Ma lenne a születésnapja R. Kelényi Angelikának. Sajnos már nincs velünk.

Rengetegett adott az olvasó közösségnek. Így kiemelten megörültem neki, hogy az Álomgyár kiadó úgy adózik az emlékének, hogy kiadott egy meg nem jelent könyvét, és én azt elolvashattam. Viszont nagyon nehéz írni róla, főként objektíven. Hiszen ez az utolsó olyan műve, amely sikerének már nem lesz lehetősége örülni, végigasszisztálni. És nem feltétlenül azért születtek ezek a novellák, történetek, versek, hogy ki legyenek adva, hanem saját magának írta őket.

Versek, novellák váltakoznak a kötet lapjain, az írónő megszokott fanyar, őszinte, szókimondó, irónikus, olykor kissé bohókás, megnevettető vagy sirattató stílusában. Mind humorosak, elgondolkodtatóak, reménnyel telik. Megannyi érzelmet kiváltanak az olvasóból. Magunkra vagy egy-egy közelebbi, távolabbi ismerősünkre ismerhetünk a történetek olvasása közben. Témájukat illetően nagyon vegyesek. Szólnak a reményről, az elmúlásról, a szerelem kereséséről, vagy épp az emberi kapcsolatok nehézségeiről, buktatóikról, a magányról, a hűtlenségről, a családon belüli erőszakról és furábbnál furább helyezetekről. A versek pedig szívhez szólóak, megindítóak. Aki egy kicsit is érzelmesebb, ismerte Angelikát, tudja a történetét, az készüljön zsepivel. Mert bizony nehéz kibírni sírás nélkül. A könyv szerzőjének írótársai, barátai leveleit is olvashatjuk, egyfajta keretként, búcsúként. 

Gondoljon ma mindenki egy kicsit Angelikára, akinek valaha okoztak a történetei egy kis örömöt, boldogságot, önfeledt pillanatokat. Azt hiszem, ez a kötet méltó emléket állít az írónő munkásságának.

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Boldogan élünk vagy boldogtalanul?

Ki az, aki a boldogságunkat irányítja? Olykor csupán néhány meghitt percre vágyunk, egy csepp magányra, máskor pávaként tetszelgünk, hogy valaki figyeljen ránk és el ne engedje a kezünket.

Nők ma és a múltban. Vajon mi változott? A megaláztatás, a megbecsülés, a szeretni vágyás, a lazaság, amivel elrejtjük félelmeinket, kishitűségünket? Kiszolgáltatottak vagyunk? Túl sok kompromisszumot kötünk a szerelemben? Félünk a megbélyegzéstől, a társadalmi elvárásoktól?

Az írónő novellái és versei sodró erővel és érzelemmel mutatják be a szerelem különböző aspektusait, némi iróniával megfűszerezve, az abszurd megfogalmazástól sem visszariadva. A hús-vér karakterek szinte kilépnek a lapok közül, hogy megmutassák magukat, vagy megmutassanak minket saját magunknak.