"Mindig is sok ember vett körül a munkámat, illetve a magánéletemet tekintve. Többnyire azok a helyzetek, szituációk találtak meg már egészen fiatal korom óta, amelyek mind egy irányba mutattak, hogy segítsek másoknak."

Írja Kovács Edina a Babarózsablog írója, aki kismama coach. Nagyon izgalmas és fontos munkája van ezáltal. Egy kismama vagy frissen szült anyuka a legsérülékenyebb a világon. Ezer kérdés, kétely él benne, amivel rendszerint nincs kihez fordulnia. Őrlődik magában és szenved. Edina ebben segíthet sokaknak, ő az, aki meghallgatja őket. Ma őt faggatom magáról, a foglalkozásáról és a blogjáról, ami az egyik kedvenc blogom.

-Mit jelent pontosan a kismama coach munkakör? Hogyan találtál rá és döntötted el, hogy ez a te utad?

Kislányunk érkezése után fokozatosan jöttem rá arra, hogy küzdhetek a saját utam ellen, vagy élhetek azzal, hogy támogassak minden olyan személyt, akinek szüksége van arra. Így az utóbbi mellett döntöttem, és végül a saját utamból kiindulva arra a döntésre jutottam, hogy az édesanyákkal szeretnék foglalkozni. Így a személyes beszélgetések mellett írásos formában is megpróbálok segíteni a hozzám fordulóknak.

Bővebben, amikor 2014-ben megszületett a kislányunk, Fanni, fantasztikusan éreztük magunkat a férjemmel. Ahogy szokott lenni, minden csupa rózsaszín volt. Majd amikor betöltötte a 4. hónapot kórházba kerültünk vele. Szörnyű éjszakákat töltöttünk benn. Ő a rácsos ágyában infúzióra kötve sírt, én meg a szülőknek éjszakára kirakott széken. Annyi lett a rózsaszín ködünknek, és helyébe az aggódás, a kérdések, és a rossz anya érzések kerültek. Aztán, ahogy teltek a hetek és a hónapok, sikerült mindenkinek feldolgoznia a kórházban ért sokkhatásokat. Azonban az élet úgy hozta, hogy kanyarított elénk egy újabb betegség általi megpróbáltatást. Újabb átvirrasztott éjszakák általi kisírt karikás szemek kérdőn néztek vissza rám a rideg kórházi mosdó tükréből, hogy vajon mi lehet a gond, hogy újra idekerültünk. Hosszas vizsgálatok, orvostól orvosig való rohangálásoknak köszönhetően végül a gyerekorvosunkkal kart karöltve elkezdtünk egy olyan hozzátáplálást, amely sokakat elítélésre sarkalt. Mindenből csak natúrt, menteset készíthettem, és gyümölcsök közül szinte csak az almát ehette, de azt is csak módjával. Majd 23 hónapos korában végre kiderült, hogy a kislányunknak fruktóz intoleranciája van. Ami nem egy komoly "betegség", azonban mivel szinte minden étel tartalmaz fruktózt, így kiemelten oda kellett arra figyelni, hogy mit ehet meg, és mit nem. Mivel az előzményekből kiindulva mi ehhez már hozzá voltunk szokva, így nem sokkolt bennünket a dolog.

Azonban egy dologgal nem számoltam. Mégpedig az anyukák mérhetetlen rosszindulata felém, amiért más étkezést követek, mint az átlag. Voltam én minden. Különc, rossz anya, aki megvádoltak azzal, hogy szándékosan éheztetem a gyermekemet. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány ember állt mellettünk ebben az igen nehéz időszakban! Majd amikor világossá vált számomra, hogy én vagyok mások szemében a rossz édesanya, betelt a pohár és elkezdtem helyén kezelni ezeket az embereket. Még inkább befelé figyeltem, és tudatosan kizártam mindent és mindenkit, aki nálam okosabbnak hitte magát a saját gyermekünk étkezését tekintve. Innen van ma is azaz anyai erőm, amit végül is a kislányunkért való kiállásban szereztem meg.

- Kiknek ajánlod? Miért jó egy coach munkáját igénybe venni?

Leginkább azoknak ajánlom, hogy menjenek el egy coachhoz, akik azt érzik, hogy külső segítségre lenne szükségük az életük kerekebbé tételéhez. Ma már rengetek olyan segítő van, akik speciális területeken tudnak segíteni.

Én azt vallom, hogy ha egy nő magabiztos lábakon áll, akkor képtelenség kibillenteni abból. De ehhez pontosan ismerned és tudnod kell, hogy te mit is szeretnél valójában! Egy jó coach feldob, elgondolkoztat, és irányba állít, hogy rágyere, mi a jó neked. Kihozza a már egyébként is benned lévő erősségeidet, rávilágít arra, amit sokszor még magunknak se merünk bevallani, hogy mi is valójában a szívünk vágya és ehhez megadja a kellő bátorságot, hogy azokat a lépéseket meg is merjük lépni.

- Milyen visszajelzéseket kapsz ezzel kapcsolatban?

