Hát ez a kötet alaposan meglepett. Misztikus, lélektani, krimi, de horror elemekkel is tarkított. Nem gondoltam, hogy ez a műfaji keveredés ennyire fog tetszeni nekem.

Utoljára nem is tudom, melyik könyv volt ennyire nagy hatással rám és ennyire letehetetlen a számomra. Nagyon nehezen tettem le, hiszen vitt előre a "még és még olvasni akarom, tudni akarom az igazságot, végét, mi fog történni, ki a gyilkos" érzés. Izgalmas, sodró lendületű, elgondolkodtató. Tele van mély érzelmi drámákkal, fájdalmas sorsokkal, gondolatokkal. Az író szókincse nagyon színes, változatos és érzékletes. Érzékeltet, láttat. Remek a stílusérzéke. Pont annyi párbeszéd van benne, amennyi muszáj. Annyira érzékletesek a tájleírások, a hangulatkeltés, az ábrázolás, hogy szó szerint végig benne éreztem magam a könyvben.

Úgy tesznek, mintha a félelem valami fegyelmezhető dolog lenne, amit el lehet nyomni mélyre, le lehet taposni, mint egy rothadó rongyot. De a félelem nem tűnik el arról, hogy nem figyelsz rá, csak gyűlik, sűrűsödik, hússá válik odabent, és amikor már nincs több helye, nem kér engedélyt, hanem utat tör magának,belsőségeket szaggatva, bordák mögül, gyomorfal alól, mindent magával rántva, amit addig rendnek, kontrollnak, vagy önfegyelemnek hívtál.

Nagyon jók a karakterek, cseppet sem sablonosak. Szépen építi őket fejezetről fejezetre az író és mélyíti el. Az egész könyv baljóslatú, sötét ám mégis hangulatos. Nincsenek benne üresjáratok, időhúzás, túlírtság, felesleges párbeszédek, értelmetlen, semerre sem vivő részletek, jelenetek. Minden egyes sora, történése fontos a kötet története szempontjából.

Ugyanakkor nagyon fájdalmas és tragikus az egész történet. Annyira hihető, hogy ez akármilyen poros, kis népességű, elfeledett faluban megtörténhet, lehetséges. hisz az emberek félrenéznek, míg őket közvetlenül nem érinti a tragédia. Nem figyelnek egymásra és nem is segítenek egymáson, ha nem áll érdekükben. 

Misztikus és olyan elemeket hoz be a történetbe, amikről nem is hallottam még. szellemek, boszorkányság. Olyan szinten, hogy pont nem tudjuk, hogy ez igaz, megtörténik, vagy valami mást él át a főhősünk.

És amiért talán a legjobban tetszett az egész, az a kiszámíthatatlanság. Az, hogy egy piciny morzsát sem tartalmaz más könyvekből, hangyányit sem sablonos. Nagyon eredeti. Egész egyszerűen sosem tudhatja az olvasó, mi igaz, mi képzelt, ki a jó és ki a rossz a történetben. Azt meg végképp nem, hogy ki a gyilkos. Elárulom, még a közelében sem jártam annak, ki volt az. Pedig elmondhatom magamról, hogy nem egy könyvet olvastam már el életem során. 

Fülszöveg:

A hó elnyeli a zajokat, de a vér mindent elárul.

Leafwoodban a tél nem a békét hozza magával, hanem a félelmet. Fiatal lányok tűnnek el nyomtalanul, majd kerülnek elő holtan — egy visszatérő vörös falevél kíséretében.

Daniel Strum — a múltja elől menekülő nyomozó — a nyugalom reményében költözött a városba. De a csend csak álarc: Leafwoodban titkok keringnek, az erdő mélyén valami ősi ébredezik, és minden levél ugyanarra mutat. Egy olyan igazságra, amiért vérrel kell fizetni.

Ahogy Strum közelebb kerül a tetteshez, úgy sodródik bele saját rémálmába — ahol a múlt és a jelen elmosódik. Eltűnnek a józanság határai, miközben a hó alatt kirajzolódik a kérdés, amely elől senki sem menekülhet:

Ki vadászik kire?

Idézet:

A tested emlékszik helyetted. Színekben, szagokban, fájdalomban, nem kérdezi, miért, csak eltárolja, és amikor már nem bírod tovább, visszaadja. Kamatostul

https://elsoszokiado.hu/emerick-agate-bloody-leaf-617

elsoszokiado.hu

ISBN: 9786158277938

#recenzió #krimi #misztikus #olvasnijó #readblog