Hogy vagy?
Hogy bírjátok? Hogy vagytok?
Kapom meg naponta mástól a kérdést. Zavarba ejtő. Nem is tudom, hogy illene válaszolnom rá. Panaszkodjak a nehézségekre, virítsam az életünk pozitív részét vagy merjek belemenni lelkizésbe? Nem is tudom pontosan én magam sem, hogy vagyok.
Világjárvány van és ki tudja mióta itthon ülünk. Megszünt az énidő nagyrészt, a magántér fogalma. Egy asztalnál tanul az iskolás, az ovis fejlesztőzik, a bölcsis meg gyurmázik, mindeközben próbálom a munkám végezni, az ebéd is rotyog a gázon, ha nem égetem oda és még a mosás is megy. Remélem nem felejtem el megint kiteregetni, mint a múltkor. De van munkám, van mit ennünk, nem vagyunk betegek! Reggel nem kell rohannunk, akkor kelünk, amikor akarunk. Együtt a ...