Őszintén mondom, hogy csupa pozitív visszajelzést kaptam eddig, de tényleg. Ma a kismamákkal az orvosokon, és a védőnőkön túl senki nem foglalkozik. A lelkükkel meg pláne. A már nálam járt anyukák többsége tudja, hogy ha egy kicsit is elbizonytalanodnának, akkor továbbra is bizalommal fordulhatnak felém.

- Mivel gazdagodtál te magad, munkád során? Formál téged is valamennyire ez a munkakör?

Abszolút formál, mivel úgy érzem, hogy ezek által a beszélgetések által én is képes vagyok saját magamban olyan új dolgokat felfedezni, amelyek az önismereti fejlődősében elengedhetetlenek. Egyik, másik édesanya által hozott megoldandó helyzet olykor rádöbbent arra, hogy az ember valójában mennyire tudná irányítani a saját életét, ha képes lenne elfogadni a változással járó nagyobb lépéseket, és nem a félelem rabjaként élne. Így erre az anyukák által napi szinten emlékeztetve vagyok.

- Van valami amire extrán odafigyelsz, fontosnak tartod?

Alapvetően egy toleráns, megértő, nyitott személyiség vagyok, így számomra az adott helyzetre való ráhangolódás természetesen és könnyedén megy. Amit viszont fontosnak tartok, és el is mondok minden alkalommal, hogy a titoktartás minden témában, helyzetben és esetben él. Hiszen a bizalmas, őszinte hangvétel enélkül az egész beszélgetés nem érne semmit.

- Egy nagyon klassz kis blogot vezetsz, amit én is olvasok rendszeresen, mint említettem korábban. Rengeteg lelki finomság van benne és izgalmas témák. Olyanok, amiket illik az szőnyeg alá söpörni és nem beszélni róla. Te viszont minden témához meglehetősen érzékenyen állsz, te nem elhallgatod, hanem mered kifejteni az álláspontod, írsz egy cikket róla és ezzel sokaknak segítesz. Ez a blog a Babarózsa. Mesélnél róla? Mikor indult, mikről van szó benne, milyen célközönségnek szól?

Köszönöm szépen, rengeteg munkám van benne, mivel minden segítség nélkül, teljesen egyedül találtam ki és építettem fel. A Babarózsa blog 2016-ban indult, amikor még otthon voltam a kislányunkkal, és mivel (akkor még :-) jó alvó volt, így rendkívül sok szabadidővel rendelkeztem. Majd egy nap összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem írni. De ha teljesen őszinte akarok lenni, elképzelésem se volt arról, hogy ez mennyire tud bennem kiteljesedni, vagy túlnőni.

A legfőbb célcsoportom a kismamák, illetve a kisgyermekes anyukák. Olyanok, akiknek az önbizalmuk megerősítésében tudok segíteni. Továbbá, hogy kihozzam a bennük lévő erőt, amit ugyan nem minden pillanatban érez egy édesanya, de ez ettől még ott van mélyen legbelül, csak ki kell hozni önmagunkból. Az oldalamon rendszeresen jelennek meg cikkek, ahol az egyszerű témáktól kezdve, a bonyolultabbig minden megtalálható. Így ennek megfelelően a blog oldalam az anyukák lelkének erősítésével, és ezeknek az általam fontosnak tartott üzeneteknek az írásos verzióját tartalmazza.

- Mivel foglalkozol, mit csinálsz szívesen, ha épp nem dolgozol?

Rendszerint írni szoktam. Egészen fiatal korom óta szinte mindenre van külön füzetem, ahová az általam vélt fontos dolgokat vezetem. Emellett szeretek olvasni, imádom az új könyvek illatát. De természetesen a családom az első. A velük közösen eltöltött idő, az ami valójában kikapcsol és feltölti a lelkem.

- Van az élethez valami mottód vagy ami szerint éled az életed?

Az egyik kedvenc könyvem Edit Eva Egertől a Döntés című könyv. A könyv elolvasása teljes mértékben megfogalmazta azt, amit valójában az életről gondolok. Vagyis, hogy az embernek mindig minden helyzetben van döntési lehetősége!

Az már egy másik kérdés, hogy a választások között sokszor olyan lehetőségek is szerepelnek, amelyek számunkra kényelmetlenek, nehézkesek vagy éppen bonyolultnak tűnnek elsőre. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy az is döntés a részünkről, ha nem változtatunk egy adott helyzeten, hanem mindent hagyunk úgy, ahogy éppen van.

 - Hogy látod magad 5-10 év múlva?

Bízom benne, hogy 10 év múlva már elfogadott lesz az, hogy az anyukáknak a lelkükre is oda kell figyelni, nem csak a szülés utáni testük formázására. Ma azt látom, hogy sokkalta inkább fontos a külsőség, hogy a várandósság alatt, majd a szülést követően minden nő toppon legyen. De hol van mindeközben a lélek?!

Remélem, hogy az elkövetkező években már nem lesz támadási felület egy anyukában sem, ha úgy érzi, hogy felborult benne az egyensúly, és szeretne ennek rendezéséhez segítséget kérni.

 ReAd-blog

#interjú #blog #coach #blogbejegyzés #post #bloggerélet #kismama