Egy újszülött átlagosan 16 órát tölt alvással. A csecsemő már valamivel kevesebbet. A totyogó is még 12 órát biztosan. Kivéve, ha rossz alvó. Tehát az alvás az egyik legfontosabb napirendi pontja a babáknak. Nem mindegy, hogyan töltik azt.

A babaszoba egyik legfontosabb tétele a babaágy után, az ágynemű. A jó alvás legfontosabb feltétele a kényelem és praktikum, na meg a biztonság. Nagyon fontos, hogy megfelelően kipihenje magát a csecsemő és az édesanya is biztonságba tudhassa addig. A baba az első hónapjai nagy részét, ha nem szinte az egészet, édesanyja kezében tölti vagy alvással, a kiságyában. Utóbbinál fontos, hogy a lehető legnagyobb kényelmében tegye, biztonságos formában.

Ezért nem mindegy, milyen minőségű az ...

Minden gyermeknek, apróbbnak, nagyobbnak, kell egy kis kedvenc, egy szeretgetni való, ölelgetésre alkalmas puha barát. Kell, hogy legyen egy olyan társa, aki megnyugtatja őt, elmondhatja neki örömét, bánatát, aki pótolja a szülőket, amikor azok nincsenek vele. Megnyugvás, érzelmi stabilitás, de még személyiségfejlesztő hatása is van, és még rengeteg dologhoz fontos, ez a kis kedvenc. Szülőként sokszor csudába kívánjuk gyermekünk társát, mert a csemete nem alszik el nélküle, mindenhová magunkkal kell vinni, nehezen pótolható, még egy mosásra sem adja ki szívesen a kezéből és gyakran nagy sírást rendez, ha valami sérelem éri, nem kerül rögtön elő. De szükséges dolog. Szükséges ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön a gyermek, ...

Aktív olvasó vagyok. A gyerekeim még egészen kicsit, de igyekszem úgy nevelni őket is, hogy a könyv ajándék, becsüljék meg, szeressék, az olvasás pedig mindennapi, megszokott tevékenység. Ezt látják tőlem is. Nem könnyű dolog, akadnak megtorpanások, nehézségek, olvasás nélkül eltöltött napok, és sajnos nem mindegyik gyerkőcnél járhatunk sikerrel ezek a praktikák segítségével sem, akármit is csinálunk. Sok gyerek, ha fejre állunk sem fog olvasni. Abban sincs semmi gond. Más beállítottságú és kész. Később még változhat ez. Sokan felnőtt fejjel kapnak rá az olvasás örömeire, míg mások akkor pártolnak csak el tőle. 

Szerencsére mindhárom csemetém szereti a könyveket, ebben nőttek fel. Nagylány önállóan olvas, általa ...

Nemi identitás és nemi szerepek. Már úgy születünk, hogy tudjuk, kisfiú vagy kislány szerepben kell léteznünk vagy a megszokás és tanulás alapján sajátítjuk el? Szerintem mindkettő egy kicsit. Sok dolog kódolva van a DNS-ben, más dolgokat pedig út közben szedünk fel. Már egész csecsemő korban elkezdődik a tanulásunk, hiszen már az apró babákat is úgy öltöztetik, hogyha kisfiú, akkor kék, ha kislány, akkor rózsaszín. Aztán ez egyre jobban kicsúcsosodik.

Szokták mondani, hogy az vagy, amit megeszel. Ez áll a játékra is? Az vagy, amivel játszol?

A színeken kívül számos alkalommal megkülönböztetjük a két nemből való csecsemőket., Hogyan illik viselkednie a különböző nemű gyerekeknek, mivel játszhatnak, mit viseljenek, ...

Olyan dolog, ami jelentősen felértékelődik, amikor nincs, kevés jut az embernek belőle, máskor pedig annyira, de annyira nem becsüljük, mikor azt hisszük nekünk bármennyi a rendelkezésünkre áll belőle. Hogy mi ez? 

Hát az alvás. Korábban bármennyit tudtam aludni, bármeddig, ha úgy hozta az élet. Ma már kicsit döcögős a kapcsolatunk. Kevés jut belőle olykor és kell, mint a falat kenyér. Próbálok hol itt, hol ott lopni még többet, mióta anya vagyok. Fiatalkoromban is csak betakarózva, sötétben és csendben tudtam nyugodtan aludni, ami a csemeték érkezésével még tovább romlott, nem is keveset. Ha a szomszéd szobában megfordul a gyerkőc, fent vagyok rögtön és figyelem, nincs-e baj.

Folyamatos készültségben élünk mi anyák, ami ...

Minap szembe jött velem egy igen érdekes bejegyzés a kék közösségi felületen, aminek az írója nehezményezte, hogy 10-12 évesek ültek be a számára is lelkileg megterhelő Joker című filmre. Jogos a kifakadása szerintem.

