A krimi akkor jó, ha elborzaszt, beránt magával és alaposan megcsavar, kitépi a szívedet. Ez pontosan egy ilyen kötet.

A könyv zseniálisan tárja elénk fejezetről fejezetre a régmúltat és a jelent, váltogatva, a szereplőket egyenként bemutatva. Tudjuk, érezzük, hogy összefüggenek az apró kis dolgok, a különböző szálak, figyelni illene, hogy megértsünk mindent, össze tudjuk tenni magunk is a mozaik darabkákat. De hiába a lassú irásmód, az alaposság, az időhúzás olykor, úgy száguld az egész történet, mint egy gyorsvonat, a végkifejlet felé. Nagyon hamar kivégeztem a könyvet.

A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek.

Itt sincs az másként. Egy idő után mindig minden kiderül. 

Négy nő. Négy különböző életút. Női sorsok mindegyikében leledzik valami tragédia, valami nehezítés, valami váratlan és nagyon is fájdalmas. Nincs a könyvben vér és erőszak, a szó szoros értelmében. Lelkileg fáj inkább minden sor, sors. Könnyű sorsközösséget viselni mindegyik női szereplővel, könnyű elhelyezkedni a történetben, mintha velünk történne meg mindez. Talán azért is annyira életszerű, hihető és bús, mélységig felkavaró az egész. Ugyanakkor mégis vágysz az olvasásra, az izgalomra. Szeretnéd hinni, hogy nem lehet rossz a befejezés.

A könyvet több mint egy hónapja olvastam, de mégis élénken élnek bennem az érzések, amiket kiváltott belőlem, a libabőr, a megrázó felismerések, a döbbenet. Annyira mindennapos és mégis annyira fájdalmas. Hietetlen, hogy ilyen dolgok megtörténnek. Érzések tömkelegét váltotta ki belőlem, gondolkodásra késztetett, előreltására vagy visszarévedésre a múltba. Eszembe jutottak hasonlók újságcikk címekben a valós életből. 

Az írónő zseniális. Nem csak a stílusa figyelemre méltó, hanem az érzékenysége is. Az érzékletes leírások, a finom hangolások, a mesteri adagolás, mikor-mennyit enged megismerni az egészből, a finomság, ahogy egy-egy szereplőt megformál. A karakterek esendő emberek megannyi hibával, fájdalommal. Bevallom, mégsem szerettem meg őket. Inkább külső figyelőként szemléltem életük kibontakozását.

A könyv kifejezetten lassú kategória. Ha nem szereted az azonnal arcodba tolt lényeget, akkor a te könyved lesz. Sokszor elkalandozik, eltér a lényegtől, félrevivő dolgokat oszt meg, vagy a történések szempontjából teljességgel lényegteleneket, amik nem visznek előre, csak hátra. De ezek kellenek a szereplők maximális megformálásához. 

Végig fent tudja tartani a figyelmet, izgat a lehetőségek tárháza, a végkifejlet. Ám mégis sejthető, mi lesz a végre. Kiszámítható. Na és? Attól még élvezhető és izgalmas. Erről gondoskodik a négy nő.

Kate Waters, a tapasztalt újságíró. Szerethető karakter, de semmi különös. 

Emma, a talajvesztett, gyógyszerfüggő nő, aki nem talál magára az életben. Őt sokszor úgy megráztam volna, térjen észhez, vegyen erőt magán.

Jude, Emma édesanyja, aki a szerelembe szerelmes és semmi sem számít számára, csak az. Még gyermeke sem. Ő a tipikus anya, akinek lett egy gyereke, de minek?

Angéla, akitől ellopták a gyermekét. Évekig küzd a hiánnyal és bízik.

Mindegyiküknek súlyos titkai vannak, amiket az írónő lassan, fokozatosan tár elénk. És a sorsuk összefonódni látszik, izgalmas oldalakon át. Rengeteg morális kérdést feszeget a könyv írója. Zseniális korrajz is. Egy olyan krimit hozott össze az írónő, amit érdemes elolvasni egynél többször is.

Köszönöm a könyvet a XXI. Század kiadónak! Biztos vagyok benne, hogy keresni fogom az írónő munkásságát.

Eredeti mű: Fiona Barton: The Child

Fülszöveg: 

Miközben ​London rehabilitáció alatt álló részén lebontanak egy régi házat, a munkások egyike sok éve eltemetett parányi csontvázra bukkan. Kate Waters, a tapasztalt újságíró megsejti, hogy a felfedezés mögött figyelmet érdemlő sztori lappang. Összeüt egy cikket a lapja számára, de teljes tanácstalanságában csak arra képes, hogy feltegyen egy kérdést: Ki az építési területen talált csecsemő?
Miután Kate kutakodni kezd, azzal szembesül, hogy a szálak egy bűncselekményhez vezetnek, mely évtizedekkel korábban megrázta az országot. Egy kisbaba eltűnt egy kórház szülészetéről, és soha nem került elő. A lesújtott szülők azóta sem tudták túltenni magukat a veszteségükön.
De a történetnek ezzel nincs vége, és Kate – házról házra járva – egyre mélyebben alámerül a környék hajdani lakóinak múltjában. Hamarosan azon kapja magát, hogy várakozása ellenére három asszony titkainak lett ismerője, és egyre többet vívódik, vajon mit szabad nyilvánosságra hoznia, és mit nem.

Idézet: 

Ha az igazságot a hallgatás helyettesíti,
akkor a hallgatás hazugság.-JEVGENYIJ JEVTUSENKO