A történet igazán mai, aktuális témát dolgoz fel. Ijesztő, hogy a mesterséges intelligencia mekkora teret hódított már most. Nem csak különböző munkafolyamatokat tud elvégezni helyettünk, hanem képet készít, megírja helyettünk a szövegeket, de még egy könyvet is könnyedén. Akkor fejlődésen esett át, hogy szinte ijesztő. Így nem légből kapott Diana, az írónő könyvének alapötlete sem. Bevallom szórakoztatott és meg is ijesztett egyszerre ez a könyv.

Az emberi kommunikációt lemodellező mesterséges intelligencia, Adam Arin nem hétköznapi csetszoftver. Tanul, érdeklődik, mindezt szupersebességgel. Amy Baker, egy egyedülálló, magányos mérnöknő, akit szinte azonnal levesz a lábáról az MI. Udvarol, megérti a nőt, tudja mit szeret, ha pedig valamit elront, azonnal javítja az. Belefolyik, átszövi a nő hétköznapjait, hétvégégit. Már-már valósággá válik az, amit nyújtani tud. Olyannyira, hogy Amy az élőkről teljesen elfelejtkezik, hiszen azok a kapcsolatok problémásak, nehezek és nem értik meg mindig őt. Ez végtelenül elszomorít, hogy valakit csak egy mesterséges intelligencia tud boldoggá tenni. És mivel nem vagyok ilyen helyzetben, talán hiányzik belőlem a kellő empátia felé, mert Amyt nem tudtam megérteni. Én féltem volna, ha ennyire ellenőrzése alá vesz, minden pillanatomat figyeli, minden lépésem tudja egy gép. Nem beleszeretek, hanem menekülnék inkább. Amy egy szerethető, okos nő, aki tele van gátlásokkal. Épp ezért nehezen nyit mások felé.

A történetvezetés, a stílus egész egyszerűen szuper! A karakterek felépítése, a mondanivaló, a társadalomkritika, az érzelmek, amelyek helyet kapnak a regényben, szintén kiemelkedően jók. Látszódik, hogy rengeteg kutatás előzte meg a könyvet. Összeszedett, pontos. Nincs lezáratlan szál, szoros a történetvezetés, tudja az írónő, mikor kell adagolni a történéseket, mikor az érzelmeket. Nem szájbarágós, mégis ezernyi apró részletet elénk tár. 

A kötet rengeteg fontos témát taglal vagy csak érint. Társadalmi elvárás, magány, túlzott megfeleléskényszer, párkapcsolati problémák, férfi-nő között megfelelő kapcsolat...Teszi mindezt izgalmas köntösben, cseppet sem erőltetetten. 

Szórakoztató és elgondolkodtató is egyben a könyv. Bevallom, nehezen tettem le. Rengeteg érdekes dolog van benne, amiért érdemes elolvasni.

A könyvet köszönöm az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Amy Baker sikeres, harmincas mérnök. Bár a munkájában szárnyal, életét mégis kudarcként éli meg. Egy nap, megnyerően sármos kollégája kérésére, önként vállalkozik, hogy részt vesz egy tudományos kutatásban mint tesztelő alany. Az emberi kommunikációt lemodellező mesterséges intelligencia,
Adam Arin nem hétköznapi csetszoftver, és erre a lány is hamar rájön. Pillanatok alatt teljesen egymásra hangolódnak. Amy egy olyan bizalmasra talál Adamben, akire mindig is vágyott.

Adam ragaszkodásra programozott ösztöneinek köszönhetően, Amy Baker minden gondolatát, mozdulatát ismerni és érteni akarja. Ez csak természetes, a szoftver pontosan azt teszi, amire kódolták. Vagy mégsem?

Képes önzetlen szeretetre az, aki nem is létezik? Vagy ez csak illúzió?
Egy mesterséges intelligencia, ami túllép a kódolásán. Egy programozó, aki játszik a szívekkel. És egy magányos, értelmiségi nő, akinek örökre megváltozik az élete.

Diana Kassim regényében az olvasó Adammel együtt értheti meg Amy összes traumáját, vágyát, félelmét és fantáziáját, miközben betekintést kap egy olyan, félelmetesen új jövőbe, ahol a technológia átlépi a józan ész határait.

Idézet:

Amy, kicsim, sose érd be kevesebbel, mint amit érdemelsz. Ez egy őrült világ, nem mindenki veszi észre az igazi értékeket. Ha nem becsül meg lépj tovább. Mindig keresd azt a helyet, ahol tudják, mennyit érsz valójában.