Egy szívmelengető útkereső, a természet szépségét bemutató varázsos kötet, mely az emberi kapcsolatokat és a szerelmet is teljesen más nézőpontból mutatja be, mint a megszokott. A könyv műfaji besorolásával bajban vagyok. Romantikus, családregény, fantasy is valamennyire, de mégsem ebbe a zsánerbe tenném, hanem boszorkányos, misztikusba. Igazán szórakoztató, rengeteg érzelmet felvonultató fejlődésregény. Kapunk benne tragédiát, gyászt, feldolgozást, kapcsolati bonyolultságot, kapcsolati erőszakot, elárulást, elhanyagolást, rossz nevelést, testvérek közötti gondokat, családi konfliktust, vágyakozást, szerelmet, életútkeresést, barátságot...

A karakterek jól ábrázoltak és nagyon szép fejlődésen mennek keresztül. Izgalmasak, nem a megszokott szereplőket vonultatja fel az író, ami üde színfolt volt. A stílus, az írásmód finom, érzékletes, kicsit túlírt, de szerethető. A történet légiesen könnyed, szórakoztató és nem megy bele mélyen a lelkizésbe. De mégis elegendő támpontot ad ahhoz, hogy megértsük a főszereplőnk miért lett ilyen, mint most. És nagyon jó alapot ad a fejlődéshez neki. Az atmoszféra, a világ, amibe bepillanthatunk nagyon érzékletes, szerethető. 

Sage Flores beszélget a növényekkel. Érzi őket és megérti, mit szeretnének. De nem csupán felismeri őket, megtalálja a különböző fajokat, hanem növekedésre, virágzásra is tudja bírni őket. Bevallom, ezeket a részeket szerettem a legjobban benne. Az író annyira szépen ábrázolja a természetet, a növényeket. Nagyszerűek a leírások. Sage egy ilyedt kislányból nővé cseperedik. Megismeri önmagát és végre mer kiállni magáért. Igazán szerethető szereplő, akit sokszor megsajnáltam, hiszen az élet alaposan megráncigálja nem is egyszer. 

Ami nagyon nem tetszett és nem igazán értettem, az Sage testvérének eltűnése, halála és az, hogy őt okolja majdnem mindenki ezért, holott ő még egy kicsi lány volt akkor. Sage testvéreit, családtagjait nem igazán kedveltem meg, pedig érdekelt volna jobban, ki milyen, milyen belső vivódásai vannak és milyen varázslatos tulajdonsága, az hogy működik. Ebből sajnos keveset kaptunk. Őket így nem tudtam megérteni, de kedvelni sem. Sage gondolatait, múltját, élményeit viszont erőteljesen megkapjuk, pont a megfelelő arányban, hogy izgalmas legyen és informatív. A fő két konfliktus forrás megoldása pedig nagyon egyszerű lett. De ennek ellenére engem vitt a könyv és gyorsan bevonódtam, megszerettem.

A romantikus szál éppen csak hogy a keretét adja a történetnek, pedig meghatározó Sage életében, alakítja őt, formálja. Végül segíti az újrakezdésben. De nem ezen volt a fő hangsúly.

A borítója meseszép és nagyszerűen kifejezte, mi lakozik a kötet belsejében. 

Fülszöveg: 

A ​legenda szerint a Flores család megsértette a régi isteneket, ezért megátkozták őket, és azóta a család nőtagjai egy csipetnyi varázserővel rendelkeznek.

Sage Flores attól a pillanattól fogva menekül a családja és az „adottsága” elől, hogy a kisebbik húga, Sky meghalt. Ám nyolc évvel később kénytelen visszatérni a szülővárosába. Úgy megy vissza dolgozni a korábbi munkahelyére, mintha belebújna egy régi, kényelmes pulóverbe, és arra használja a képességét a Cranberryi Rózsa Vállalatnál, hogy beszélgessen a növényekkel, és felfedezze a környéken élő különleges példányokat.

A növényvadászat meglehetősen egyszerű munka, de Sage kap egy társat Tennessee Reyes személyében, ami meglehetősen bonyolulttá teszi a helyzetet: ugyanis gimnazista korukban a férfi összetörte Sage szívét, aki a mai napig nem heverte ki a csalódást. A közös munka a felszínre hozza a különleges és kellemes emlékeket, és Sage fokozatosan újra beleszeret az érett és vonzó férfiba.

Sage-nek nincs ideje a romantikára, mert ritka növényeket kell felkutatnia, a halott húga kísértete állandóan meglepi egy bögre kávéval, az idősebbik húga pedig villámokat varázsol az égboltra, amikor dühös. De amikor együtt van Tenn-nel, olyan érzés fogja el, mintha egy réten állna egy nyári zivatar előtt: állandóan szikrázik körülöttük a levegő, így aztán elkerülhetetlen a végkifejlet.

Idézet:

Az egyik fa egyszer azt mondta nekem, hogy ezen a világon mindent a történetek kötnek össze egymással. A történetek tartják össze a világegyetemet. És én ezt látom… ezeket a gombafonalakat érzem, amelyek olyanok, mint a történetek. Úgy kötik össze az összes növényt egymással, mint minden idők legbonyolultabb és legszebb pókhálója.

Eredeti mű: Raquel Vasquez Gilliland: Witch of Wild Things