Vannak könyvek, melyek egész egyszerűen megszólítanak! Tudod azonnal, hogy neked írták őket. A  pendle-dombi boszorkányok, azaz a Familiárisok pont egy ilyen könyv volt számomra. Amikor megláttam a borítóját és a címét, elvesztem. Szólhatott volna bármiről, akkor is elolvastam volna, úgy hívogatott. De szerencsére pont a kedvenc témám, a boszorkányság került terítékre. Ma erről a könyvről mesélek nektek. 

Igaz imádtam minden sorát, de nem vagyok elfogult, akadtak hibái is, bevallom. A könyv mégis jó volt! Az egyik kedvencem lett. Vitt magával, a hangulata, a téma, a leírások, a szereplők...Ám mégis akadtak hibái, mint ahogy írtam is az elején. Az író beletesz minket egy világba, de alig ad fogodzót, mit várhatunk. Ez egy fantasy? Egy történelmi romantikus? Vagy döntsük el mi, mennyire hiszünk és miben? Elénk tárja a karaktereket, ám végül a legtöbbjük csak egy fél sor említést kap a végén, többet már nem. Nem tudjuk, mi a további sorsuk.

Azt gondolom, hogy lett volna még a könyvben sokkal, de sokkal több. A vége túl gyorsan befejezettnek, összecsapottnak tűnűnik, félbehagyottnak, amit szívből sajnálok. Remélem csak azért, mert az írónő készíti a következő részt és ez csak a kedvcsináló, az első fejezet. 

Na, de kezdjük az elején.

A történet a nagyszoknyás múltban játszódik, ahol egy feleség nem több, mint egy vagyontárgy, egy dekorációs elem. A boszorkányüldözés megszokott és a hiedelmek sokasága is reneszánszát éli.. Kifejezetten szeretem ezeket a történelmi, "kosztümös" történeteket, így már ezzel megvett. Akadtak apróbb hibák, nem teljesen korhű mindenben, de nem igazán zavart. Mondhatjuk azt is, hogy egy elképzelt világban játszódik.

A fűvesasszonyok, a bábák és az erős, magabiztos nők ellenségei az akkori rendszernek. Amit nem értünk, nemt udunk, azt üldözni kell. Pont, mint most, csak ma már kevésbé erősen van jelen ez a gondolkodásmód.

A történet fordulatos, lendületes. Rengeteg érzelmet írt bele az írónő. Nagyon sok gondolat öltött testet. Bizalom, szerelem, barátság, hit, remény, elszántság...

Mégis mindig viszi magával az olvasót az egész. Nem lassítják le a cselekményt a belső vívódások sem, csak minimálisan. A stílus cikornyás, díszes, mégis olvastatja magát. Igényes és könnyen olvasható. Nagyon egyedi stílusban alkot az írónő, amit imádtam. A leírások, a párbeszédek is izgalmasak. A hangulatkeltés a legerősebb talán az egész könyvben.

Amit hiányoltam nagyon még, az az, hogy nem kap igazi lezárást, nem kapjuk meg a kérdéseinkre a választ. Az írónő a félhomályban hagy, elengedve a kezünk. Dönthetünk úgy, hogy van boszorkányság és úgy is, hogy nincs, csak az emberi rosszindulat, tudatlanság, hiszékenység teljesedik ki a boszorkányüldözésben.

Fleetwood ​Shuttleworth, a hősnőnk, aki egy 17 éves kislány, mégis feleség. Szerethető karakter és könnyű azonosulni vele. Izgulhatunk érte, kedvelhetjük. Ám szép lassan kinövi a kezdeti félszegségét, a kislányos bájt és felnő a feladataihoz, amit rá mér az élet. Borzasztóan kiszolgáltatott, szinte végig, amitől sikítani tudtam volna. Megkedveltem nehézfejűségét, azért, mert abban a korban ki mert állni magáért és azokért, akiket fontosnak tartott, fittyet hányva a szokásjogokra. Mert gondolkodni, véleményt formálni, azt hangoztatni és cselekedni is! Egy olyan hősnő, akit próbára tesz az élet, ám nem a megmentésre vágyó, siránkozó szereplő csupán, hanem az úttörő, a gondolkodó, a cselekvő. Erős benne a szeretet és ritkán kételkedik abban, akit szeret.

Találkozik egy váratlan pillanatban Alice Grayjel, talán pont a legjobbkor. Rögtön érzi, hogy benne jó szövetségesre lelhet. Ő számomra egy megfoghatatlan szellemlény. Ott is volt, meg nem is, a történetben. Néha felsejlik az alakja, majd elhomályosul. Túl keveset tudunk róla, mégis rokonszenvet érezhetünk iránta. Belőle olyan szívesen olvastam volna még többet, a gondolatait, érzéseit, tudását, az életútját. És mégis oly keveset kapunk belőle!

A többi szereplő gyorsan jön és megy a világban. Keveset tudunk meg róluk ahhoz, hogy érezzünk bármit is irántuk. Talán túl sokan is vannak és nem viszik előrébb sokkal a cselekményt, a könyvet. 

A könyv borítója cikornyás, aranyozott, díszes és gyönyörű. Illik a történethez maximálisan. hihetetlenül szép könyv.

Összességében az apró hiábi ellenére én nagyon szerettem a könyvet szőröstűl, bőröstűl, talányostúl...

Hogy kinek ajánlanám a Familiárisokat?

Annak, aki szereti a hangulatkönyveket, szereti az andalító történeteket, a sejtelmességet és szeret erős női szereplőkről olvasni.

Az írónőnek májusban érkezik a második kötete magyra nyelven, A lelenc címmel. Engem már most megvett magának!

A könyvet köszönöm a 21. század kiadónak!

Fülszöveg:

Fleetwood ​Shuttleworth, a 17. század elején játszódó történet főhőse alig 17 éves, és negyedszer várandós. Ő Gawthorpe Hall úrnője, de eddig még nem sikerült gyermeket világra hoznia, pedig a férje, Richard már nagyon vágyik örökösre.
Amikor Fleetwoodnak a kezébe kerül egy levél, amelyet a harmadik halvaszülését levezető orvos írt a férjének, lesújtó hírrel szembesül: egy újabb terhességet már nem fog túlélni.
Találkozik egy fiatal bábával, Alice Grayjel, aki megígéri, segít, és bebizonyítja, hogy az orvos tévedett.
Alice-t boszorkánysággal vádolják, és Fleetwood mindent kockára tesz, hogy megmentse. De vajon Alice valóban az, aminek látszik?
Csak ők tudják az igazságot. Csak ők menthetik meg egymást.

Idézet:

Lehet, hogy a halál a sarkamban jár, velem együtt lépdel, árnyékként követ, és bármelyik pillanatban bevonhat a köpenyébe.