Az emberek kicsit kezdenek megőrülni, így az év vége fele. Megértem, hiszen ez az év nem lesz a legjobb éve senkinek sem, az tuti. De a kommunikáció kezd bőven eltérni a normálistól. A Covid, a karácsony, az év vége rátesz pár lapáttal, meg a felgyorsult világ és a könnyen félreértelmezhető online kommunikáció is. Mindenki erőszakos, hangoztatja az ő igazát, nem nézve másokat. Minden apró dolgon felkapja a vizet, kiabál, lökdösődik, sérteget, trollkodik. Elfogyott a türelem, a pozitivitás, azt hiszem. A bizonytalanság rányomta bélyegét az emberre és az ő eszmecseréire is nagyban. 

...

„ A mesék világa az a hely, ahol felelősség nélkül tanulhatják meg a gyermekek mindazt, amit hasznosítani tudnak majd felnőttként.”

Ami tíz éve elképzelhetetlen volt, az ma már természetes. Mindig újabb és újabb dolgok kerülnek előtérbe és erőteljesen alkalmazkodni kell hozzájuk. És egy pici gyereknek nem kis kihívás ebben a gyors, rohanó, változó világban eligazodni. Rengeteg inger, élmény, vélemény éri, nap, mint nap. Ezért tartom fontosnak a lenyugvást segítő meséket, melyek számtalan dologban segítenek a csemetének, feldolgozásban, tanulásban, megértésben…

...

Az idei év sok bezártságot hozott, melyet a szárnyalni vágyó, mindig menni kívánó énem nagyon rosszul viselt. Így nagyon nehéz volt kordában tartani az érzéseimet. Meg kellett teremtenem anyaként a saját kis világom, melyben mehetek, szárnyalhatok büntetlenül, mégis maradok testileg itthon. Megosztom veletek a tippjeim arról, hogyan sikerült egy kis elvonulásra, magányra szert tennem és egy kis kiszabadulásra úgy, hogy valójában mégsem mentem sehova. 

...

Hogy mit hozott számomra a 2019 és a 2020-as év? Rengeteg felismerést! A BloggerKépző 30 napos kihívásának negyedik napi témája most kikényszeríti belőlem. Már régóta gondolkodtam hasonló poston, de végül letettem róla idő hiányában. Most mégis elétek tárom.

...

Mindig örömmel nézem az amerikai filmeket és az ő hagyományos csúnya pulcsis mániájukat. Sőt, irigykedem is egy kicsit, hogy nálunk majdnem ciki, mint megszokott ez a különös ruhadarab. Vajon hazánkban miért nincs hasonló dolog az öltözködést iletően?  Persze meg lehet honosítani itt is, mint ahogy jó pár egyéb ünnep bekerült a mi naptárunkba is. Ti örülnétek neki? Hordanátok? Vagy tényleg ciki? Engem jobb kedvre derít. A gyerekeket szintén. Valahogy a régi, kötött pulcsik jutnak az eszembe, amit még a nagymamák kötöttek nekünk saját kézzel. Azoknak is megvolt a maga stílusa, hangulata.

Azt  mondhatom, különös varázserejük van ezeknek a pulcsiknak is. Jobb kedvre hangolnak és egy kis karácsonyt varázsolnak az ember lelkébe. ...

A művészet mindenhol utat tör magának és mindenhol jelen van. Nem lehet objektíven megítélni, hiszen mindenkinek más és más a szép, az izgalmas dolog. Viszont mai vendégem, Horváthné Cserfalvi Ibolya munkássága igazán figyelemreméltó és egy olyan újdonság, ami még engem is meglepett. Szeretném, ha ti is legalább annyira elámulnátok rajta, mint én, hiszen gyönyörű és nem mindennapi dolgokat készít, fraktál képeket.  

...

A lányosabb mesékben otthon vagyok már nagyon. Viszont olykor jó a felnőtt könyvek és nagyon lányos mesék fogságából kitörni kicsit. Remélhetőleg kisfiam is szeretni fogja a könyveket, az olvasást, így azt mondhatom, előolvasom neki és azért tettem már jó előre a könyvespolcra a könyvet. Jó alibi, ugye? Pedig csak egész egyszerűen szeretem a jó gyerektörténeteket, mint ahogy ez a kötet is az! Egyébként sem hiszek a kifejezetten lányos és fiús mesékben. Érdemes mindkét nemnek, mindkét olvasmányélménybe belekóstolni. 

...

A rockzenéjéről, szókimondásáról és a nagyszerű tánctudásáról híres leginkább az a nő, anyuka, akivel a mai interjúm készült. a mai az túlzás, az interjú jóval korábbi. Még tavaly, egy másik blogomon publikáltam első körben. Aztán most gondoltam egy merészet, újra elővettem és leporoltam kicsinykét. Nem más ő, mint Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője és a Dancing with the Stars egyik legjobb táncosa.

...