Te mit tennél, ha a telefonodra feltöltődne egy olyan applikáció, amely azt mondja, te vagy Hádész és mostantól te vagy az Alvilág ura? Ugye, hogy izgalmas feltevés? Ezt spékeld meg némi humorral, görög mitológiával és kapsz egy nagyon izgalmas, nagyon mai kötetet. Hát persze, hogy kíváncsi lettem Csoma-Lőrincz Tamarára és könyvére.

-Hogyan lett belőled író? Volt aki, vagy ami inspirált, hatással volt rád abban, hogy írj?

Én voltam az a kislány, aki amikor csak tehette, elbújt az iskolai könyvtárban, és a könyvek között érezte magát igazán komfortosan. Hatalmas inspirációt jelentett a Harry Potter sorozat, együtt nőttem fel a történettel, mindig rettenetesen vártam a következő kötet megjelenését. A mai napig minden évben újraolvasom a sorozatot, egyet jelent számomra az őszi-téli bekuckózással.

A gimnáziumban először novellákkal próbálkoztam, és amikor összegyűjtöttem a bátorságomat, megmutattam őket az osztályfőnökömnek, aki irodalmi tehetséggondozással is foglalkozott. Az ő rendületlen hite és biztatása indított el az írói pályán. Rengeteget jelent egy fiatal író életében, ha van, aki hisz benne. Szerencsére én később találtam még egy ilyen embert: a férjemet. Mindig ő az első, aki elolvassa az írásaimat, és rengeteget beszélgetünk róluk. Ő is igazi könyvmoly, és nagyon büszke rá, hogy a felesége író.

-Mit szólt a közvetlen környezeted hozzá?

Az osztályfőnökömön és a férjemen kívül mindenki megpróbált rábeszélni arra, hogy válasszak inkább egy nyolcórás irodai állást, mert az biztosabb, mint az irodalmi pálya. Nekem viszont az a véleményem, hogy soha nem szabad hagyni, hogy az embert lebeszéljék az álmairól. Alapvetően azt látom, hogy egy pesszimista társadalomban élünk, ahol ha valaki elmondja, hogy milyen tervei, céljai, álmai vannak, ezer helyről meghallgathatja, hogy miért nem fog sikerülni. Én éppen ezért szeretném most elmondani minden szárnyait bontogató írónak: ha hiszel benne, és rengeteget dolgozol érte, és nem adod fel, akkor jó eséllyel sikerülni fog. Miért ne próbálnád meg?

- Milyen könyvek, írók voltak rád hatással?

J. K. Rowling hatalmas példaképem, zseniális írónak tartom őt. Rengeteget tanultam tőle. Fantasztikus képessége van például arra, hogy úgy zárjon le egy fejezetet, hogy az olvasó azonnal tudni akarja a folytatást. A karakterei is mélyek, sokukat csak felnőtt fejjel értettem meg igazán. Rémszem Mordon az egyik kedvencem, aki a maga
idejében a legjobb feketemágus-vadász volt, idővel azonban éppen ez okozta a vesztét: már mindenhol csak a fenyegetést látta, még egy ártalmatlan gesztus mögött is. Szabó Magda is nagy hatással volt rám, részben miatta lettem író. Vele együtt Tolkien, Mary Shelley és Jane Austen is szerepel a Hádészban: ezzel az emlékük előtt
szerettem volna tisztelegni.

- Hogyan jött a történelmi fantasy vonal? 

Rajongok a görög mitológiáért! Egyrészt tele van izgalmas és rémisztő szörnyekkel: mennyire menő már, hogy az Alvilágot Kerberosz, egy háromfejű kutya őrzi? Kerberosznak ráadásul a testvérei is félelmetesek: például Hüdra, a hétfejű kígyószörny, akinek mérgező a lehelete, és valahányszor levágják egy fejét, kettő nő helyette.
A szörnyek mellett ugyanakkor a görög mitológiának van egy mélységesen emberi oldala is. Kerberosznak és Hüdrának ugyanúgy, mint az embereknek, van egy édesanyja: Ekhidné. Nagyon szerettem Ekhidnében, hogy mélyen és feltétel nélkül szereti a gyermekeit. Teljesen mindegy volt neki, hogy néznek ki. Ő volt az egyetlen, aki nem mondta rájuk kapásból, hogy szörnyetegek, hanem empátiával közelített ahhoz a kérdéshez, hogyan jutottak el odáig, hogy elkövessék a mítoszokban keringő rémtetteket.

- Mire fektetsz nagy hangsúlyt az írással, könyves marketinggel kapcsolatban?

