Fotók: Török Töce Futógráfus, Kalocsa

Rengeteg helyre ellátogatunk az életünk során. Van, aki a Földünk minden szegletére kíváncsi, hiszen millió szépséges dolgot láthat, színes kultúrákat és érdekes népszokásokat ismerhet meg. Gyönyörű, változatos a világunk, ezer szépséges dolognak a tárháza, az biztos. Vágyunk rá, nem szeretnénk lemaradni semmiről sem, mindent látni akarunk és megismerni. Érthető. De nem kell messzire menni azért, hogy valami nagyszerűt lássunk. Kis hazánk, Magyarország rengeteg természeti kinccsel rendelkezik, szebbnél-szebb tájjakkal, épületekkel, néphagyományok garmadájával. Tudom, illik szidni a kilátástalanságot, a politikát, a mentalitásunkat...de én ebben a postomban juszt sem teszem, inkább ...

Kevés olyan mesekönyv létezik, amit én és a három csemetém is maximálisan élveztünk. Ez a kötet egyike lett a keveseknek, ami nagy szó, mert a 2 éves, 6 éves, 8 éves gyermek és jómagam (életkorom feledje jótékony homály) teljességgel mást stílust, történeteket, karaktereket kedvelünk. Elvileg az olvasmányainknak is eltérőeknek kellene lennie bőven. Ezúton is köszönjük a gyönyörű, dedikált könyvet az írónőnek!

A hangulat, a stílus, a szóhasználat teljességgel utánozhatatlan és annyira élvezhető, hogy csuda. A főszereplő kislány egy szerethető, átlagos kislány. Teljesen nagylányomra ismertünk benne, ezen nevetgéltünk többször is az olvasás folyamán. A varázslények és elnevezéseik annyira kedvesek és mulatságosak ...