Rengeteg kérdést vet fel a téma, amik jórészt megválaszolatlanok maradnak, amolyan költői kérdések. Egy 10 éves gyerek mi a fenét keres egy pszicho thrilleren?  Jó lenne kikérni egy 10-12 éves kiskamasz véleményét is, mennyire érti, fogja föl az ilyen horderejű filmeket. Nem fél, hogy egy életre rettegni fog? Vagy ők már annak a kornak a gyermekei, akiket semmi sem tántorít el, el tudják különíteni a digitális élet és a valóság között különbséget? A kérdés továbbra is ott motoszkál a fejemben, de miért ...

Rendszeresen mozogni, sportolni nem csak jó érzés, de kötelező is, saját egészségünk érdekében. Fáradtan, kialvatlanul, betegen nem a legelső dolog, ami eszünkbe jutna, de csodákra képes. Sokszor egy kiadós önbizalombomba. Rengeteg hormon, például endorfin, adrenalin szabadul föl, amitől jobban érezzük magunk a bőrünkben, vidámnak, energikusnak és csinosabbnak. Ha heti kétszer egy fél órás mozgást beiktatunk a programunkba, már csodákat tehetünk az egészségünkkel és formáló hatással van a testünkre is. Elég egy jó nagy séta, egy kiadós kerékpározás, egy fél óra tánc, rögtön teszünk magunkért valamit. 

Ez az a közeg, az időpont, amikor nem az jut eszünkbe, hogy ellőjünk egy szelfiet, mert csinosak vagyunk épp izzadtan, ...

Mindig szeretem azokat a magazinokat, ahol gyönyörű képek illusztrálják a finomabbnál finomabb recepteket, különféle tematika szerint vannak válogatva azok és mellé sok hasznos, érdekes cikk is kerül.

A negyedévente megjelenő Gourmet Magazin teljességgel követi ezt a receptet. Látványos, színes, izgalmas. Ajánlók, cikkek és receptek egyvelege megfelelő arányban. Ha valami izgalmasat szeretnél főzni, akkor a te magazinod. Imádom Erika és a többi publikáló blogger képeit, receptjeit. Nem egy lett kedvenc.

Mindig örömmel lapozgatom itthon, bármikor könnyen visszakereshető. El sem hiszem, hogy ez már a hatodik szám. Most igazán zöldre sikerült. Zöld tippek, receptek találhatók benne. Nézz bele, mert érdemes!

És hogy hogyan jön a ...

Nem vagyok az a magamutogató, mindent és mindenkor fényképezőgéppel, telefonnal járkáló nőszemély, így nem igazán szoktam megörökíteni magam munka, háztartási teendők közben. Te szoktál ilyenkor fényképeszkedni? Ugye hogy nem ez jut eszedbe először?

Bizonyára mulatságos arcot vághatok, mikor a pár perce kiürült szennyeskosár a következő fordultamkor ismét tele van. Hogy érdemes lenne-e megörökíteni? Nem hiszem. Nem is teszem, mint ahogy főzés közben sem fotózkodom, csak kivételes esetekben, akkor is az elkészült ételt, nem magam. Nagytakarítás közben, nyakig porosan, pókhálósan, gumikesztyűvel is érdemes lenne egy-egy fotót készíteni, örökül hagyni a következő nők, anyák generációjának, hogy ilyen is van, ma így ...

Még jó múltkor az volt a feladat a Bloggerképző kihívásnál, hogy mutassuk meg a táskánk tartalmát. Akkor nem volt időm rá, de nem szerettem volna kihagyni, mert igen szórakoztató egy anyuka táskájának tartalma. 

Kezdjük a mindenféle kavicsokkal, száraz virággal, macika papírral, üreg italos üveggel, gyermek kincsekkel, papírfecnikkel, apróbb és nagyobb rajzokkal, kekszmorzsával, amit tartalmaz a táskám vagy térjünk a lényegre? Tudom illik elhallgatni, de bizony apró gyerekkezek mindig valami meglepővel árasztják el a táskám. Volt, hogy egy csomó gesztenyét találtam benne, de virágkötészeti szépségeket, csigaházat, botot is sűrűn lelek a táskámba. Kiborul az üdítő, cukorkapapír is bőven leledzik benne, mert inkább a ...

Szeptember az a hónap, amikor a szülő is kicsit iskolás lehet, érezheti az újrakezdés, kezdés izgalmát és átérezheti a korán kelés, a bepakolás izgalmait némi borongós hangulattal, vénasszonyok nyarával, színes levelekkel megspékelve. Legalább annyira, ha nem nagyobb izgalommal várja az ember, hogy a csemetéjét elkísérhesse az évnyitóra, az első napra, közösen beszerezzék kevéssé stresszes módon az iskolakezdéshez szükséges dolgokat, bepakoljanak és elinduljanak a suliba. Vagy nem. Jó volt a nyár és bár első blikkre hosszúnak tűnt a 11 hét, mégis egy szempillantás alatt eltelt. Húztam volna még. Jó volt, hogy nem kellett korán kelni, időre rohanni sehova, nem voltak kötelezettségek, rohanás, elkésés és társai. De vége a ...

