Egy igazi mese fiatal felnőtteknek és felnőtteknek. Stephen King engem mindig meg tud lepni. Most sem volt ez máshogyan.

Minden egyes alkalommal máshogy lep meg az író, más érzéseket vált ki belőlem és persze olyan világokat épít fel, hogy az nem lehet igaz. Most visszarepített az ifjúságom idejébe, mikor faltam az ilyen jellegű, sötétebb tündérmeséket. Fél kezemet adtam volna azért, hogy ez a kötet akkor kerüljön a kezembe. Na de azért most is kellemes olvasmány volt, mely beszippantott egy idő után, csak nem szólt akkorát, mint amit akkor tudott volna. King még mindig nagy történetmesélő és nagyon aprólékosan fel tud egy rémálmot és egy tündérmesét egyben építeni. 

A cím telitalálat, mert ez a kötet egy igazi tündérmese, bár kicsit vészjóslóbb, darkosabb beütéssel. Mégis majdnem abbahagytam a negyedénél. Hogy miért? Az elején nagyon kevés szó esik egy elképzelt világról, fantasy szálról. Inkább egy fiatal srác életútját követhetjük nyomon, az ő belső érzéseit ismerhetjük meg és az iszákos édesapjához fűződő viszonyát, édesanyja halálát. Majd egy öregúr és kutyája, Radar is bekerül a kötetbe. Még ott tartva az olvasásban, is azt tudnám mondani, hogy rengeteg oldal és ezáltal idő elmegy a bemutatásukkkal, az érzéseik, gondolataik ábrázolásával. Kicsit túl sok is, feleslegesen. Jóval rövidebben is lehetett volna felvázolni a keretet és a szereplőket. Tudom, hogy kellett a karakterépítéshez, hiszen főhősünk, Charlie Reade egy átlagos középiskolás srác, majd formálódik, alakul és nő fel ahhoz a szerephez, amit kap a történetben. Ő és a Radar közötti kötődés is fontos szál, amely a kötet elején van. Végig erősen karakterközpontú történet, mégis kicsit sok volt. A szereplők nagyon aprólékosan ki vannak dolgozva, még azok is, akik nagyon keveset adnak a kötethez. 

Ezért én majdnem feladtam. Ha nem lenne olyan piszok jó író King, nem szövi olyan jól a sorokat, tuti, hogy a könyv feléig sem jutok el és leteszem. Na de szerencsére folytattam az olvasást és az író megint egy elképesztő álomvilágot, egy amolyan lidérceset álmodott meg, hogy kapkodtam a fejem. Tisztára olyan ez a titokzatos világ, amelyet a mély rejt és a könyv, mint egy rossz álom. Pont olyan, amitől éjszaka felkelünk csatakosra izzadva, majd még órákon át nem jön álom a szemünkre. Újra és újra felidézzük az egészet, minden apró részletre visszagondolva. Nem túl ijesztő, de eléggé félelmetes ahhoz, hogy ne hagyjon újra elaludni jó szívvel. De ez a rész majdnem a felétől érkezik csak meg. Nagyon jó párhuzamba van állítva a mi korunk, világunk a mélyben rejlő világgal.

Fura lények, érdekes értékrend, más külsőségek, belső vívódások és külső harcok. Cseppet sem sablonos és unalomig ismételt, hanem ellenkezőleg, kicsit kicsavart, kicsit fájó, kicsit beteges, de mégis szerethető, élvezhető, érthető. Egy olyan világot tár elénk, amelyben jó elmerülni, ott lenni, minden hibája ellenére. 

Rengeteg idézett, vers és más írók könyveiről, történeteiről való megemlékezés, hivatkozás is helyet kapott a történetben. Ahogy egy-egy helyszínnek, történésnek, tárgynak is különleges jelentése van. hiába andalítóan lassú történet és könnyednek tűnő, figyelni kell, mert sok dolgot kikövetkeztethetünk a szimbólikus részletekből. Sok-sok összefüggés van benne. Mély mondanivalót tartalmaz, mégpedig azt, hogy a jó elnyeri jutalmát. Megéri jónak lenni és igaznak, ahogy a főhős is az. Velejéig becsületes, önzetlen és mindent megtesz az igazért, az elesettekért, szeretteiért. Így lesz belőle igazi hős, a tettei és a meg nem tett dolgok által. 

Aprólékos a könyv minden egyes része. Részletes leírások, visszaemlékezések, utalások, karakterek és szórakoztató párbeszédek tarkítják. A nyelvezet sajátságos és élvezhető, de meglehetősen egyedi az is.

Hogy kinek ajánlanám? Bárkinek, aki egy olyan olvasmányt keres, mely kiadós, el lehet benne merülni hosszú időre, és maximálisan kikapcsolja az olvasót a valóságból. 

Azt mondom, King megint egy olyan könyvet alkotott, amely még több napig benne ég a szívünkben, és a gondolatainkban motoszkál. 640 oldal tömény tanítás, zsenialitás mese köntösbe bújtatva...Nem bántam meg, hogy elolvastam végül. De bárcsak 14-16 évesen került volna a kezembe, minden tanításával együtt. 

A könyvet köszönöm a Booksi Könyvesbolt és Könyvkiadó -nak!

https://booksi.hu/

https://www.facebook.com/booksihu

Fülszöveg:

A ​legendás történetmondó, Stephen King képzelete legmélyebb kútjába merül alá ebben a varázslatos regényben.
A Tündérmese csodálatos és káprázatos regény, amely megható tisztelgés Lovecraft, Ray Bradbury, C. S. Lewis és a fantasztikum számos más szerzője előtt. Kiválóan ötvözi Óz Smaragdvárosát a Grimm fivérek meséivel és az üveghegyen túl is rettegve hallgatott gótikus rémtörténetekkel. Lenyűgöző esti mese Stephen King jól ismert szórakoztató és félelmetes stílusában.
Charlie Reade egy átlagos középiskolás srác, remekül baseballozik, a focicsapat egyik legjobb játékosa, és szorgalmas tanuló. De nagy terhet cipel a vállán. Édesanyja hétéves korában életét vesztette egy autóbalesetben, az apját pedig a gyász és a bánat az ivásba száműzte. A fiúnak túl hamar kellett megtanulnia, hogyan vigyázzon magára – és a lassan felépülő apjára.
Évekkel később Charlie egy nap találkozik a környékükön élő, egykoron szebb napokat megélt Radar nevű kutyával és magának való, idős gazdájával, Howard Bowditchcsal, mikor megmenti a nagy házában remeteként élő öregembert. A gondoskodó Charlie végül ápolóként marad Mr. Bowditch mellett, és közben nemcsak az idős férfihoz kerül közelebb, hanem teljesen szívébe zárja Radart. Amikor Bowditch váratlanul meghal, Radart és a vagyonát is a fiúra hagyja, valamint egy rejtélyes magnókazettát, amelyen elmeséli különös, senki által nem ismert történetét. És hogy milyen titokzatos világot rejt a zárt fészer a hátsó udvaron. Charlie-nak végül alá kell szállnia a különös országba, hogy megmentse beteg kutyája életét, és megküzdjön e másik világot elátkozó gonosszal.

Idézet: 

– Számomra az egész világ különösnek tűnik itt – jegyeztem meg.
– Ha elég időt töltesz itt, a te világod tűnik majd képzeletbelinek.