Főként blogger minőségben ismerhetjük Wéner-Kovács Fannit, az Anyabőrben blog szerzőjét! De számos más dolgot is csinál egyszerre. Például vállalkozik.
...
A szükséges és a plasztika egy mondatban? Igen!
A plasztikai sebész etre és úgy általában a plasztikáztatásra sokan úgy gondolnak, mint egy teljesen felesleges, elítélendő, rossz dologra. Pedig ennél messzebb nem is lehetne az igazságtól. A plasztikai sebészet egy lehetőség, mellyel sok ember életminőségét fel lehet javítani és az életét jobbá tenni.
#reklám #szponzorálttartalom
...
Az idei év sok bezártságot hozott, melyet a szárnyalni vágyó, mindig menni kívánó énem nagyon rosszul viselt. Így nagyon nehéz volt kordában tartani az érzéseimet. Meg kellett teremtenem anyaként a saját kis világom, melyben mehetek, szárnyalhatok büntetlenül, mégis maradok testileg itthon. Megosztom veletek a tippjeim arról, hogyan sikerült egy kis elvonulásra, magányra szert tennem és egy kis kiszabadulásra úgy, hogy valójában mégsem mentem sehova.
...
Hogy mit hozott számomra a 2019 és a 2020-as év? Rengeteg felismerést! A BloggerKépző 30 napos kihívásának negyedik napi témája most kikényszeríti belőlem. Már régóta gondolkodtam hasonló poston, de végül letettem róla idő hiányában. Most mégis elétek tárom.
...
Sajnos az idei év olyan, amilyen. Nagyon sok a bizonytalanság. De nem szabad elfelejteni, hogy egy kisgyermeknek megbízható, kiszámítható folytonosságra van szüksége. A szokások betartása neki még roppant fontos. Így hát a karácsony is egy olyan dolog és a teljes ünnep, melynek hangulatát meg kell idézni neki, bármi történjék is!
A decembert, hozzon bármit is még ez az év, úgy kell végigcsinálni szülőként, hogy egy kisgyermek se vegyen észre semmi negatívat a körülötte folyó dolgokból vagy legalábbis mérsékelten. A karácsonyt, a mikulást, a szilvesztert és a decembert övező megannyi hagyományunk, megszokott teendőink egyike se maradjon el vagy ne térjen nagyon el a megszokottól. Most kiemelt figyelmet kell szentelni ezeknek az ...
Három gyerekkel nem könnyűek a reggelek. Rohanósak, fárasztóak és olykor viccesek is. Valami finom reggelit kell nekik varázsolni minden nap, plusz csomagolni is kell az uzsonnás dobozukba, de olyan ételt, amit meg is esznek. Egyikük ráadásul ételallergiás, így van, hogy alaposan feladja a leckét, mit kerüljön az asztalra, táskákba. Ma segítségem akadt Böbi, azaz Tobbminfozés.hu bloggere személyében. Az ő vendégcikke érkezik, fogadjátok sok szeretettel.
...
Számtalan megugrani való helyzet, még több elvárás és még ennél is több boldogság vár rád, mikor belépsz az anyukáknak fenntartott klubba. De az életedbe költözik a félelem, az ijedség is. Erről nem fogsz kapni egy kis intő figyelmeztetést sem, hogy nem lesz minden fenékig tejfel. A rózsaszín leányálom szerű dolgokat persze megemlítik majd, de az anyaság árnyoldalai mindig árnyékban maradnak.
...
Nem vagyok szakértő, csak egy egyszerű háromgyerekes anyuka, ezt leszögezném az elején. Nem vagyok sem orvos, sem védőnő. Nem állítok mást. Ez a cikk saját, tényszerű megállapításom csak a légzésfigyelő használatáról.
Egy egyszerű anyuka vagyok csak, aki eddig életben tartott 3 gyereket, meglehetősen sikeresen.
...
Hogyan szólna az anyák himnusza, ha Kölcsey helyett ők írják? Valahogy így az én átiratomban.
Nem tudom, "illik-e" átírni egy ilyen fontos és jelentőségteljes művet, de egy kis humor nem árthat olykor. Semmi rossz gondolatom nem volt, mikor kicsit átköltöttem. Kellő iróniával fogadandó a mű!
...
