Z. Kiss Adriennről és családjáról írtam nektek korábban. Egy tündéri csajszi, akinek szépséges családja van, férje és két kisfia. A látásmódja, ahogy látja a világot, irigylésre méltó. Annyira pozitív személyiségnek tűnik nyilatkozataiban, ami kősöbb a könyvében is bebizonyosodott. Rögtön fel is figyeltem rá. A korábban vele készült interjút itt elolvashatjátok. Ma az ő könyvéről hoztam egy bejegyzést, amit volt oly kedves és eljuttatott hozzám. 

Bevallom, a könyve sem okozott meglepetést, de csalódást sem. Ez a pozitivitás átjön a könyv lapjain is. Az egyik kisfia autista, ám ő mégsem a nehézségeit látja csak ennek, nem a betegséget, hanem a szépségeit is. Ezt érezteti velünk, megmutatja nekünk is, kivülállóknak. Mindenhol beszélnek az érzékenyítésről, hogy mennyire fontos. Szerintem az ilyen könyvek azok, amik a legjobb módon indítjákel az embert az érzékenység felé. Felhívják a figyelmet, hogy egy autista gyerek mennyi dologgal jár, miben más, ám mégis annyira szerethető, annyi sok pozitív hozadéka is van. Nem kell félni tőle és tiltani a gyermekeinket, hanem ismerkedni vele.

Anyukája Csongort, az autista kisfiút mutatja be és az ő kis világát. Mitől másabb egy egészséges gyereknél, mitől több és mi az, amit ő teljesen máshogy érzékel, mint mondjuk az öccse. Annyira jó volt olvasni, hogy ők mennyire szoros kis egységet alkotnak, a nehézségekre fittyet hányva. Nem keseregnek, nem azon morfondíroznak, hogy "Mi lett volna ha...?" Hanem a lehető legtöbb jót szeretnék kivenni a dologból. Nem hangsúlyozzák kisfiúk betegségét, nem a különbségeket lesik, az eltérőt, hanem azt, hogy ő miben jó, miben ügyes, miben erős. Teszik ezt könnyeden, viccesen, olykor sírva, olykor nevetve. 

A kötet olvasásakor döbbentem csak rá, hogy mennyire nem a pozitivíra figyelek, hanem arra, mink nincs, mit nem tudnak a gyerekek. De kit érdekel? Nem ez a fontos! A fontos az, hogy boldoguljanak, boldogak legyenek. Előre kell tekinteni, nem hátra. Nem azon kell gondolkodni, "Mi lett volna, ha...?" Hanem a jóra, a szépre, a pozitívra.

Adrienn úgy tárja elénk történetüket, ahogy sokan nem tudnák. Vidáman, viccesen, sokszor elgondolkodtatva, ám meglehetősen tényszerűen, tárgyilagosan. Nem szépít, nem idealizál. megmutatja azt is, hogy nem mindig könnyű, sőt. De túl lehet élni, ki lehet bírni, mert a legtöbb pillanat kárpótolja. 

A könyv tulajdonképpen egy kis leírás a hétköznapjaikról, a felmerülő problémákról és arról, hogy mire kell figyelni, hogyan kell egy autista gyermek felé fordulni, milyen vele élni. Hogyan élik meg az életet így. 

Bevallom, több lettem a könyv olvasásától! Köszönöm Adrienn, hogy beengedtél a mindennapjaitokba. Köszönöm, hogy megtudhattam, milyen valójában az élet egy autista kisfiúval. Köszönöm, hogy nevethettem kalandjaitokon és törölgethettem is a szemembe ment port. Élettel teli könyv, igaz, szókimondó, tényfeltáró, de mégis a humoránál van. 

Nem vastag kötet. Sok kép teszi még színesebbé. Könnyen, gyorsan elolvasható. Én még szívesen olvasgattam volna tovább Adrienn írását. Egy autóút alatt befaltam. Így bátran ajánlom. Hogy szórakoztató-e vagy nehéz olvasmány-e? Utóbbit nem mondanám. Kicsit szívbe markoló, ám nem terheli a lelked, csak megperzseli kicsit. Inkább a könnyed, vidám, szórakoztató olvasmányok közé sorolnám, melyek észrevétlenül tanítanak valamire.

Hogy hol juthattok hozzá  a könyvhöz?

A könyv a book24 oldalán rendelhető meg. Minden kötetből 500 Ft-ot továbbítunk az Autisták Védőotthonának, ezzel is támogatva őket. A könyv mellett támogathatjátok más módon is őket. A könyv borítóját a kilencéves nem beszélő autista kisfiú festette. Ez most önálló életre is kelt. Az ECLECTICK design mini kollekciót tervezett meg a festményből „Without Words” (szavak nélkül) névvel. Csodálatos hátizsák, tornazsák és apró kiegészítők készültek el belőle. A kollekció jótékony célt szolgál, ugyanazt a szervezetet –az Autisták Védőotthonát- támogatja. Adriék életébe bepillanthattaok még a Tulipános kert facebook oldalon is.

#cikk #jótékonykodás #autista #könyv #segíts #veddmegakönyvet #Tulipánoskert