Az emlékeinkből táplálkozunk. Minden megélt pillanat hozzánk ad egy kicsit. Megerősít, elgyengít, vigaszt nyújt, örömet okoz, nevetésre vagy sírásra ingerel, formál, alakít. Mi marad belőlünk, ha elvesznek egy-egy fontos emléket? És milyenek leszünk, ha minden emlékünk elveszítjük? Hiszen semmink sem marad! Ezért lettem kíváncsi Aalto könyvére. Ám nem csak ezt kaptam a könyvvel, hanem egy nagyszerű társadalomkritikát és egy ijesztő jövőképet is!

A történet annyira jól megírt, hogy akár el is tudnám képzelni, ilyen lesz az élet 40-50 év múlva. A tengerszint annyira megemelkedett, hogy az ismert földrészek átalakultak, eltüntek. Az élet nehezebb, mint korábban. Ám itt is előjön az emberi gyarlóság. A vezetőség kialakított egy új rendszert, ahol vannak a kiváltságosok, az elit, a gazdagok, akik a döntéseket hozzák és a többi ember, akikkel bármi megtehető. Akár az egész addigi életük is kitörölhető. Embereken kísérleteznek. De számos más igazságtalansága is van ennek a világnak. Ezt belülről nem könnyű észrevenni. Vagy mégis?

A történet szokatlansága is az, hogy egy belsős ember, egy kiváltságos meséli el, hogyan nyílik fel a szeme a rendszer igazságtalanságaira. Ezáltal egy nagyon jó főszereplőt kapunk és egy nagyszerű jellemfejlődési ívet. A főhősök izgalmasak, bár nem tesznek ránk mély benyomást. Nem az a dolguk, hanem a mi szemünk felnyitása. Satomi, egy fiatal lány, akinek ki akarják törölni az emlékeit. Alekszej pedig az elit tagja, akinek ki kell törölnie Satomi emlékeit. 

Izgalmas, gyors sodrású történet, mely mégis hagy időt arra, hogy elgondolkodjunk az életünkön, a jelenlegi életmódunkon és a jövőn... Tökéletes társadalomkritika, mely próbálja felhívni a figyelmünk arra, mi lehet a Földünkkel, ha így folytatjuk. Nagyszerű párhuzamot von az elit réteg és a szegények között, ahogy a jelenlegi vezetés és a jövőbeli vezetés visszásságai, hibái között is. A világfelépítés nagyon újszerű, de szívesen olvastam volna még további adalékot róla, hogyan alakult ki. Ezt az író nyitva hagyja és ránk bízza, a képzeletünkkel töltsük ki a hézagokat, gondoljuk tovább.

Ha érdekel, hogy milyen jövő felé tarthatunk épp, akkor olvasd el a könyvet mindenképpen. Újszerű, izgalmas és nagyon félelmetes, milyen lehet az élet pár éven belül.

 Fülszöveg:

Mi marad az emberből, ha megfosztják az emlékeitől? Ki dönti el, hogy miben kell hinnünk?
Lebilincselő történet lázadásról, reményről és emberségről.

A moszkvai kiképzésről frissen hazaérkezett Alekszej apja az Emberkutató Intézet vezetője Új-Tokióban, ahol a tengerszint emelkedése következtében a város egy része már víz alá került. Az intézetbe rendszeresen érkeznek emberszállítmányok, leendő kísérleti alanyok, köztük Satomi, egy fiatal lány, akinek ki akarják törölni az emlékeit. Alekszej kapja meg feladatul a kísérlet előkészítését, mivel a fiú számára azt az életutat jelölték ki, hogy folytassa az apja munkáját. A felszín alatt azonban egyre fokozódik a nyugtalanság, a fiatal nemzedék kezdi meglátni a szülők generációja által megteremtett rendszer szörnyűségeit.

A regény 2021-ben elnyerte Finnországban az év legjobb könyvének járó Finlandia-díjat.

A könyvet köszönöm a Metropol Media kiadónak!

Eredeti mű