Ha egy újszerű megközelítésből olvasnál varázslatos világról, szerzetekről, tündérekről és egy hagyományos értelemben vett, nem hétköznapi, kicsit irritáló főszereplővel járnád be, akkor ez a te könyved lesz!

Borító alapján egy kedves, vidám, cuki kis tündéres, varázsvilágos, cuki lényektől hemzsegő könyvet vártam és egy nagyon aranyos kis főszereplőt. Még a közelében sem jártam a dolgoknak, nagyobbat nem is tévedhettem volna...

De nem bánom, hiszen így egy olyan könyv került a kezembe, ami izgalmas, újszerű módon mutatja be a fantasy világát. Ráadásul át kellett értékelnem a fő karakterről alkotott véleményem is. Nem csupán az a kötet lehet érdekes, ahol szerethető, kedves, könnyen azanosulható karaktert kapunk. Emily, a főhős nemhogy kedvesnek, de még némileg kelletlennek sem mondható. Nem kedveli az embereket. Nem tud beszélgetni, udvariaskodni. Nem egy elbűvölő személyiség. És mégis szerethető, hatalmas forma. Ráadásul igen kíváncsi drüadológus, azaz szerzeteket tanulmányozó tudós, akivel mindig történik valami váratlan. Wendell Bambleby pedig egy olyan "ember", akit jó, ha ismerünk. Praktikus tudása van, mindenki kedveli és jól ismeri a szerzetek életét, persze belülről. Mindig tudja, kinek mit kell mondani, vagy hogyan kell cselekedni. Kettősük pedig verhetetlen. Imádtam az évődéseiket, civódásaikat, a nagyon nem kedves, romantikus kapcsolatukat. Nem egyszer hangosan felkacagtam a szóváltásukon. A humor amúgy is átszövi az egész kötetet, pont annyira, amennyi kell belőle.

A táj és a világfelépítés sem szokványos. A tündérek, manók, szerzetek szintén nem kedvesek, és szerethetők, ajnározni sem kell őket, mert inkább számítók, gonoszak, önzőek és valamit mindig akarnak az embertől. Hol a szavát, hol a munkáját, hol a vérét, hol az életét...Ebből sejthető, hogy nem unalmas leírásokat kapunk csupán és romantikát, hanem történéseket, izgalmakat, vért is. Ráadásul az ember hova képzelné a tündéreket? Egy szép, buja, virágzó nyári erdőbe, nem pedig a vad, fagyos norvég Ljoslandba, egy apró faluba. Pedig pont ott járunk. Fontos szerep jut különböző átkoknak és ajándék cseréknek is a történet során. Izgalmassá, sodró lendületűvé és kiszámíthatatlanná téve a következő és következő fejezeteket.

A stílus, az írásmód és a hangulata a kötetnek nagyon tetszett. A leíró részek, de még a párbeszédek is élők voltak, hihetők, mégis álomszerűek. A történet sötét, mégis pislákol benne a szeretet, szerelem, barátság, összetartás. A karakterek, még a mellékszereplők is fantasztikusak, élők, szerethetők, utálhatók és nem sablonosak. 

Engem teljesen elvarázsolt Heather nagyszerűen felépített, kiszínezett, egyedi világa, izgalmas írásmódja, a szerzetek, az újszerű nézőpont karakterek tekintetében. Jó volt időzni benne. Csak túl hamar ki kellett lépni belőle. Szívesen elidőztem volna még, bármilyen meghökkentő, visszataszító, rémséges vagy vidám, szórakoztató dolgok is történjenek.

Amit fel tudok hozni ellene, az az volt, hogy irtó lassan indult be és lassan is szerettette meg magát a kötet. Nehezen rántott be, de mikor megvolt, nem eresztett többé. 

Köszönöm a fordítónak is ezt az igazán csodás fordítást! A borítótervezőnek szintén jár egy plusz pont, mert mesés lett ez a borító!

És köszönöm szépen az Agave kiadónak is a kötete!

Fülszöveg:

Jóllehet ​Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.

Ám Emily teljesen idegen terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket kutatja.

Amikor a lehengerlő természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.

Idézet:

Meglehetősen sok tündér próbált varázslatot bevetni ellenem az évek során, és azt hiszem, valamelyest megedződtem – legalábbis kiképeztem magam arra, hogy felismerjem, amikor a varázslat hat is rám, hiszen épp ennek a felismerésnek a hiánya az, ami a legtöbb halandót kárhozatra ítéli.

Eredeti mű