Hogyan került az életedbe az írás? Gondoltad volna korábban, hogy saját könyved fog megjelenni?

Mindig arra használtam az írást, hogy feldolgozzak bizonyos jelentősebb érzelmi behatásokat. Nem napló, sokkal inkább jegyzetelgetés formájában. Tavaly, április idusán ütöttem le az első billentyűket, hogy kiírjam magamból azt az érzelem-tengert, amely 15 éve háborgott bennem Édesapám elvesztése óta. Leginkább a gyászról, veszteségekről szóltak ezek a bekezdések/oldalak.

Alapvetően optimista, életvidám ember vagyok, de még egy pozitív beállítottságú személyiség lába alól is kicsúszhat a talaj, ha olyasvalakit kénytelen temetni, aki egész életében a stabilitásának megtestesítője volt. Így elkezdtem kiírni magamból a fájdalmat és azokat az érzéseket, amelyekkel képtelen voltam máshogy megküzdeni. Másfél hétig sikerült titkolnom a családom elől, hogy mit csinálok. Három hét után már tűkön ültek, hogy olvashassák. Ugyanis ők ugyanazzal a problémával küszködtek, mint én, és azt remélték, hogy a gondolatmenetemben ők is megoldást kaphatnak saját lelkiviláguk lecsendesítésére. Kilenc hét és napi 17-18 óra folyamatos írás után összeállt egy regény. Bár a cselekmény nagyrészt kitalált történet, az érzelmek nagyon is valóságosak.

Tudatosan készültél saját könyv írásra vagy így hozta az élet?

Egyértelműen az élet hozta így, és az anyukám - legjobb értelemben vett -  makacssága. Édesanyám szorgalmazta, hogy adjuk ki, mert másoknak is segíthet feldolgozni a gyászt, mindamellett, hogy izgalmas, fordulatos sztori. Hetekig ellenáltam neki, nem akartam megosztani a családomon kívül senkivel a leírtakat, mert túl személyesnek éreztem, és nem is hittem benne, hogy bárki kíváncsi lehet rá. De a család nyomására elküldtem néhány szerkesztőnek, kiadónak. Gondoltam, ha megkapom az elutasításokat, akkor majd anyu is láthatja, hogy csak elfogult...

Azonban sorra visszajeleztek a kiadók (40-ből 18-an), nagyon pozitív véleményezésekkel. További 15 kiadónak egyszerűen csak nem illett a profiljába. Akkor kezdtem elgondolkodni azon, hogy talán mégis érdemes közkinccsé tenni a regényt. De még mindig csak egy netes feltöltés lehetőségét láttam ésszerűnek, mert a kiadói ajánlatok túl drágák voltak a pénztárcánkhoz. (Első könyvesekkel nem kötnek hagyományos kiadói szerződéseket, mert túl nagy a kockázat szinte mindenkinek saját zsebből kell fizetnie, akinek még nincs egy jól felépített brand-je, hírneve, összeköttetése.)

Anyukám nem hagyta annyiban, és a fejébe vette, hogy akkor magánkiadásban fogjuk megjelentetni, hogy csökkentsük a költségeket. Egyre-másra bekérte az árajánlatokat. Ő talált nyomdát, én pedig tördelőt és grafikust a borítóhoz, kisfiam egyik osztálytársának anyukája személyében. Testvérem is ellátott jótanácsokkal, úgyhogy még három hétig dolgoztam a szövegen a nyár folyamán, korrektúráztam, stilizáltam, szerkesztettem, lektoráltam. Augusztus végére minden összeállt egy kerek egésszé, majd szeptember 11-én, kisfiam névnapján, a kezemben tarthattam a kinyomtatott példányokat. Egy biztos, egyikünk sem egy húzzuk-halasszuk típus, így rekord idő alatt kezembe került a fizikai könyv. Hihetetlen és fantasztikus érzés volt magamhoz ölelni, de fogalmam sem volt, hogy ezután merre tovább!

Mit jelent számodra az írás? Milyen pluszt ad az életedhez?

Mindig is fontosnak tartottam, hogy ha kérik, segítsek másoknak az érzelmi megpróbáltatásaikban. Hiszem, hogy a legtöbb problémára egy őszinte beszélgetés, és önmagában a kommunikáció, megfelelő megoldást nyújthat egy finom kávé, vagy frissítő mellett. Néha csak meghallgatok másokat, néha tanácsot adok egy másik nézőpontból, máskor a humor az, amely feloldja a lelki csomókat.

