A következő interjúm alanya Sarah Robbie írónő.

- Mi inspirált arra, hogy íróvá válj? Mi indított el az írás útján?

Tíz éves koromban lobbant fel bennem az írás iránti szenvedély, amikor egyszer tesióra előtt az osztálytársnőimmel az öltözőben találtunk egy papírfecnit, rajta egy rejtélyes szöveget. Próbáltuk kitalálni, mit jelenthet, teljesen elszabadult a fantáziánk. Elkezdtünk mindenben magunk körül nyomokat látni, és minden jel arra utalt, hogy szellemek kísértenek a sulinkban. Én meg elkezdtem erről írni…

 - Emlékszel az első történetre, amit megírtál?    

Ez a szellemes történet vált az első irományommá. Suli-Buli volt a címe. Mi lányok, illetve a többi osztálytársunk, a tanáraink és a szüleink lettek a főszereplők, az iskolánk bentlakásossá vált, és jöttek a szellemek, mi pedig felvettük velük a harcot. Azok a kockás füzetek, amikbe ezt a mesét írtam, azóta is megvannak. 

- Hogyan szoktál nekilátni egy új könyv megírásának? Van egy meghatározott rituáléd vagy napi rutinod?

Csak elkezdek írni. Nem agyalom túl, nem dolgozom ki egyből az összes részletet, első körben csak kiírom magamból, ami megfogalmazódik bennem. Tulajdonképp megírom a könyv vázát, és az újra olvasások, szerkesztések során dolgozom ki a részleteket. Este szeretek írni, és mindig az adott jelenethez illő zenei lejátszólistát indítok, valamint ahhoz passzoló fényeket állítok be, hogy meglegyen az alaphangulat.

- Hogyan születnek meg a karaktereid? Vannak-e köztük olyanok, akiket valós személyekről mintáztad némileg?

Sokszor előfordul, hogy megakad a szemem embereken nyilvános helyeken, és arra gondolok, „ő milyen jó regénykarakter lenne!”. De ők mindig csak mellékszerepeket kapnak. A főszereplőket sose mintázom létező személyekről. Igyekszem külsőre és belsőre is nagyon különböző karakterként megalkotni, akikhez könnyű kapcsolódni.

- Hogyan kezeled a visszajelzéseket és kritikákat? Volt-e valaha olyan kritika, ami különösen megérintett?  

Szerintem jól kezelem, bár még igazán fájó kritikát szerencsére sosem kaptam, mindegyik építő jellegű volt. Például sokan „sérelmezik”, hogy mindig tudják, mit visel a főszereplő. Ebből igyekszem visszavenni, és kevésbé részletesen leírni, épp milyen ruciban feszít a karakter.

- Mit gondolsz az olvasókkal való kapcsolattartásról? Fontosnak tartod, hogy aktívan tartsd velük a kapcsolatot?

Fontos, már csak azért is, mert másik oldalról én is rengeteget olvasok. A könyveiken keresztül én is erősen tudok kötődni a kedvenc szerzőimhez, és jó tudni, mi van velük, hol tartanak a következő könyvükben, belepillantani a magánéletükbe is, látni, hogy ők is csak emberek. Emiatt én is igyekszem „jelen lenni”, még akkor is, ha kényelmetlen, mert alapból a szereplés kívül esik a komfortzónámon.

- Van-e olyan szerző, aki különösen nagy hatással volt rád?  

J.K.Rowling.  Előtte is szerettem már olvasni, de a Harry Potter könyvsorozatnak köszönhetően estem szerelembe az olvasással. A Harry Potter könyvek által tapasztaltam meg először, milyen érzés nem tudni letenni egy regényt, tűkön ülve várni a folytatást, szívből szurkolni a szereplőknek, sírni, ha meghal egy kedvenc, reggelig ébren maradni, mert el akarok jutni az utolsó oldalig.

Ráadásul motiváló Rowling írói útja is: hány kiadó visszautasította, ő mégsem adta fel, és végül a világ egyik leghíresebb írójává vált.

- Egy csavaros thriller, a legújabb történeted, ahol semmi sem az, aminek látszik. Mesélnél róla? Kiknek ajánlod elsősorban?

Az Atina regény ötlete az autópályán született. Valami miatt a szembeforgalmat átterelték a mi sávunkba, és félelmetes volt, ahogy a szembejövő autók elhúztak mellettünk. Elképzeltem, mi lenne, ha belénk jönne egy kocsi szemből… Azon kaptam magam, hogy arról merengek, hogy túlélem a balesetet, felébredek a kórházban, de nem emlékszem semmire. Mit csinálnék egy ilyen helyzetben? És akkor bevillant, hogy ez akár egy remek regény kezdete is lehetne… Így is indul a történet: Atina Black nyomozónő egy kórházban tér magához a kómából, és nem emlékszik semmire. Az orvosa és egyben a férje, Tom, segítségével fél év alatt nagyjából teljesen felépül fizikailag, és hazamehet. Emlékezni azonban továbbra sem emlékszik semmire. Megpróbálja lassan összerakni az élete darabkáit, ami nem megy egyszerűen, ráadásul minél mélyebbre ás, annál erősebb benne a gyanú, hogy az autóbaleset nem véletlen baleset volt, hanem valaki meg akarta ölni… Az Atinát azoknak ajánlom, akik könnyed kikapcsolódást keresnek, szeretik, ha egy sztori beszippantja őket, szeretnek izgulni, agyalni, vajon mi az igazság, és imádják az őrült csavarokat.

- Misztikus, fantasy, krimi vonal áll legközelebb hozzád? Van olyan zsáner, amiben kipróbálnád még magad? És olyan, amiben semmiképp sem írnál?

Igen, a misztikus thriller, erotikus fantasy, horror vonalak állnak hozzám közel. Amiben biztos nem írnék, az valami történelmi zsáner. Nem bírom ideggel a sok kutatómunkát. 

- Min dolgozol jelenleg?

A Phaedra Colt vámpíros regénysorozat 3. kötetét most olvasom át utoljára, januárban megy a korrektorhoz, és márciusban fog megjelenni. Utána gőzerővel fogom belevetni magam az Atina 2. kötetének megírásába, mert szeretném, ha 2025-ben az is megjelenhetne. Emellett örülnék, ha októberben egy horrornovellás kötet is kijönne, de nem tudom még, azt megírni hogy lesz időm.

Sarah Robbie írói oldala ITT található.

https://linktr.ee/irosarahrobbie