Még karácsonyra kaptam meg az első részt. Kicsit elrettentett a vastagsága és a nagy hype körülötte, így jegeltem egészen eddig. Míg végül megkaptam a második részt is ajándékba, így nekiveselkedtem, bármennyire is tartottam tőle. Szerencsére nem csalódtam, igazán izgalmas, szórakoztató sorozat, amelyet rekordsebességgel befejeztem. Már csak a harmadik részt várom, ami sajnos nem most fog megjelenni. 

Kicsit elrettentett a borsos ára a sorozatnak. Bőven túlvan azon a lélektani határon, amit jó szívvel magamra költök. Ha nem kapom meg ajándékba, nem valószínű, hogy elolvasom.

Igazán látványos világot kapunk sárkányokkal, különleges kiképzőközponttal, izgalmas képességekkel. Talán ezért kedveltem a legjobban meg. Imádom az ilyen világokat, akkor is ha olykor elcsépeltek. Szerteágazó és jól megírt cselekményt, sok-sok történést, halált, szerelmet, barátságot, árulást és megannyi érzelmet is kapunk. A leírások kicsit túlírtak, talán ezért is lett ilyen vastagságú mindkét kötet, de én kifejezetten szerettem benne. Ha Ken Folett Katedrálisát olvastad és tetszett, itt sem fogsz fennakadni a hosszú leíró részeken. A párbeszédek jók, néhol kicsit döcögősek, de normálisnak mondhatóak. Egészen pörgős és kiszámíthatatlan a cselekmény, így nagyon gyorsan kivégezhető, hiába a vastagság, az elképesztő oldalszám.

Viszont néhol akadnak benne helyesírási hibák, elütések és fordítási hibák is. Talán a második kötet már kiegyensúlyozottab e tekintetben és jobb. És bizony egy-két következetlenség is előfordul a kötetben.

A karakterek izgalmasak, viszonylag jól árnyaltak és szerethetők. A mellékszereplők és a főszereplők is. A sárkányokat külön kiemelném. Nagyon szerethetők és imádtam minden percet, ami róluk szól, ők beszélnek benne, cselekednek. A legüdébb színfoltjuk a történetnek. A kiképzés, a próbák és a harcok szintén olyan momentumok, amiket nagyban értékeltem a kötetekben.

A mellékszereplők is igazán látványosak, sok részt kapnak, hogy megkedvelje őket is az olvasó. Nekem sikerült olykor azokat is megkedvelni, akik idejekorán eltávoztak az élők sorából, vagy kiderült róluk, hogy épp rosszak. 

Violet, a főhősnőnk. Nem mondom, hogy sokszor nem idegelt fel, de szerettem. Egy gyenge, ám okos nő, aki mindent megtesz a túlélésért. Jószívű, megbocsátó, nagylelkű és szerethető, amit sokszor utólag meg is kell bánnia. Néhol kicsit túl sokat agyal, nyávog. Ez főként a második résznél idegesített. Szívem szerint megráztam volna, hogy kevesebbet kombináljon, hisztizzen. Szeény mindig hátrányos helyzetből indul, családja, egészsége, majd később a faramuci helyzetek miatt, amelyekbe sodródik. A jellemfejlődés, megerősödés és ráeszmélés arra, hogy nagy dolgokra képes, elég későn indul meg. De ettől ő még egy igazán szerethető karakter, akiért lehet izgulni.

-Szeretlek-suttogom. -Akár az egész világomat felforgathatod, akkor is ugyanúgy szeretnélek. Lehetnek titkaid, vezethetsz egy forradalmat, az őrületbe kergethetsz, a fenébe is, még tönkre is tehetsz, attól még ugyanúgy foglak szeretni. Nem tudlak nem szeretni. Te vagy számomra a gravitáció.
A világon semmi se működik számomra nélküled.

Xaden. Hát ő...Tudom, így nem kezdünk mondatot. De őt nagyon szerettem. Egy rosszfiú bőrbe bújtatott, sebzett, szerető pasi, aki kiáll majdnem minden hátrányos helyzetű sárkánylovasért. És nagyon tud szeretni, bár elhallgatni is dolgokat. Néha kicsit túltolja a féltést, az aggódást. Róla többet nem is mesélnék, inkább azt ajánlom, magad ismerd meg.

– Nem vagyok mindig olyan nyugodt és összeszedett, mint gondolod, azonkívül sosem vagyok ura önmagamnak, ha rólad van szó.

 

Kettősük rengeteg forró percet tud okozni. A kémia megvan köztük a kezdetektől. Sejthető, hogy bizony az ellenségekből valami sokkal jobb, több lesz. Az erotika részek is rendben voltak. Viszont az ő csiki-csukijuk, meccseik néhol teljességgel feleslegesek voltak, ami elhúzta a cselekményt és elvitte a fókuszt magáról a történetről. Kicsit ez miatt is elhúzott volt az egész.

Egyszóval én nagyon élveztem ezt a kalandot és kicsit sajnáltam, hogy ilyen gyorsan elolvastam mindkét részt. Akadnak benne hibák? Igen! Élvezhető mindezek ellenére? Nagyon is! szórakoztató, izgalmas, az egyedi világ pedig nagyon szerethető.

Képtelen vagyok lélegezni. Ő a dagály, a vihar, a levegő, az erő, amely túlságosan jelentős ahhoz, hogy csak úgy eltűnjön, hogy eltűnhetne anélkül, hogy az egész világ belerázkódna. Hogy lehetséges, hogy mégis vége lett?

Utoljára az első és a második részt hasonlítanám össze. Az első szórakoztatóbb volt, több volt benne a világfelépítés, a karakterépítés. Viszont a második részben kevesebb volt a helyesírási hiba, több az érzelem, sok talányra választ kapunk, kevesebb nyitott kérdés, elvarratlan száll maradt benne. És erotika szempontjából is a második rész több volt. Viszont a Vaslángnál nekem túl sok volt a nyavajgás, a csiki-csuki a két főszereplő között, azért kevésbé tetszett. Kíváncsi leszek, ezek után mit fog tudni nyújtani a harmadik rész, az Onyx Storm – Ónixvihar. Mert bizony biztos vagyok benne, hogy meg fogom venni. Már csak az a kérdés, megéri-e a szépséges élfestett kötetért annyit kiadni, vagy maradok az első kötetem egyszerűségénél.

És végezetül a borítója mindkét résznek szépséges, egyedi, tetszetős. Már csak azért is vonzza a szemet és kiemelkedik a többi könyv közül. Nem beszélve az egyedi vastagságról, oldalszámról. Élfestett verzióban pedig csak szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Viszont a harmadik eltér színében, kinézetében nagyon az első kettő résztől. Valahogy nem passzolnak össze. De kívancsian várom.

Nehéz volt elszakadni ettől a világtól és valami teljesen más olvasmányba kezdeni. Magasra tette a mércét...

Fülszövege a Negyedik szárnynak:

A ​húszéves Violet Sorrengail egész eddigi életében azt hitte, a történelem tanulmányozása lesz a feladata az Írnok Kvadránsban az imádott könyvek között.

Azonban az iskola vezénylő tábornoka – aki egyszemélyben a lány kőkemény anyja –
megparancsolja, hogy Violetnek be kell lépnie a többszáz jelölt közé, akik Navarre elitjéhez, a sárkánylovasokhoz akarnak tartozni.

Ha mindenkinél kisebb és törékenyebb vagy, akkor csak egy hajszál választ el a haláltól…
mondjuk azért, mert a sárkányok nem választanak ki „törékeny" embereket, hanem
felperzselik őket.

Ráadásul, amikor kevesebb a kapcsolódni hajlandó sárkány, mint kadét, nem meglepő, hogy a többség szívesen végezne Violettel, hogy ezzel is növelje a saját esélyeit a sikerre. A többiek pedig azért ölnék meg, mert az anyja lánya; köztük van Xaden Riorson is, a Lovasok Kvadránsának leghatalmasabb és legkönyörtelenebb szárnyvezére is.

Violetnek minden ravaszságára szüksége lesz, hogy minden újabb napfelkelte életben találja.
Közben az iskola falain túl dúló háború egyre gyilkosabb, a királyság védelmét szolgáló
erődítmények sorban elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy
Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget.

Fülszvege a Vaslángnak:

Mindenki ​arra számított, hogy Violet Sorrengail a Basgiath Katonai Főiskolán már az első tanévben meghal. Violet is ezt hitte. De a Csépelés még csak az első lehetetlen próbatétel volt, amelynek során a gyenge akaratúak, az érdemtelenek és a nem szerencsések kihullanak.

Most tehát megkezdődik az igazi kiképzés, és Violet máris azon tépelődik, hogy fogja ezt átvészelni. Nemcsak arról van szó, hogy a kiképzés iszonyatosan nehéz és szándékosan brutális, vagy hogy megpróbálják a lovasok fájdalomtűrését az elviselhetetlenségig és azon túl is fokozni. De ott az új parancsnok-helyettes, aki személyes küldetésének tekinti, hogy megértesse Violettel, mennyire tehetetlen – hacsak el nem árulja azt a férfit, akit szeret.

Idézet:

Egy sárkány a lovasa nélkül tragédia. Egy lovas a sárkánya nélkül halott.