Chiara Pillangólány című kötetét nagyon szerettem korábban. Végtelnül finom stílusa, érzékletes kifejezésmódja, világlátása, az érzelmek megírásának nagyszerű ábrázolása és tökéletes karakterei miatt. Így nem volt kérdéses, hogy bármit is írjon következőnek, nekem azt el kell olvasnom! Nagyon megörültem, mikor megjelent Repülj, szitakötő címmel a legújabb regénye a Könyvmolyképző kiadónál! Tökéletes meglepetés volt a karácsonyfám alá.

Az élet nem könnyű! Bizony okoz meglepetéseket mindenki számára. Ezzel a kötet főhőse, Laura sincs másként. Mások által irigyelt élete van. Egy menő, gazdag Pálinkafőzde tulajdonosának lányaként él. Van jövője, célja, édesapjától átvenni a céget. Épp ezért Írországban tanul tovább, Szuper jó a kapcsolata a húgával és jófej barátai is vannak. Ám egy hirtelen tragédia keresztülhúzza a számításait és felbolygatja az addigi életét. 

Az olvasónak nagyon hamar kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik. E tökéletes háttér mögött bizony húzódnak tragédiák, félreértések és meglepetések is bőven. Szeretett húga, Karina elvesztésének hátterét kutatja, mert nem tud belenyugodni a történtekbe. Miközben egyre mélyebbre ássa bele magát Karina utolsó napjaiba, úgy kerülnek elő a csontvázak a szekrényből. 

Az írónő nagyon jól játszik a jelen és a múlt történéseivel, mindig egy-egy apróbb darabkát feldobva, megismertetve az olvasóval. A történetvezetés ezáltal nem tud ellaposodni, végig fent tudja tartani az érdeklődésünk.

A szereplők nagyon mélyen, aprólékosan kidolgozottak, ezáltal szerethetők is. Ráadásul nem rágja a szánkba a dolgokat, hanem hagyja, hogy azt gondoljunk, érezzünk, olyan következtetéseket vonjunk le, amilyeneket csak szeretnénk. Csupán elmeséli a történetet, a többit a mi képzeletünkre hagyja, nagyon jól.

Sejthető, hogy valami fontos dolog áll a tragédia hátterében, de számomra csak a végén kerültek a helyére a kirakós darabkái, így kellően titokzatos is. Nem tudjuk, mi történt, ki a hibás, vagy mi okozta a tragédiát. 

A stílus könnyed, mégis kifejező. Az érzelmek garmadáját tárja elénk szeretetről, családról, szerelemről, jövőképről, barátságról. Ismerhetjük Laura, a főszereplő gondolatait, érzéseit. De, ami a csavar, és számomra a legizgalmasabb momentum is a könyvben, az az, hogy a már halott Karina is végig velünk van a versei által. Jól megismerjük őt, a gondolatait, az érzéseit, de a kapcsolatait is a könyv főbb szereplőivel. Bevallom, ő volt a kedvencem végig. Ráadásul az írónő ezáltal nem csak egy jól felépített történetet tárt elénk, hanem szebbnél szebb verseket is, ami nem kis munka lehetett. 

Van benne egy gyönyörűen leírt szerelmi szál is. Ahogy kibontakozik, az eleji ráeszméléssel, az elfojtással, a rácsodálkozással, majd a kiteljesedéssel és a konfliktussal, az valami mesés volt. Annyira szép íve volt az egésznek. Nem a megszokott, semmiből előtörő szerelem, mely sablonos mintákat követ. Hanem végre egy értékelhető, igazi, megmunkált szerelmi szál. Nem álkonfliktust kapunk, amely egyszerűen kiküszöbölhető lenne, hanem egy olyat, ami mindenkit megtorpanásra késztetne. A könyv lezárása is nagyon szép.

Egyszóval megint egy szépen megírt, érzelmes, bús, szerelmes olvasmányt kaptam, mely rengeteget adott nekem az olvasása közben. Nagyjából a fele könyvet ki tudnám jegyzetelni szépséges, míves mondatai, értékelhető, érzelmes versei, erős mondanivalója miatt. A Repülj, szitakötő egy olyan lélektani regény, amelyet mindenkinek érdemes elolvasni! Megszólít, elvisz magával és napokig nem ereszt!

A könyvet köszönöm az írónőnek! Remélem még rengeteg ilyen csodás kötetet kapunk tőle. 

Fülszöveg:

A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.

Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?

Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.

De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?

Idézet:

Mégis minek kell történnie ahhoz, hogy az ember ne legyen többé önmaga? Mennyi fájdalom képes megsemmisíteni azt, akik vagyunk?

Könyvmolyképző kiadó