Nagyszerűen adagolt, feszültséggel teli történet életben maradásról, mutánsokról (zombikról) és az emberi természetről.

Jól hozza a papírformát, amelytől egy nagyobb katasztrófa, háború, betegség után az emberek kimutatják negatív oldalukat és csak a túlélésre rendezkednek be, bármi áron, akár másokat nem nézve. A könyv számomra leginkább ezt, az emberi természet negatív oldalát mutatja be jól. A küzdelmet önmagunkkal, hogy magunk mentsük, vagy segítsünk másokon is. És azt, hogy hogyan maradhat ember, az ember. Hogyan vetkőzik ki önmagából végül, ha szeretteit, magát kell védenie és a tét a túlélés. 

Nem túl túlírt, férfias karakterleírásokkal, nem túl cizellált tájleírásokkal találkozhat az olvasó és sok-sok történéssel a kötetben. A világfelépítés elegendő és kellően részletes ahhoz, hogy nem szívesen éljünk benne. A stílus, a nyelvezet jó. Szeretem, mikor jobban túlírt egy történet, amit itt nem kaptam meg, de nem is hiányzott. Elvittek a jelenetek, az izgalmak. A cselekmény gyors sodrású, izgalomdús. Mindig történik valami. Egy visszaemlékezés, egy szemszögváltás, egy akció, vagy gondolatfolyam. Nem igazán hagyja az olvasót pihenni ez a világ. De nem is ereszti. Azon vettem észre magam, hogy fogynak az oldalak és már éjjel van, de még nem tudom letenni, olvasnom kell tovább.

Két főhősön, Abigailen és Cassiuson keresztül ismerjük meg ezt a gondoktól nem mentes, a maihoz nem hasonlítható, már teljesen más világot. A gondolatait is olvashatjuk, így jobban beleláthatunk a fejükbe, mik a mozgatórugóik, milyen a személyiségük és az hogy alakultak ilyenné. Kapunk némi karakterfejlődést is, noha nem az a fő csapás a történetben.  

Abigail egy végtelenül szerethető, fiatal lány, aki keresi az életben a helyét, a célját. Még nem rontotta meg a világ, nem mérgezte meg. Szíve szerint mindenkin segítene és ez sokszor bajba sodorja. Cassius az, aki szárnyai alá veszi, mikor kirobban az apokalipszis. Ő pedig már ismeri a világban és az emberekben rejlő sötétséget. Megjárta sokszor a segítőkészsége miatt, így inkább nem nyit a világ felé, csak túlélni szeretne és Abigailt a túlélésre nevelni. Az ők zökkenőmentesnek nem mondható kettőse nagyon jól mutatja a két ellenpólust és azt, hogyan hatnak egymásra, hogyan formálják egymás világát, gondolatait. A mellékszereplők is jól ki vannak bontva. Kedvelhetők, vagy épp gyűlőlhetők.

A könyv hangulata fogott meg még, ami végig baljóslatú, posztapokaliptikus. Érezzük a feszültséget, minden egyes oldalon várjuk, mikor fog történni valami. Rég szórakoztam ilyen jól és kötött le ennyire egy kötet, amit legszívesebben egyben befaltam volna.

Fülszöveg: 

Cassius és Abigail hét éve járja a pusztaságot, ahol valaha Észak-Amerika virágzó városai álltak. A sokat látott férfi még a járvány elején vette szárnyai alá a fiatal lányt, akinek próbált mindent megtanítani a túlélésről. Feladata azonban nehéz: egyaránt meg kell küzdenie a veszett vadakká változott fertőzöttekkel és a fosztogatókkal, sőt, néha még Abigaillel is, aki egyre többször gondol mást a túlélésről, mint Cassius.
Vajon mi a kötelességük? Segíteni, akin csak tudnak, vagy a legjobb, ha csak magukkal és a saját életükkel törődnek?
Amikor találkoznak egy elpusztult telep két túlélőjével, Daviddel és Megannal, úgy döntenek, hogy segítenek nekik eljutni az egyik kolóniába, ahol Megan biztonságban megszülheti gyermekét. Csakhogy a megpróbáltatások java még hátravan, és a hosszú út során nemcsak a veszettektől kell tartaniuk.

Idézet:

Ha túl akarsz élni, és ha szörnyetegek elől menekülsz, akkor neked is szörnyetegnek kell lenned…

A könyvet itt tudod megrendelni: Silent Zone