Részemről ez a könyv egy hatalmas kitárulkozás volt! Most én "beszéltem" és az olvasók hallgattak... Feldolgoztam a fájdalmaimat, rendszereztem a gondolataimat, egyfajta megoldást nyújtva önmagamnak. Egyet a sokféle lehetőség közül.

Éppen ezért, szívem szerint ott ülnék minden egyes olvasó mellett, hogy együtt izguljuk végig az eseményeket! Így akivel csak tehetem, felveszem a kapcsatot, hogy kibeszéljük a regényt, de leginkább az érzéseket. Sem őket, sem engem nem érdekel, hogy idegenek vagyunk egymás számára, hiszen már megtaláltuk a közös pontot. Számos kellemes ismeretséggel és jó baráttal lettem gazdagabb az elmúlt hónapokban. Az olvasóim igenis nyitottak a jó dolgok felé, bármilyen nehézséggel is kell szembenézniük a hétköznapokban.

A visszajelzésekből azt tapasztalom, hogy édesanyámnak igaza volt. Sokan küzdenek hasonló problémákkal - korosztálytól, nemtől függetlenül -, engem pedig boldoggá tesz, hogy sikerült megfogalmaznom valamit, ami sokaknak megnyugvást, megbékélést hozott/hoz, ahogy nekem is.

Egy könyved jelent meg. Mi volt a legnehezebb az írással, marketinggel kapcsolatban? Mi hozta a pozitív oldalát?

Az írással kapcsolatban leginkább az, hogy visszavonultam 9 hétre önmagamba. Éjjel-nappal írtam; dőltek belőlem a sorok. A kisfiam nagyon megértő volt, de hiányoztam neki. Bár fizikailag jelen voltam, azonban minden időmet a lelki-labirintusomban töltöttem, hogy oly sok idő után, végre megtaláljam a kiutat. Komoly lelkiismeret furdalásom volt emiatt, de egyszerűen szükségem volt erre! Így utólag már nem bánom, mert gyermekem, korát meghazudtolóan támogatott! Volt, hogy elakadtam a történetben, de olyankor a férjem segített átlendülni az eseményeken, vagy épp kitalálni, hogy milyen úton haladjanak tovább a szereplők, főleg az akciódús, krimis részeknél. Ő a nagybetűs Múzsám! Ráadásul, az otthoni teendőket is teljesen magára vállalta, hogy nyugodtan "alkossak".

Ami a marketinget illeti, ott minden nehéz. Ez egy külön szakma, aminek rengeteg összetevője van. Ez még önmagában nem lenne gond, csakhogy én egyikhez sem értek!  Október óta gyorstalpalón tanulom a csínját-bínját, de még így is nagyon lassan haladok. Az a nagy szerencsém, hogy a könyv nem romlik meg! Jelenleg - cca. 700 példány - várja a nappalimban a lelkes olvasókat, amit karácsonykor fenyőfa alakúra tornyoztam. Húsvétra szerintem nyuszi forma lesz belőle. 

Egy kis kulisszatitok:
Édesanyám nyugdíjtartaléka pihen a kinyomtatott könyvekben... Hatalmas bizalmat fektetett a regényembe és a képességeimbe, amely komoly anyagi erőfeszítésekkel járt. Ahelyett, hogy a könnyebb hétköznapokra költené a megtakarítását, inkább nekem szavazott bizalmat... Szeretném minél hamarabb visszafizetni neki, hogy ne legyen hiánya semmiben. De fogalmunk sem volt róla, milyen nehéz kenyér ez!

Férjem - jó természetének köszönhetően - könnyen teremt kapcsolatokat, köt ismeretségeket. Szerencsénkre, adódott egy lehetőség a Mai-Könyvnél, így már októberben bekerülhetett a Más Világok a legnagyobb könyves bolthálózatokba (Libri, Líra) és webshopokba (pl.: Mai-könyv, Bookline). De marketinges csapat nélkül, még így is nagy kihívás a terjesztés.

Nem elég, hogy írsz egy jó könyvet. Eljuttatni az olvasókhoz sokkal nehezebb!

