Nem vagyok nagy verses. Sokat olvasok, de valahogy ritkán kerül a kezembe verses kötetet. Kortárs írókkal pedig még ritkábban próbálkozom e műfajon belül. Ám Nikolett könyvével kivételt tettem, amit nem bántam meg. Társadalomkritika, véleményversekkel, érzésekkel, gondolatokkal és értékes tartalommal a javából.

Ő maga így jellemzi: " polgárpukkasztó, túl őszinte, túlontúl eltér a ma megszokottól..."

És ez így van jól. Életszerű, tele mai problémákat felvető dolgokkal, érzelmekkel, Nikolett felvállalt gondolataival. Nincs rózsaszínű vattacukorba csomagolva egy téma sem. Mégis szórakoztató és szerethető. Életszagú, közel hoz sok gondolatot az emberhez és kellően mély ahhoz, hogy elgondolkodjunk azokon. Szó van ...

Egyre több gyermeknek van szükséges különböző fejlesztésre. Ám gyakran a szülők nem tudják, hogy pontosan mi a gond, csak érzik, hogy valami nem jó. Ebben segíthet az EdiKids vállalkozás, amelyet Kovács Edina hozott létre.

...

Fontosnak tartom, hogy a mesekönyvek ne csak szórakoztassanak, hanem aktuális témákat is dolgozzanak fel, észrevétlenül adjanak át információkat a kicsiknek. Ha úgy tetszik, tanítsanak valami létfontosságút. Így biztos voltam benne, hogy ez a könyv nekünk kell otthonra. És minden szülőnek jó szívvel ajánlanám!

...

Igaz van még pár nap az évből és remélhetőleg lesz időm bőven olvasni is, de azért jöjjön egy kis összegzés.

Az idei évben számos olvasmány élménnyel gazdagodtam. Bár közel sem annyival, amennyit elterveztem. Jóval kevesebb klasszikus fért bele és történelmi könyvek sem kaptak túlságosan nagy teret ebben az évben. Annyi, de annyi jó könyv vár rám még itthon...Sajnálom, hogy nem tudok gyorsabban haladni.

Nagyon sok hazai író megtisztelt azzal, hogy elküldte nekem a saját könyvét. Ahogy rengeteg, jobbnál jobb interjút is készíthettem velük a blogomra. Ezúton is köszönöm mindenkinek. A kiadóknak szintén köszönöm  amegtisztelő bizalmat. Igyekszem rászolgálni.

No de nézzük a lényeget. A molyos jelöléseim szerint ...

Valami igazán könnyed, szórakoztató tartalomra vágytam. Helyette kaptam egy atomrobbanást! Azt is elárulom, hogy nem véletlen a 18 karika a könyvön. 

A világfelépítés igazán izgalmas. Szeráfok, Éden az egyik oldalon, a másikon pedig a pusztító sivatag, szegénység, éhínség. Vajon melyik rejt nagyobb intrikát, hataloméhséget, gonoszabb embereket? 

Kifejezetten tetszett az írónő által létrehozott világ. Jó volt olvasni mindkét világról. Érezhető volt, hogy az írónő nem kevés időt fordított az alaposságra. Mindezt megspékelte két jó kis karakterrel, megfűszerezte még némi múltidézéssel és nem kevés vággyal, érzelmekkel, érzésekkel, tipródással.

A két főszereplő harcol önmagával, az érzéseivel, a hormonjaival ...

Az emlékeinkből táplálkozunk. Minden megélt pillanat hozzánk ad egy kicsit. Megerősít, elgyengít, vigaszt nyújt, örömet okoz, nevetésre vagy sírásra ingerel, formál, alakít. Mi marad belőlünk, ha elvesznek egy-egy fontos emléket? És milyenek leszünk, ha minden emlékünk elveszítjük? Hiszen semmink sem marad! Ezért lettem kíváncsi Aalto könyvére. Ám nem csak ezt kaptam a könyvvel, hanem egy nagyszerű társadalomkritikát és egy ijesztő jövőképet is!

...