Az élet írta...

Reggel van. Ugyan olyan fáradtan nyitom ki a szemem, mint ahogy este lefeküdtem, konstatálom magamban. Már megint egy újabb nap. Vasárnap van. De jó, lehet pihenni! Illetve lehetne pihenni, módosítom a meglátásom. De már ugrik is rám a legkisebb csemete.

 -Éhes vagyok.

Már jön a nagyobbik gyermekem is.

-Nézhetünk mesét? Megyünk ma valahova? Ja, nem mehetünk. Pedig egy mozi vagy állatkert olyan jó lenne…

Középső is álmosan, a szemét törölgetve érkezik közénk.

Fáradt vagyok. De jó lenne még egy kicsit lustálkodni és semmit sem csinálni. Végül engedélyezek pár percet még magamnak. Együtt kezdjük el a mesézést. Hupikék Törpikék van a porondon. Még én is ezt néztem korábban, gyermekkoromban mindig. A második mese után rájövök, hogy a reggeli magától nem készül el, egy mosást is be kell dobnom és este 10-kor bizony a mosogatásba sem kezdtem már bele. A teendők sora csak rám vár. 

Ha már lecsattogok, akkor útközben ezeket is elintézem. A papagáj, a kutya és a macskák is megkapják a reggelijüket, közben seprűt is ragadok...

Ma valami finom reggelit készítek nekik, ha már vasárnap van. Így amerikai palacsintának állok neki. Az illatok a mese elől a lurkókat is előcsalogatják.

- Anya, te vagy a legjobb. Nekünk van a legjobb anyukánk. Anya, te vagy az én királynőm!- mondják kórusban az aprónépek.

Hát így lettem én a koronás, palacsintakirálynő, aki egy kissé fáradt, így vasárnap délelőtt. Ma talán a festegetés és némi edzés is belefér a napomba, ha már királynő vagyok. Ezt is simán megoldom. de minden mást is!

Bloggerképző 30 napos post kihívás első napjához készült apró szösszenetem olvashattátok.. 

#bloggerképző #30naposkihívás #blogger #anyavagyok #anyakéntazélet