Igyekszünk minden mérföldkőnél, jelentős eseménynél maradandót ajándékozni szeretteinknek, közeli hozzátartozóinknak, barátainknak. Egy baba érkezése pedig az egyik legszebb esemény az életünkben, aminek úgy érezzük, méltó emléket kell állítanunk. Valljuk be, ez nem is oly egyszerű. Kézzelfogható, egyedi, izgalmas, későbbiekben is mosolyra fakasztó tárgyat találni, olyat, amitől örökre megmarad? Továbbá az sem baj, ha az az ajándék használható, nem csak a polcon porosodó dolog? Még nehezebb. Sok szerencsét hozzá, mert nem kevés keresgéléssel jár.
...
Elég veszélyes témát boncolgatnék ebben a bejegyzésemben. Mikortól sok, mikortól kirakatgyerek az a gyerek? Mikor és mennyit postoljunk közösségi médiafelületeken a gyerekünkről, legyen szó blogról, vlogról, fb oldalról, instáról? Tegyünk ki képet vagy egyáltalán ne? Kényes és vitaindító téma, az biztos. De vállalom, belenyúlok abba a bizonyos darázsfészekbe. Most talán még aktuálisabb, mint bármikor. Azt hiszem, mindenki tudja, mire gondolok. Nem is említeném a kirobbant botrány főszereplőjének nevét, nem tudnám megállni, hogy ne kezdjek el dühöngeni, az meg nem úrinőhöz (bloggerhez) méltó. És véletlenül sem reklámoznám őt sehogy sem!
...
Elég vagyok neki? Mindent megtanítok, ami fontos? Vajon jól csinálom? Megkap-e mindent, ami szükséges? Nem vagyok túl szigorú? Nem fog a fejemre nőni, ha túl engedékeny vagyok? Nem erőltetek rá valamit esetleg, amit nem szeretne? Nem hagyok rá vajon mindent? A barátja vagyok-e ahhoz eléggé, hogy bizalmasa is legyek, félelem nélkül? Van szülői tekintélyem? Elég következetes vagyok? Felnéz vajon rám? Nem rontottam el valamit? Boldog ember lesz belőle és életrevaló?
...
Egy családnál nincs erősebb kötelék. Na de az is meglazulhat olykor, ezért érdemes odafigyelni rá, óvni, védeni, táplálni a szeretetet, mely összetartja. Ami egyfajta ragasztóként működik. Persze nem mindig könnyű dolog és nem megy zökkenőmentesen legtöbbször a mindennapokban. Akadnak bakik, hibák, veszekedések, sírások, hisztik, sértődések. Nem működhet mindig minden 100%-an. Ez természetes. minden családban, kapcsolatban vannak összezördülések, haragszomok. De javítható. Még a teljes elhidegülés, az örök harag is feloldható. Működik, míg dolgozunk rajta, együtt, közösen.
...
Szülőként már előre számoltam vele, vártam, így nem lepődtem meg, mikor bejelentették a környező országokhoz hasonlóan az itteni iskolai és óvodai bezárásokat. Tudomásul vettem a tényt, hogy otthonról, online fognak tanulni a gyerekek a kialakult vírushelyzetre tekintettel.
Na de itthonról? Hogyan? Miképpen? Hogy oldja meg mindenki? Ezer kérdés cikázott a fejemben és sokunknak, úgy hiszem. Bedobták a pedagógusokat és a szülőket, csemetéket a mély vízbe rögtön. Túl sok információt nem kaptunk, sem iránymutatást. Érthető a pánik helyzet. Magyarország fel van készülve az online tanulásra ? Aligha. De a kényszerhelyzet nagy úr. És ennél nagyobb kényszer nincs, mint az egészségünk.
KÖSZÖNÖM a ...
Akinek egy, két, három vagy még több gyermeke van, azt érzékenyen érintheti az iskola, óvoda bezárás , amit tegnap tudattak velünk. Most nem is beszélnék az így végezendő munkáról, amit meg kell csinálni vagy a gazdaság nehézségekről, amit ez generál. Inkább arra térnék ki bejegyzésemben, hogy hogyan oldjuk meg az itthon maradásuk minél zökkenőmentesebbé tételét. Nyáron kapunk némi fogalmat arról, milyen nehéz a csemetéket lekötni hosszabb távon. De ott annyival egyszerűbb helyzetben vagyunk, hogy mehetünk kirándulni, nyaralni, táborba mehetnek a csemeték, nagyszülőkhöz. Most ez ugye nem adott. Írok pár dolgot, hogy mi mit szoktunk csinálni itthon az apróságokkal, hogy ne legyen unalom és nyugtalanság. Hátha ezzel segíthetek ...
