Hisz az emberekben, az emberi érzékenységben és jóságban
Interjú Finy Petrával
Kevés író van, akinek minden könyvét elolvasom, annyira megfog a stílusa. Finy Petra az egyikük. Imádom a karakterfelépítését, ahogy kellő érzékenységgel fordul minden ember felé. Mai interjúm vele készült.
- Számtalan mesekönyvet, de felnőtt irodalmat is írtál. Melyik a nehezebb? Máshogy készülsz rá a gyermekeknek szóló történeteknek, mint a felnőtteknek szólóknak?
Mindegyiknek megvan a maga szépsége és kihívása. Amikor felnőtteknek írok, szeretek egy adott történelmi korszakot is megmutatni, ami utánaolvasással, kutatással is jár, ez nyilván időigényes, viszont nagyon izgalmas. Ha gyerekeknek írok, talán nagyobb az alkotói szabadság, egyetlen dolog köt csupán ilyenkor: elvem, hogy a gyerekeket is ugyanolyan komolyan kell, mint a felnőtteket.
- Ha már felnőtt irodalom. Mennyire szeretsz elveszni a kutatómunkában, a könyved történetének megalapozásában, az adott korban, amiben játszódik?
Ezt a részét szeretem talán a legjobban: hagyni, hogy az adott kor hangulata átfolyjon rajtam, és megépüljön a történet játéktere, a hiteles kulisszák, melyek között otthonosan tudnak mozogni a szereplőim. Mivel sokszor írok olyan korról, melyet én éltem meg, fontosak számomra az oral history beszámolók is. Az adott kort megélt emberek visszaemlékezései.
- Író-olvasó találkozók. Mit adnak, milyen pluszt a számodra?
A művet ketten írják az író és az olvasó: ilyen alkalmakkor derül ki, hogy ez mennyire igaz. Ahány olvasóval beszélek, szinte annyi értelmezése van egy-egy művemnek. Mégis, ha jól sikerült egy adott kötet, a lelki-emberi magját mindenki ugyanúgy éli meg. Rengeteg fontos észrevételt kapok ilyen találkozókon, és sokszor tisztelnek az olvasók azzal, hogy személyes élettörténetüket is megosztják velem. Ezeket az inspiráló beszélgetéseket viszem magammal a szívemben, bármerre járok is, bármilyen új könyvön dolgozom is.
- Magyar írónak lenne jelenleg nem túl hálás feladat, megélni belőle nem teljesen lehet. Mi visz mégis előre? Miért jó írónak lenni mégis?
Apám és anyám is orvos volt, ők gyógyszerekkel gyógyítottak. Én szavakkal gyógyítok: az olvasóktól kapott visszajelzés visz előre. A tudat, hogy hány embernek tudtam segíteni lelkileg, vagy átadni valami szépet.
- Mit üzennél azoknak, akik most törik a fejük az íráson? Mi szükséges leginkább hozzá?
Közhelyesnek tűnik, nem tudok jobbat ajánlani: ne másoknak akarjanak megfelelni, mindig a szívük szerint alkossanak. És csak akkor kezdjenek el írni, ha belepusztulnának abba, ha nem írhatnak. Nagyon kell szeretni és akarni ezt a dolgot, mert rengeteg elbizonytalanító tényező akadhat.
- Hatalmas figyelemmel, empátiával fordulsz minden egyes témához, minden szereplődhöz, legyen az nő, férfi vagy gyermek. Megannyi érzelem, mélység. Mit gondolsz, mennyire szeretik az olvasók a mély karakterábrázolást, a történet mélységét, mikor mindenhol azt olvasni, felületesek az emberek, szeretik az instant dolgokat?
Az életről felfogott hitvallásom legfontosabb része, hogy hiszek az emberekben, az emberi érzékenységben és jóságban. Hiszek abban, hogy bár a világ egy felszínes, robotikus, hamis élet kialakításának irányába megy, az ember többsége igenis tud és akar is ezzel dacolni.
- Mennyire nehéz mindig megújulni, új témát találni? Tudatosan figyelsz a világra, keresed őket, vagy megtalálnak könnyűszerrel?
Mindig is könnyen találtam ki témákat, szerencsés alkat vagyok. Azt hiszem, a kíváncsiság génjeiből az átlagnál többet örököltem: örök rácsodálkozásban élek a világ felé.
- Kivétel nélkül mindegyik könyved borítója ízléses és izgalmas. Fontosnak tartod a minőségi, szép borítókat? Mennyire szokott beleszólásod lenni a megjelenő könyveid borítójába?
Tervezőgrafikusnak készültem, tudok rajzolni és festeni, és nagyon fontos számomra a vizualitás. Nem csoda, hogy szeretem kitalálni, milyenek legyenek a borítóim, és hogy fontos számomra, hogy szépek, igényesek legyenek.
-A munkád is az írás, a könyvek körül forog a 21. század kiadó jóvoltából. Meg lehet csömörleni azért?
Néha érdemes pihenőt tartani, vagy más művészeti ágak felé is kiruccanást tartani. Ezért járok olyan sokat múzeumba és színházba.
- Ha nem dolgozol, nem írsz, akkor is egy jó könyvvel kapcsolódsz ki? Mit csinálsz még szívesen a szabadidődben?
Zumbázok, kiállításra járok és színházba. És sokat beszélgetek a lányaimmal, velük is sok a közös program.
- Mesélnél a legújabb könyvedről, az Almás pitéről? Miért íródott? Mit adott a számodra? Kiknek készült?
A családi szeretet és összetartás fontosságáról szól. Azokról a látszólag jelentéktelen, közös pillanatokról, melyeknek az értéke felbecsülhetetlen: ezek az élet legnagyobb ajándékai.
- Meg szabad kérdezni, min ügyködsz jelenleg? Gyermek vagy felnőtt történet íródik éppen a tolladból? Mit várhatunk tőled?
Felnőtteknek szóló regényen dolgozom most Ultramarin címmel. A történet 1968-ban játszódik, és öt 18 év körüli fiatal életét mutatja be: 3 fiúét és 2 lányét. A szerelem és a történelmi kor megrengeti a barátságukat, de ők nem adják fel, mert van olyan kötelék, melyet még a sors sem szakíthat szét.
Ahonnan az Almás Pite megrendelhető : 21.század kiadó
Petra munkásságát ITT találod
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.
ReAd-blog Adrija
#interjú #FinyPetra #21századkiadó