Jelenleg szájról-szájra terjed a hírem, de ez egy igen lassú folyamat. Ami egyébként csodálatos érzés. Van olyan olvasóm, aki 2 hónapon belül már a 4. könyvet vette meg, hogy továbbajándékozza, másokkal is megismertesse, mert saját bevallása szerint "imádja" a sztorit. Van olyan is, aki rácsapott az asztalra és úgy döntött, hogy hetente készít videókat a könyvemről, hogy megossza különböző platformokon. És van olyan is, aki egyetlen könyv után kinevezett a kedvenc írójának, annyira tetszett neki a stílusom és a mondanivalóm. Alig bírom feldolgozni, hogy mit váltott ki másokból az, amit összeírtam. 

Képesek napról-napra lebontani a kishitűségem, amiért mérhetetlenül hálás vagyok!

Annyi segítséget kaptam idegenektől, ráadásul teljesen ingyen, hogy az felfoghatatlan. Ők mind egyre-másra bizonyítják, hogy "a világunk mégiscsak egy szép hely"! Van bőven emberi jóság, segítőkészség, önzetlenség és szeretet! Régóta nem tapasztaltam ilyen hozzáállást családon kívüliektől. Ha valamit képes volt számomra bizonyítani a Más Világok akkor az az, hogy "Kérjetek és adatik"! És hogy a hétköznapi hősök köztünk járnak nem csak egy fikció! Sokukkal "találkoztam"!

Kiknek ajánlanád a Más Világot elsősorban?

Bárkinek!  Nah persze, ez nem egy gyerekkönyv! Minden van benne. 
A könyves műfajok között nincs olyan kategória, hogy az "élet realitása: árnyoldalak és szépségei". Pedig éppen erről van benne szó. Örömről-bánatról, barátságról, családról, ellenségekről, érdekütközésekről. Mindennapi és kirívó küzdelmekről. De ami az egészet áthatja: az a szeretet és a tisztelet. Van, amikor feltétel nélkül megadatik, de van hogy ki kell érdemelni, bizonyítani kell!

A Más Világok egyszerre szól egy kiveszőben lévő gondolat- és érzelmi világról, különböző lelkivilágokról és a természetfeletti rendezőerejéről, egy alvilági történetben. Rátetettem a 18+ jelzést, de mint kiderült, nem kellett volna. Végső soron nem bánom, mert tartalmaz igen felkavaró akció-thriller részeket, valamint erotikus jeleneteket is, bár ez utóbbiakat a szerelem ihlette és nem egy trendi dark romance végterméke.

A történeted nehéz témákat dolgoz fel. Tudatosan tettél bele ennyi lelki dolgot?

Nos, azt hiszem erre már válaszoltam is. Maga a könyvírás nem volt tudatos, de a feldolgozott témák a mindennapok részei, így megoldásra vártak. Bennem éppen úgy, mint az olvasókban.
Egy alternatív nézőpontot kínál a történet, amit úgy tűnik, sokan be tudnak fogadni, az olvasók helyeslik és szeretik, mert emberi. Nem váltom meg a világot, de legjobb tudásom és saját tapasztalataim szerint segítek eligazodni benne.

Emberi kapcsolatok szövevényességén, a veszteségeken, korruptságon, az áldozatok és a hétköznapi hősök küzdelmein, az alvilág mocsarában elmerülők nehézségein, valamint az ő lelki harcaiknak bemutatásán van a fő hangsúly? Mennyi kutatómunkád van benne?

Hogy az első kérdésre válaszoljak előbb, nem mondhatom hogy a fő hangsúly egy adott dolgon lenne. Az csak megadja a keretét az egész történetnek. Mondjuk úgy, hogy a cselekmény markáns része a sokáig rejtve maradó alvilági vonal. Legelőször a 6. fejezetben jelenik meg egyáltalán, de akkor sokkol. És éppen ez a lényeg. A háttérben olyan erők munkálkodnak, amelyeknek a legfőbb erőssége, hogy rejtve vannak. Hihetetlen veszélynek vannak kitéve gyermekeink, unokáink, vagy épp saját magunk.

Nem kellett különösebb kutatómunkát végeznem, mert eleve más szemmel nézem a világot, mint sokan. Alapvető igényem volt írás közben, hogy érthetően és izgalmasan mutassam be bárkinek, hogy hogyan szürje az információkat, hogyan kösse össze a látszólag egymástól független szálakat, egy új nézőpontból figyelve az eseményeket, egy másfajta logika mentén. Tudjuk, hogy ki a jó és a rosszfiú, de megismerhetjük a motivációikat, a döntéseik okait, fejlesztve a beleérző képességünket a saját és szeretteink védelmében. Mert az ellenfelünket csak akkor győzhetjük le, ha képesek leszünk az ő fejével gondolkodni. Így lépéselőnybe jutunk.

