Erre a könyvre nem a fantasztikus borítója miatt figyeltem fel most az egyszer, hanem a különleges fülszövege miatt. Egy igazán izgalmas atmoszférát, világfelépítést ígért és nem túlzott, bizony meg is adta számomra a kötet. Már az első oldalakon tudhatjuk, hogy ez egy különleges könyv lesz.

Mindig is kedveltem a szokásostól eltérő világokat, a különlegesebb helyszíneket, nem kifejezetten elcsépelt lényeket és a szokatlan szereplőket. Nagyon jól hozza az írónő mindezeket. De mégsem ez a legnagyobb erénye, hanem a stílusa, a leíró részek, az az atmoszféra, mely a kezdetektől elbűvöli az olvasót és berántja a történetbe, továbbá nem ereszti.  A legegyszerűbb fa sufnit is úgy le tudja írni az írónő, hogy érezzük az illatát, látjuk megunk előtt az épületet, minden hátborzongató hibájával együtt. Annyira érzékletes minden egyes sora a könyvnek, hogy hihetetlen. Remek érzékkel teremti meg azt a fajta hátborzongató, sötét, szomorú hangulatot a szerző, hogy azt tanítani kellene. Azt éreztem az olvasása közben, hogy a történet során én is jelen vagyok a kötetben, benne vagyok, együtt lélegzem vele. Épp ezért nagyon könnyű volt elmerülni a létrehozott világban, ugyanakkor a főszereplővel együttérezni is. 

Olivia Pior, egy magára hagyott árva lány. Keresi a helyét a világban, az identitását, ki ő, hova tartozik. A saját határait feszegeti. Érezzük, hogy nem az árvaházba hivatott élni, ahol jelenleg van, hanem valami többre, szebbre, különlegesebb dologra. Nagyon sokat kapunk a gondolataiból, a belső világából, érzéseiből is. Érezzük az elvágyódását, félelmét, mennyire szeretne valahova tartozni, valakihez kötődni. Ezt az árvaházban nem kapja meg. Ő a különc lány, akitől mindenki fél vagy megveti. Így hiába a különleges napló édesanyjától, mely azt mondja bárhová vigye is a sors, csak Gallantba ne menjen, mégis oda tart. 

Maga a történet olyan, mint egy lidérces álom. Fura, hihetetlen, elmosódott dolgok, félreértések, fél szavak és fél igazságok, különös álmok, fontos tárgyak. Vajon mi az álom, és mi a valóság? Nehéz külső szemlélőként is kibogózni a dolgokat. Az egész tele van titkokkal, furcsa szabályokkal, tiltásokkal, amelyeknek látszólag semmi értelme nincs. A mellékszereplők is olyan megfoghatatlanok, kiismerhetetlenek. 

Nem könnyű felismerni, hogy mit is akar az írónő kihozni az egészből, mi történik.éppen a kislánnyal. A  történet szempontjából fontos naplóbeli sorok, melyet a kislány édesanyja hagyott hátra egyetlen örökségül számára, Olivia fura tapasztalásai és a különleges Pior ház, a lakói, mit mutatnak kifelé, mit mondanak el és mit nem, teljesen eltérnek egymástól. Nehéz mindezeket összeegyeztetni és végre világosan látni a sötétben tapogatózás után. Az olvasónak is nehezen áll össze, mi a különleges ebben a házban, a családban. Titkok és még több titkok, felfedezésre váró dolgok, baljós hangulat, érdekes történések. Végül Olivia kibogózza a szálakat, de vajon otthonra is lel? Őt szerető emberekre? És mindezeknek mi köze az általa látott szellemekhez? Hogy ezt megtudd, ezért érdemes elolvasni a könyvet!

A könyv különlegessége még a szebbnél szebb illusztráció, mellyel bővelkedik. Gyors sodrású, rövid történetre számíts, tömör cselekményre és izgalmasan sötét hangulatra, titkokra!

Én most sem csalódtam. Az írónő hozta a nagyszerű írásmódját, hangulatkeltését és mondanivalóját, amit a tőle eddig olvasott köteteknél tapasztaltam.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Fülszöveg: