Mutatós borítója a Hollóskertnek azonnal felkeltette a figyelmem. Azt éreztem, kicsit szeretném az íróját is megismerni. A válaszait olvasva ez meg sem lep, hiszen a sorait akár én is írhattam volna.  Ugyan ilyen kislány voltam és hasonló érzéseket kelt bennem is az írás, bár nem könyveket írok. Talán egyszer arra is sor kerül. Mindenesetre Réczey Kata válaszaiból kitűnik, mekkora nagy szerelem számára az írás és milyen fontos részt tölt be az életében.

Hogyan került az írás, az írástudat az életedbe?

Magamnak való, zárkózott kislány voltam. Kisgyerekként, de még kamaszként is fájdalmas, nehéz érzés volt, hogy kilógok a sorból, hogy mások másmilyenek. Vigaszt nyújtott az olvasás, és eltökélten kerestem azt a könyvet, amiben hasonszőrűek szerepelnek, amiben felismerem végre magamat. Találtam néha igazi kincseket, amik sokat segítettek, de rá kellett jönnöm, hogy azt a könyvet, ami rólam szól, még nem írták meg. És, miközben kerestem „a könyvet” ami nekem szól, folyamatosan tanultam egyre jobban megérteni a világot és benne önmagamat. Sokszor szédítő tempóban zakatoltak a fejemben a gondolatok, és az írott szó segített és máig segít abban, hogy röghöz kössem gyorsan elszálló gondolataimat.

Milyen korszakokon mentél keresztül, míg megérkeztél a mostani életszakaszodig?

Kislánynak könyvmoly voltam, regényeket olvastam. Zűrös és zaklatott kamaszéveimben a versek jelentették a túlélés egyes számú eszközeit. Aztán pszichológus lettem, de miután férjhez mentem és született egy fiam, hosszú időre a család került az első helyre az életemben. Az első fiút még kettő követte, aztán három lányunk is született, és én végtelen nosztalgiával gondolok vissza azokra az évekre, melyeket velük töltöttem. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy a szellemi munkát közben sem hagytam abba. Bár azon szerencsés emberek közé tartozom, akik képesek visszatöltődni a gyerekekből, az otthonunkat belengő babaszag és pogácsaillat ellensúlyaként igényeltem a szellemi kihívásokat. Rátaláltam a homeopátiára, számtalan magyar kurzus után diplomát szereztem egy angol homeopátiás főiskola akkreditált itthoni képzésén, ahol később tanítottam is. Ahogy a gyerekek nőttek, a kliensekkel való munka is fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott megint az életemben, és emellett cikkeket írtam, szakkönyveket írtam és fordítottam. Közelebb kerültem az írott szóhoz, mint korábban bármikor, és rá kellett jönnöm, hogy a munkámnak ezt a szeletét is élvezem és szeretem. Aztán a pszichológia és a homeopátia mellé belépett az asztrológiai pszichológia is, most már évek óta ezt a hármat próbálom összefonni az emberekkel való munkám során. A regényírás, mint hab a tortára, ennek a tetejére érkezett. Hosszú idő óta motoszkált már bennem egy történet, és igaziból csak az volt a kérdés, hogy a megírását hová tudom beszuszakolni a család és a hivatás kettősében zajló nagyon sűrű életembe.

Mit ad hozzád az írás?

Régen csak az írás biztonságot adó funkcióját ismertem. Sokáig írtam naplót – és biztosan fogok is még – nehéz élethelyzetekben mindig szükségét érzem, hogy a szép, lineáris rendben sorakozó szavak erejével legyek úrrá a fejemben, a szívemben zakatoló zűrzavarban. Biztonságot adott az is, hogy megmarad. Nosztalgikus alkat vagyok, mélyen kötődöm a múlthoz. Fényképalbumokat készítek, leírom a családi történeteket.