Ezt a szemléletet leginkább Édesapámtól tanultam/örököltem, és eddig soha nem hagyott cserben az életem során. Egyben Édesapám előtt is tisztelgem ezzel, hogy az életbölcsessége nem marad meg kizárólag a családban, hanem bárki számára hozzáférhetővé válik. Érdemes tanulni tőle!

Azt azért ki kell emelnem, hogy a Szegedi Tudományegyetem jogi karára jártam, és a büntetőjog mindig is a szívem csücske volt. Rengeteg jogeset állt rendelkezésemre, hogy hiteles, életszerű történetet kínáljak. Nincsenek a regényemben túlzások, vagy olyan dolgok, amelyek ne fordultak volna már elő. Éppen ezért hátborzongató maga a cselekmény. Mert reális! És pontosan ezért fontos, hogy sokakhoz eljusson!

A mai fiatalság kiszolgáltatottabb, mint valaha. Csak használjuk a kínált technikai vívmányokat, viszont nem tudjuk uralni. A felgyorsult életvitelünk még nem alkalmazkodott a jelen kor legújabb veszélyforrásaihoz. De ha a mai tinédzser és húszas éveikben járók bizalmukba fogadják a korábbi generációkat (mert azok rászolgálnak erre a bizalomra), akkor a kommunikáció és a helyes iránymutatások segítségével számos baj elkerülhető. Engem így neveltek, és ezt a tapasztalatot adom tovább mind gyermeki, mind szülői nézőpontból.

Milyen szisztéma szerint szeretsz írni? Előre eltervezed az adott lépéseket, a történetvezetést, jegyzetelsz vagy érzésből jön?

Amikor belefogtam a Más Világok írásába és összeállt az első néhány fejezet, akkor készítettem egy fejezet-tervet. Végül csak nagyvonalakban tartottam meg az eredeti cselekményt, mivel az írás során, ahogy egyre könnyebbé vált az én szívem is, már nem akartam mindenkit kinyírni.  A gyász lassan feloldódott bennem és végül egy emberségesebb lezáráshoz vezetett. De azért megmaradt a realitás talaján. És jegyzetelek. Állandóan, mindenhova. Ha van egy fél sornyi üres hely egy papírlapon, bizony nem marad sokáig úgy! 

Jelenleg mit írsz? Érkezik folytatás vagy valami teljesen máson dolgozol most?

Tudnám folytatni az első regényem, de maga a történet nem követeli meg. Úgy írtam meg, hogy ne legyen függővéges, vagy ne legyen hiányérzetünk az utolsó oldal után. Azok, akik jelezték, hogy folytatást szeretnének, mind arra hivatkoztak, hogy az egyes szereplők további életéről olvasnának szívesen. Vagy azért, mert megszerették őket és még nem akarják elengedni az egyes karaktereket, vagy azért, mert bőven van lehetőség továbbvinni a szálakat, hogy kinek-hogyan alakult a későbbi élete.
Ki tudja? Talán egyszer lesz egy második rész, de ehhez mindenképpen az kell, hogy megvessem a lábam az olvasók szívében, és befogadjon a könyvpiac...

Belekezdtem a 2. regényembe, ahol a világunkról alkotott véleményem, gondolataim fognak megjelenni pro és kontra beszélgetésekben, persze lélektani vonatkozásokból itt sem lesz hiány. Nagy hangsúlyt kapnak benne az előítéletek és a kompromisszumok, a különböző vélemények ütköztetésével. Örök romantikus vagyok, így szerelem is lesz, amely csak nagyon lassan fog tudni kibontakozni. Nem elég, ha megjelenik az igazi, lelkileg is készen kell állnunk rá. Az időzítés nagyon fontos. Fő kérdéskör, hogy a megbékélés önmagunkkal és a világgal, elhozza-e a várva várt happy end-et, vagy a "rosszkor voltunk rossz helyen" fog-e győzedelmeskedni, amikor a nagy ő elkéri a szívünket? Izgalomból és akcióból sem lesz hiány. Olyan történet lesz ez is, amiről sokat lehet majd beszélgetni. Igazi könyvklub-csemege, éppen úgy, ahogy a Más Világok.

Facebook: Teilinger Henriett Kinga - Írói Oldala 

TikTok: teilinger.henriett

Moly: TeilingerH_K -

e-mail: teilinger.hk@gmail.com