Hol volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren túl, de a gyerekkacajokon innen élt egy Anyuka, aki egy szép napon nyálkendőt keresett a kisfiának, Bencének. Mivel nem lelt megfelelőt, gondolt egy nagyot és elhatározta, hogy akkor elkezd ő gyártani. Giret Fruzsi, mivel reklámszövegíróként dolgozott korábban, nem elégedett meg azzal, hogy egy uncsi kis akármit akaszt a pici Bence nyakába. Megkérte Laár Györgyit, grafikus barátnőjét, alkosson néhány kedves kis mintácskát hozzá. A cseppnyi anyai szeretethez adtak sok csepp kreativitást és elindult az útjára egy vállalkozás, ami akkor még bátran mondhatjuk, gyerekcipőben járt. Azóta persze sok-sok év telt el, Bence is és Györgyi gyermeke is megnőtt már, és a Cseppke is igencsak kinőtte ...
Ó, azok a madárfüttyös finom reggelek...
Csendes a reggel. Még mindenki alszik, csak én nyitom ki a szemem, kissé hunyorogva. Egy újabb reggel. Hallom a család szuszogását, a forgolódásukat. 6 kicsi tappancs és egy nagyobb lóg ki a takarók alól, az enyémen kívül. Madárfütty. Ideszoktak a kitett élelemnek hála a cinkék, verebek, gerlék. Csodás hangjuk szebb bármilyen ébresztő zenénél. Pár éve még nem ezt mondtam volna, csak bosszankodok, hogy nem hagynak aludni és a fejemre tett párnán is áthallatszik hangjuk.
Még nem csörög a vekker. Van egy pár perc szabadságom, csak magamra, a gondolataimra. Fent vagyok már, de még nincs kedvem felkelni ténylegesen. Jó egy kicsit szusszanni, csendesen merengeni. Ilyenkor enyém a világ. ...
Tőlem úton, útfélen azt hallhatjátok, hogy az olvasás milyen jó. Nem csak ízlést formál, stílust, szókincset, hanem az olvasó embert is magát. Egy jól megválasztott könyv rá tud döbbenteni dolgokra, álmokat tűz ki célként elénk, elindít az önismeret útján, azaz ténylegesen alakít minket mondanivalójával, etikai, morális kérdéseivel. Ennek megvan a veszélye is, amit sosem gondoltam volna és szerintem mások sem. Viszont...
"Ez csak egy könyv. Elolvasom, aztán továbblépek, jön a következő kötet." De nem csak ennyi! Ennél jóval többről van szó. A könyvek tartalma ott motoszkál a fejünkbe később is, beeszi magát a bőrünk alá, alakít a hangulatunkon, rajtunk. Hogy ez baj-e? Nem! Ha megfelelő olvasmányokat vesszük kézbe. Itt ...
"Fotó: Picikék fotó Tea: Teaprogramok virágzó teája"
Nátha, köhögés, kaparó torok, fejfájás? Bizony minket is utolért a rettegett kór. Jó lenne, ha nem kellene megint a fél fizetésünk a patikában hagyni. Így arra gondoltam kipróbáljuk a nagyanyáink által használt és úton, útfélen reklámozott természetes praktikákat első körben, hátha használnak. Persze csodát nem vártam. Két nap alatt nem lehet meggyógyulni. Ellenben jó kis tapasztalatszerzés volt. Most megosztom veletek, melyik szer milyen és mennyire hatásos.
...
A kudarc segít vagy komoly visszatartó erő? Egy kicsit mindkettő. Segít az önismeretben, segít az életben elérni valamit, hiszen cselekvésre sarkall, dacra, ugyanakkor sokszor jelentős visszatartó ereje is van, ha az ember egyszer komolyabban megégette magát.
A kudarccal érkező elkeseredést, dühöt, szomorúságot nagyon nehéz feldolgozni, kezelni felnőttként. Gyerekként még nehezebb a dolgunk. Viszont mindenhol leskelődik ránk. Senki sem úszhatja meg egy-egy jelentősebb kudarc nélkül az életet, hiszen teljességgel a velejárója.
Gyermekkoromban hamar megtanultam, hogy a bukás és a vele érkező csalódás természetes dolog. Nem voltam kiemelkedően jó tanuló, a legokosabb, nem voltam az osztály legszebb lánya, nem büszkélkedhettem nagy ...