Kállay Gyopár: Bárcsak…
Személyes érintettség és az alapos kutatómunka, élethűség miatt, nem volt egy könnyű olvasmány. Nagyon nehezen írtam meg az ajánlót, ahogy olvasni is borzasztóan lassan tudtam csak. Nem azért, mert rossz könyv. Épp ellenkezőleg! Nagyon jól visszaadja a háborút, mint fő témát, a korhűséget, a háború borzalmait, a történéseket, de a szereplők gondolatait, a lelki részét is.
Mit érezhet egy háborúba induló fiatal férfi, majd végül megérkező katona? Hogyan vélekedik a háborúról még indulás előtt, és hazaérkezéskor? Mit gondol az emberekről előtte és utólag?
Olvastam már háborús témájú történetet. Ez annyiban volt más, hogy a nagypapám pont a könyvben szereplő háborúban veszett oda. Így egész egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni ettől. Annyira dühített, elkeserített, hogy mit kellett átélniük a katonáknak. Tudom, mennyi borzalommal jár egy háború, bár szerencsére nem saját bőrömön érezve. De ennyi rossz dologra tényleg nem számítottam. Az olvasás alatt végig düh, kétely, borzadás, fájdalom, sírhatnék viaskodot bennem.
Mennyi szenvedés, éhínség, győtrődés, a szeretett emberek, barátok, bajtársak elvesztése és sokszor teljesen feleslegesen. Olyan dolgok miatt haltak meg emberek, amiket egész egyszerűen orvosolni lehetett volna. Az elhanyagoltság, ellátatlanság, fejvesztett menekülés, félelelm, élelemhiány, felszereléshiány, ellentétes parancsok, értelmetlen háborús mozzanatok. A feljebbvalók teljes rezignáltsága, nemtörődömsége. Hogy az embereket nem veszik emberszámba. Nemhogy az ellenségeket, de a saját embereiket sem!
A háború nem csak egy-egy ország sorsát írja át, hanem megváltoztat embereket, életeket is. Elindul egy életigenlő, vidám, barátságos, szép jövő előtt álló ifjú és míg oda van a háborúban, nem csak megfáradt, éhező, menetelő katona lesz, hanem egy olyan ember, aki szívesebben halt volna meg. Elveszít mindent, az életkedvét, a szerelmesét, a barátait, a hitét, az emberekbe vetett hitét,...és még annyi mindent.
Na de ennyit a tartalomról. A könyv nagyon élethűen ír le mindent. Alapos kutatómunka állhat mögötte és sok-sok idő. Nagyon jók a karakterfelépítések is. Ahogy az író papírra veti a katonák gondolatait, hogyan érezhettek, mit gondolhattak, hogyan fordulnak ki magukból vagy épp egy kis emberséggel mennyi jót tudnak tenni egymással. A leíró részek is élethűek, minden borzalmukkal együtt. Mintha ott lettem volna oldalról oldalra a katonákkal.
Az életem egyik meghatározó olvasmány lett. Azt hiszem, minden háborúba készülőnek, a háborút éltetőnek, háborút szítónak, vagy azt megkezdőnek el kellene olvasnia. Egy darab történelem a múltunkból. Amely megelőzhető lett volna a hibás döntések kiküszöbölésével. Azt hiszem, rég érintett meg ennyire könyv. Talán ezért nem bírtam csak egy-egy fejezetet elolvasni egyszerre csak. Minduntalan le kellett tennem, átgondolni azt, amit olvastam. Átérezni a fájdalmat, a kínt. Rég emlékeztetett már egy történet arra, hogy mennyire jó nekem, hogy még hasonló dolgokat sem kellett átélnem és milyen jó sorom van. Soha sem szeretnék háborús életet élni!
Minden ott veszett katonának és haza érkezőnek egyaránt köszönöm! Az írónak is, hogy ennyire életszagúran megírta a könyvét és elmesélte azt, amit sokan nem tudtak, nem mertek, nem tehettek már meg!
A könyvet köszönöm a Stílus és Technika Kiadónak és magazinnak!
Fülszveg:
Háború. Minden nemzet történelmének része. Amíg csak a győztes vagy vesztes csatákról hallunk, távolinak tűnnek. De mi történik, ha a nagy csatákat egy átlagos katona szemszögéből kell néznünk? Amikor testközelbe jön a múlt, szinte megfoghatóvá válik mindaz a fájdalom, amit egy háború jelent. Különösen igaz ez olyan hadjáratokra, amelyek mélyen beleégnek a nemzeti emlékezetbe, mint a Don-kanyar tragédiája. Kállay Gyopár nagyon fiatalon, 14 évesen kezdte írni a történetet, mely a halál négy aspektusát dolgozza fel. Rendkívüli tehetséggel jeleníti meg a háború okozta veszteségeket, az élni akarást egy márkói honvéd történetén keresztül. Narrációs stílusának köszönhetően megelevenedik előttünk a korszak, együtt lélegzünk szereplőivel, halljuk nagyapáink, dédapáink hangját.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.
ReAd-blog Adrija
#háború #igaztörténet #stíluséstechnika #történelem