Neked van olyan nevelést segítő könyv, praktika, ami bevált? Követsz olyan blogot, embert, akinek a tanácsai mindig alkalmazhatók? Szoktál kérdezni kisbabás ismerősöket, közeli anyukákat a mikéntről, hogyanokról?

Nagyot változott a világ az elmúlt évek alatt. Korábban egy kismamának, frissen szült anyukának korelődei az édesanyja, az anyósa, a nagymamák segítettek eligazodni a kisbabás időszakban. Az orvos, védőnő szava szent és megvétózhatatlan volt. Ma már kis túlzással a vízcsapból is ezek a segítő ötletek folynak boldog-boldogtalantól. Mindenki (is) ért a gyerekneveléshez, még az is, akik sosem tanulta és még nem volt gyereke, azt sem tudja, mi fán terem egy kisbaba. Az internet bugyraiban pedig "jobbnál-jobb" tanács ...

Van, amikor úgy érzed, minden szép és jó, a helyeden vagy. Amikor elérendő céljaid vannak és boldognak érzed magad. Majd valami történik, ami az eddig fontosnak vélt álmokat, célokat megvétózza. Ami korábban fontosnak tűnt, már nem az. Amikor kétségek között vergődsz. Amikor se éjjeled, se nappalod…

Napok óta ülök e cikk fölött, újra és újra belekezdve. Kikívánkozik. Hiszen nem tartozik másra, csak az én érzéseim tükrözi, így bezárom. Magánügy. Vagy mégsem? Nem bírok csendben maradni. Talán ezek a szavak másokra is hatással lehetnek. Talán másnak jókor jön pont e pár sor, az érzéseim, a történetem. Valaki lehet hasonló előtt áll vagy ugyan így járt, mint én és rosszul érzi magát. Más e irományom hatására ...

Önbizalomhiánnyal küszködünk mi anyák, nők. Ha egy picit, minimálisan is eltérünk a nagy átlagtól, akkor támadási felületet adunk mások számára. De miért kellene mindenkinek ugyan olyannak lennie, kérdem én? Öljük egymást számtalan kérdésben, amiben másként gondolkodunk. Miért? Nem lesz jobb, csak rosszabb!

A Fényzugoly fotóstúdió tulajdonosa arra próbál rávilágítani fotós kampányával, hogy minden ember ugyan olyan, ugyan annyit ér vagy ha eltér is valamiben, semmivel sem kevesebb attól, mert más, mint az elvárt! Teljesen egyet értek a mondanivalójával, így szívesen jelentetem meg fotósorozatát a blogomon. 

Legyünk toleránsabbak, fogadjuk el, ha valaki máshogy néz ki, máshogy gondolkodik, mint a nagy átlag! Ne bántsuk ...

Fotó: Pixabay

Még alig telt el pár hét az iskola, óvoda, bölcsöde évzárója óta és még több hét áll előttünk, de bizony már számtalanszor hallottam csemetéimtől azt a bűvös mondatot, hogy "UNATKOZOM, MIT CSINÁLJAK?" .

Igyekszem nekik legtöbbször elfoglaltságot találni. Sokszor sétálunk egy nagyot, kerékpározunk közösen, sütünk-főzünk valami finomat. Egy egész túlélőkészletet vettem nekik ollókból, festékből, gyurmából, színes papírokból. Szívesen rajzolnak is, feladatlapoznak, festenek, színeznek, egyszóval alkothatnak egyedül, közösen vagy velem. Ám egy idő után mindent megunnak. Sok társasjátékunk van, ami akár jó is lehetne, ha legkisebb nem rontaná el a mókánkat azzal, hogy felborítja a bábukat. A ...

Három teljesen különböző típusú gyermekem van. Az egyik nagyon korán járt, a másik pedig (néha túl) korán beszélt, a harmadik semmit sem csinált korán. Az egyik csendes, álmodozó, a másik az ellentétje, életvidám, csacsogó, a harmadik pedig megfontolt, koravén. Legnagyobb mindenevő és szívesen kebelez be mindent, másodszülöttem válogatós, leginkább fényevő, a harmadik pedig hol így, hol úgy. Az egyik gyorsan elalszik bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, a másik szenvedősen, sokáig fent maradva, fogcsikorgatósan, a harmadik pedig körbe-körbe jár az ágyban, ráadásul megrögzött rituáléi vannak mindenben. Még kinézetre is teljesen más típusok, csak pár vonásuk van, ami némileg hasonlatos.

Gondolhatod, ha három, egy ...