Vajon az ízgalmas külső ugyan olyan belsőt is takar-e? Mert Anne L. Green újrakiadott regénye szépséges élfestéssel jelent meg, amibe azonnal beleszerettem. Romantikus, erotikus kötetet rég olvastam már, így kicsit tartottam is tőle, hogyan fog most csúszni, tetszeni. De igencsak megugrotta a szintet.

Akad a kötetben bőven romantika, lelkizés, érzelmek, erotika, és izgalom, krimi is. Jó a balansz, bár a végére számomra túltengett az erotikus jelenetek száma és túl kevés volt az akció, a krimi rész. Mégis gördülékeny, könnyen olvasható.

Szerethető, már-már túlidealizált karaktereket kapunk. A két főhős váltott szemszögéből rendkívül jó volt olvasni a történéseket, így nem volt egysíkú az egész. Jobban megismerhettük az érzéseiket, gondolataikat, és azt is, melyik cselekedeteik miért történnek.

Lexie és Alex jól tudnak együtt működni. Működött köztük a kémia. Kiegészítik egymást. Noha rengeteg dolog, körülmény, ember szét akarja választani őket, de kitartanak bármi áron. Szerettem a kettősüket, a szerelmüket, ahogy kibontakozik, a szenvedélyüket...

A fontosabb mellékszereplők is szépen ki vannak dolgozva. Ők szintén szerethetők, érdekesek. Néhol talán túlságosan is.

„Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot!”

Rengeteg a történés. A cselemény rohan, szalad. Mindig van valami konfliktus, valami, ami kizökkenti a két főhőst. Néhol egy kicsit sok is volt, hogy már megint egy újabb szál, ami eltereli őket az igazán fontos dolgokról, kettőjükről. És persze a leghatalmasabb gond is nagyon gyorsan megoldódik, külső segítséggel, hihetetlenül vagy ők maguk oldják meg minden veszélyen keresztül menve. Tudom, nem ezen van a fókusz. Nem is a krimi szál a fő, de abban egy kicsit lehetett volna még erősíteni a regényt.

A zenére nagy hangsúly van fektetve a borító által, egyes részeknél meg is jelenik, ami kifejezetten üdítő volt számomra. Viszont volt, ahol teljesen lemaradt, és volt egy kis hiányérzetem. De nagyon szép keretet adott a történetnek.

Az írónő saját, jól felismerhető stílusban, igényes nyelvezettel, kifejezően ír. Jók voltak a leíró részek és a párbeszédek is.

Összességében egy kedvelhető, kedves, érzelmes romantikus könyv sok-sok szenvedéllyel és némi bonyodalommal. A borítója pdig szépséges, igazán polcra való.

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak és  Anne L. Green írónőnek! 

És persze van folytatása is a kötetnek.

Fülszöveg:

Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.

Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?

Idézet:

– Boldoggá akarlak tenni, és neked nincs más dolgod, mint engedni, hogy szeresselek. Már tudom, hogy a sok fájdalom, kín és szenvedés nem volt hiábavaló. Meg kellett tanulnom értékelni az olyan egyszerű dolgot, mint a szeretet.

élfestett