Szeretnék kalandos, izgalmas regényeket adni az olvasóim kezébe, amik ugyanakkor értéket közvetítenek, éppen ezért a Hádészban foglalkozom komoly témákkal is. A családon belüli bántalmazás egy nagyon fontos része a könyvnek, és nekem is nagyon fontos volt, hogy megjelenjen benne. Alapvetően abból indultam ki, hogy ha egy
fiatal a családon belül bántalmazottá válik, akkor az egy nagyon magányos élethelyzet, mert maga a bántalmazás a négy fal között zajlik, és a bántalmazó nyilván úgy intézi, hogy ne legyenek szemtanúk. Nagyon nehéz segítséget kérni, nagyon nehéz beszélni erről bárkinek, mert ezek a családok sokszor úgy működnek, mint egy szekta. A bántalmazónak fontos, hogy minden információt bent tartson a négy fal között, hogy ne derüljön ki, mit
csinál, mert nyilván nem akar börtönbe kerülni. Emiatt hermetikusan lezárja a családot, és nem mehet ki információ. Illetve az elkövető sokszor magát a bántalmazott fiatalt már előre hitelteleníti a külső emberek számára. Például, ha van egy nagymama vagy egy tanár, aki vélhetően segítene a gyereknek, ha tudná, hogy mi zajlik otthon, akkor a bántalmazó már előre elhint olyan megjegyzéseket ezeknek a külső embereknek, hogy „hát, igen, a mi kislányunk vagy kisfiunk ilyen gyenge idegzetű, pszichés problémái vannak, nem lehet
neki elhinni, amit mond, hát, sajnos sokszor hazudik...” Tehát van egy előzetes hiteltelenítés a külvilág felé, hogy majd amikor a bántalmazott elmondaná, hogy mi történik vele, és segítséget kérne, akkor már ne higgyen neki senki. Én ezt a folyamatot szerettem volna megmutatni: hogy mennyire egyedül van egy ilyen helyzetben lévő fiatal, és hogy mennyire nehéz ebből kitörni. De azt is szerettem volna megmutatni a Hádészban, hogy ki lehet belőle törni. Léteznek szörnyek, nagyon sokféle szörny létezik, de ezek legyőzhetők.

- Mesélnél az Eleven kiadóról, hogyan találtál rá vagy ők rád?

Tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően találtam rájuk, és nagyon boldog vagyok, hogy ez a véletlen megtörtént. A moly.hu oldalon nézegettem a várható megjelenéseket, és egyszer csak megpillantottam egy elképesztően gyönyörű könyvborítót. Soós Tibor: Az istennő amulettje című regénye volt. A borító úgy festett, mint egy különleges ékszerdoboz. Páratlanul szép volt. Elolvastam a fülszöveget, és megtetszett az egyiptomi téma. Kíváncsi lettem, melyik kiadónál jelenik meg… és akkor pillantottam meg életemben először az Eleven Kiadó nevét. Felmentem a honlapjukra, és annyira szimpatikusak lettek, hogy elküldtem nekik a Hádész kéziratát, aminek akkor még Így urald az Alvilágot volt a címe. Egy héttel később felhívott telefonon az egyik kiadóvezető,
és azt mondta, annyira megtetszett nekik a regényem, hogy szeretnének velem személyesen is megismerkedni.

- A nemrégiben megjelent könyved kinek íródott elsősorban?

Mindenkinek, aki néha úgy érzi, hogy nem találja a helyét a világban. Mindenkinek, akit érdekel a görög mitológia. Aki szeretne hangosan felnevetni egy könyvön. Aki szereti a rejtélyeket, az izgalmakat és a kalandokat. Aki úgy érzi, hogy a valóság néha túl sok, vagy éppen túl kevés. Aki szeretne elolvasni egy regényt, amiben Vincent Van Gogh, Tolkien és Mary Shelley találkoznak az Alvilágban. Akit érdekel, hogy mit kér cafeteriaként az új munkahelyén Drakula gróf. Aki elszántan keresi az igazságot, és nem éri be a könnyű és kényelmes megoldásokkal. És mindenkinek, aki bátran szembenéz az élettel, de közben néha szeretne elbújni egy zegzugos könyvtár mélyén, és átolvasni az egész délutánt.

- Min dolgozol jelenleg?

A Hádész folytatásán, aminek Perszephoné lesz a főszereplője, és amelyben megismerhetjük a Perszephoné telefonos applikációt is.

Hádész a Libriben: https://www.libri.hu/konyv/csoma-lorincz_tamara.hadesz-az-alvilag-tini-kalandora.html