A regényírásban azonban az írás új oldalát tapasztaltam meg, azt, hogy óriási szabadságot ad. Arra kanyarítom a szereplők sorsát, amerre szeretném. Élvezem azt, ahogy a pici ötletcsírából szépen lassan kibomlik az elbeszélés, ahogy foglalkozni kezdek vele. Nem szoktam részletes vázlatot készíteni az írásaimhoz, adom magam a folyamathoz, hogy szárba szökkenjen általam a történet, és nagyon örömteli érzés, amikor sikerül.

Pszichológusként dolgozol, ha jól tudom, a lélek sebeit kutatod. Mennyire érhető ez tetten a könyveidben is? Tudsz belőle meríteni?

Rengeteget tanulok a klienseimtől, akik megtisztelnek bizalmukkal. Elhozzák hozzám sokszor nehéz, fájdalmas történetüket, és én végigkísérem őket azon az úton, amelynek során megpróbálnak megküzdeni nehéz örökségeikkel, fájdalmas életeseményeikkel, betegséggel és veszteséggel - egy jobb élet reményében. Sokszor tölt el ámulattal az emberek belső ereje. Látom, hogy számtalan különböző megoldási módot használnak, de felismerem az ismétlődő mintákat is köztük. Az eltelt évek során megtanultam, hogy az emberi lélek működésének ugyanolyan törvényszerűségei vannak, mint a fizikai folyamatoknak, és ez a tudás áthatja a gondolkodásomat.

Kiknek szól a nemrég megjelent Hollóskert? Milyen korosztálynak ajánlod leginkább?

Bár a borítója lehet, hogy nem ezt sugallja, a Hollóskert inkább felnőtteknek szól. A történet szálai közé rengeteg ismeret van beleszőve, és ezek egy részének befogadásához kell egy kis nyitottság, hiszen a botanikán túl olyan témákat érintenek, mint az asztrológia vagy az élet hasonlóságon alapuló rendje. Ezek számomra teljesen valós ismeretek, a világlátásom alapkövei, és remélem, hogy egy mágikus-realista regényben azok számára is elfogadhatók, akiknek más a világnézete.

Mennyire tudtál azonosulni a legújabb könyved borítójával, melyet Balogh Franciska tervezett?

Nagyon szeretem. Franciska elolvasta a könyvet, beszélgetett velem arról, hogy én mit szeretnék a borítón látni, és azt festette le, ami az én szemem előtt lebegett. Csodálatos, kényeztető hozzáállás volt, ajándéknak éreztem, hogy még amikor egy apró változtatást kértem tőle, azt is készségesen elkészítette. És a kiadómnak is hálás vagyok azért, hogy elfogadta az általam kért borító tervet, mert tudom, hogy ez nem általános.

Mik a terveid a jövő évre? Van új történet benned?

Igen, rákaptam az írásra. Otthonos és meghitt érzés. Nagy gyönyörűséget jelent, ha sikerül úgy összefűzni a szavakat, hogy amikor visszaolvasom, azt érzem, sikerült leírni a gondolataimat. Továbbra is csodálkozom azon, hogy honnan tudok rá kiszakítani időt, de valahogyan mégiscsak sikerül. Talán azért, mert nagyon fontos nekem.

Az írás egy szelíd, nem tolakodó módja annak, hogy a gyerekeimmel megosszam a világnézetemet, és ez most, hogy kezdenek felnőni, egyre nagyobb jelentőséget kap az életemben.

Az átlagosnál valószínűleg szorosabb család a miénk, ezzel együtt tudom, hogy egy bizonyos életkor után már nem lehet direkt módszerekkel nevelni a gyerekeket. Ha azonban írok egy ötszáz oldalas könyvet, abba feltűnés nélkül bele lehet csempészni a számomra fontos mondatokat.

Ha kedvet kaptatok a könyv elolvasásához, a Prae kiadónál meg tudjátok rendelni: https://www.praekiado.hu/termek/holloskert/

#interjú #Hollóskert #Praekiadó #Könyv #fantasy #kortárs #magyaríró