Mindig érdekesek a tőlünk eltérő emberi sorsok. Az írónő nagyszerűen, életszerűen és olvasmányosan tárja elénk több nő tragikus, szerethető vagy épp kínosan fájdalmas életét. 

Nagyon változatos, teljesen eltérő nők jelennek meg egy-egy novella élén. Ám hiába mások, egy dolog összeköti őket, az útkeresés, a boldogság keresése. Mindegyikük, akár a szomszédunk, vagy mi magunk is lehetnénk. Talán ezért érintett meg a történetük annyira. Vagy azért, mert mindegyik rész egy-egy fontos témát is feldolgoz a nőkkel kapcsolatban, mint a láthattalnaság, az öregedés, a halál, depresszió, traumák, egy párkapcsolat vége...

Mindegyik nő hétköznapi életet él, de mivel nem sikeresek, nem kifejezetten szépek, így sokszor láthatatlanok a világ számára. Csapdában vergődnek, hol a saját maguk által létrehozott élet csapdájában, hol a mások által kitalált, rájuk húzott szerep csapdájában. Néha ki tudnak törni, megváltoztatni a képet, az életútjukat, néha pedig hagynak mindent ugyan úgy, változatlanul.

Az írónő olyan nagyszerűen hozza a karaktereket, leíró részeket, párbeszédeket, hogy már-már szórakoztatók, a maguk tragédiájában, drámájában. A stílus pedig könnyen olvasható, viszi előre az olvasót, annak ellenére, hogy nem könnyű olvasmány, hanem igen is fajsúlyos. Bevallom, én egyben befaltam az összeset. Igazán elgondolkodtató könyv, amely nagyon sok tanulsággal szolgálhat az olvasónak. Egyet sajnáltam csak, hogy rövid. 

A könyvet köszönöm az írónőnek és a Prae kiadónak!

Fülszöveg:

Milyen ​árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön – hogy láthatóvá váljon? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Életük fordulóponthoz érkezik, igényeik lassan nemcsak a környezetük, de saját maguk számára is alig érzékelhetők. A gyermekét elengedni nem tudó rózsadombi anya, a tinderező egyetemista, a depressziós felsővezető, a vidéki pincérlány, a Dubaiban szerencsét próbáló zongoratanárnő vagy épp a kiégett szerkesztő ugyan más-más élethelyzetben van, egyvalami mégis közös bennük: már rég nem szabadok. Az átlátszó nő novelláiban krízis nélkül nincs változás. Ahhoz, hogy újra láthatóvá váljanak, hogy ismét ők legyenek saját életük főszereplői, át kell élniük, ki kell hordaniuk szenvedésüket. A jelentéktelenség érzését hátrahagyva erőt kell gyűjteniük életük új fejezetéhez. Ahogy az egyik novella hőse megfogalmazza: „…mozdulataim szépnek és egészen idegennek tűnnek, mintha hosszú idő után újra látnék egy régi ismerőst”.

Ughy Szabina érzékeny, a lélek rezdüléseit anatómiai pontossággal feltáró írásait a jól adagolt irónia és finom humor oldja.

Idézet:

Nyüszögött a kutya. Ennyi. Egy tízkilónyi, nyüszögő érvem maradt csupán az életre.