül. Azt, hogy hová tűnnek, nem tudjuk. Csak nap, napot követ. Egyik percben reggel van, majd a következőben este. De csináltunk valamit? Sikerült elvégeznünk minden feladatot? A könyv rengeteg tippet ad arra, hol csúszhatunk meg időben. Sokszor olyan kis apróságokra megy el az időnk, mire nem is gondolnánk. Jó időbeosztással, tervekkel, előre tervezéssel, tudatos odafigyeléssel sok órát megtakaríthatunk, amit aztán önmagunkra, családunkra vagy munkánkra fordíthatunk. 

Nagy vonalakban:Tűzz ki célokat magad elé, írj táblázatokat, szedd pontokba, mi a fontosabb, mi elhanyagolható, van-e olyan, ami ráér később, kiszervezhető esetleg másnak. Írd le, fókuszálj, kapcsolj ki minden mást, gyárts terveket. Vigyél véghez, mindent, ami fontos. Néha pihenj is azért. Ha nem készültél el időben, akkor se bánkódj, legközelebb jobban fog menni. Gyakorolj és gyakorolj. 

Persze az írónő ennél bővebben, szebben, kifejezőbben, érdekesebben írja le ezeket a pontokat. Érdekes kimutatásokat, statisztikákat ad hozzá, kipróbált ötleteket. Szerettem, hogy őszinte. Azt is leírja, hogy ez neki ment, amaz nem. Nem próbál rád erőltetni mindenáron valamit, hanem csak irányt mutat, ösztönöz. Köszönöm az őszinteségét. 

77314259_801438766965719_6147587201313013760_n.jpg

A stílus, a szófordulatok jók, érzékletesen ír és nem unalmas a hang, amit megüt, pedig a téma nem túl szórakoztató, inkább szükséges. Ő mégis megoldotta úgy, hogy érdekeljen, ne adjam fel félúton, ne ugorjam át a sorokat.

Amit fel tudok a könyv hibájának róni, az az, hogy nekem hiányzik a kemény borító ehhez a témához. Mutatósabb, tartósabb lett volna azzal. A külseje így olyan semmilyen.. A szín és a kötet grafikája, borítója nem győzött meg arról, hogy olvassam el. Nem tűnik ki. Kiemelhetőek lehettek volna fejezet címek, színekkel. Tagoltabb lehetett volna. 

Kiknek ajánlom a könyvet? Örökké időhiányban szenvedő, rohanó nőknek!

Fülszöveg:

Kiléptem az épületből, és le voltam sújtva. Ez nagyon gáz, gondoltam. Teljesen szétcsúsztam. Túl sok dolgot vállaltam, ez pedig nem mehet így tovább. A villamoson előrébb megyek, hogy nyerjek néhány másodpercet. Menet közben már a holnapi teendőimen gondolkodom. Időmenedzsmenttel foglalkozom, mégis újra és újra elfelejtem,
hogy egy nap mindössze huszonnégy órából áll, és nem jó ötlet mindet munkára fordítani.
Szívesen mondanám, hogy évekkel ezelőtt jött ez a felismerés, és most már irtó rendezett és fegyelmezett vagyok, de ez nem lenne igaz. Azért foglalkozom időmenedzsmenttel, hogy jobb legyek benne, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a hibákat – csak másokat.
Nem tudok csak egy dologgal foglalkozni. Nem vagyok mindig produktív, nem vagyok mindig pontos, nem mindig sikerül nemet mondanom, és sokszor arra használom a hatékonyság növelését, hogy újabb feladatokat szuszakoljak bele a felszabadult időbe.”

342 oldal 
ISBN: 9786150046624
recenzió
#időgazdágkodás #időhiány #dolgozómami #dolgozóanya #könyv #időmanager # book #blog #recenzió
ReAd-blog