Ha szereted az ifjúsági romantikus fantasyket, akkor Eperke könyve telitalálta lehet a számodra. Egészen finom az érzelmek, gondolatok ábrázolása, még a legapróbb rezdülések is teret kapnak a kötetben. Misztikus, szórakoztató, szívszorító slow romantikus történet, kifejezetten előnyös a fiatal olvasók számára.. 

A történet íve, a felépítése, a világ, amit Eperke létrehozott, nagyon tetszett. A misztikus szálhoz is úgy nyúlt az írónő, hogy nem lett elcsépelt, hanem újszerű és izgalmas. Egész egyszerűen imádom a különleges képességeket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Ebben a kötetben ez különösen jól lett ábrázolva. Ráadásul a legtöbb hasonlóban csak azt mutatják meg, milyen jó dolog, mennyi pozitív dologgal jár a képességek megléte. a negatívakat, a hátrányokat, a mögötte megbúvó érzelmeket nem ábrázolják sehogy sem. Pedig az a tény, hogy más valaki, kilóg a sorból, titkolóznia kell, rengeteg próbatétel elé állíthatja az embert. Ebben a könyvben nagyszerűen el lett csípve és bemutatva ez az egész. Nem túl pörgős történet, lassan adagolja az izgalmakat, nem túl tolakodón és nem veszi el a fókuszt a karakterekről, az érzelmekről. Mert hogy a karakterábrázolásban, az érzelmekben a legerősebb  Az Ősi erők gyermekei.

A stílus nagyszerű, gördülékeny. Könnyeddé teszi az olvasást és élvezhetővé. Mégis nagyon szépek, izgalmasak a leírások. Nekem mégsem ez, és nem is a fantasy rész, hanem a karakterek lopták el a szívem. Szerettem őket. Amélia a főhős, az ő múltja nagyon érdekelt volna, de a jövője még jobban. Damien kicsit nekem olyan kiismerhetetlen, az ő karakterének még érnie kell. Szeretnék a folytatás során többet olvasni még róla. Lucienne lett az abszolút kedvencem. Stílusa, vibráló személyisége közel áll hozzám, talán azért is őt kedveltem meg legjobban. Remélem, ő kap majd saját kötetet a későbbiekben. Patrikot kevésbé kedveltem, ahogy a mellékszereplőket sem annyira sikerült a szívembe lopni. 

A főszereplők ábrázolása, árnyalása eszement jól sikerült és erősen hangsúlyos is a kötetben. Lassan ismerjük meg őket, lassan is bontakoznak ki, de sokkal könnyebb így őket megszeretni. Érzelmek, gondolatok sokaságát kapjuk tőlük külön-külön. Egyik oldalon sírni támad kedvünk a főszereplővel, hányatatott sorsa miatt, majd a következő lapon egy apró kis poén miatt felkuncoghatunk. Vannak benne az életről nagy igazságok, olyan mondatok, amelyeket érdemes megfogadnunk magunknak is. Viszont mindenki szép és mi több, gyönyörű. Ezt egy kicsit túlzásnak éreztem. De ezen kívül végtelenül élveztem a kötet olvasását. Jó volt egy kicsit lelassulni, megélni a történetet, az érzelmeket, a karakterek érzéseit. Nagyon jó kis romantikát kapunk bele. Nem tudtam eldönteni, hogy egy kis szerelmi háromszög van benne, vagy valami más lesz a végkifejlet. 

Még érződik, hogy első könyve a szerzőnek, apróbb hibák, következetlenségek vannak benne. De semmi olyan, ami zavaró lenne különösen. Engem elvitt a történet, a szereplők, a világfelépítés és a lassan kibontakozó romantika, a rengeteg érzelem. 

A borítója nekem annyira nem jött be és az illusztrációi sem. De ezt annak a számlájára írnám, hogy jobban szeretem a tematikus, emberábrázolás nélküli borítókat valahogy. A rajzolt emberalakos borítók nem az én világom. Másoknak pedig pont ez lehet a vonzóbb.

A könyvet leginkább a fantasy, romantikus könyvek fiatal olvasóinak ajánlanám. Talán olyan 14-16 éves kortól. De én, mint negyvenes, simán komfortosnak, izgalmasnak éreztem a kötetet, így azt mondanám, kortalan olvasmány, egészen 100 éves korig belefér. Egy igazán szerethető történet!

Köszönöm a könyvet az írónőnek. Itt tudjátok ti is megrendelni, ha kedvet kaptatok hozzá: ITT

Fülszöveg: 

Amélia ​azt hitte, ebben az évben az érettségi lesz számára a legnagyobb megpróbáltatás.
A kamaszlány élete azonban darabokra hullik, nevelőszülei balesetével. Nem sejti, milyen különleges családba kerül amikor a nagybátyja, Roland magához veszi. Ő és a fia egy titokzatos Intézetben dolgoznak, ahol gyakran megfordulnak a férfi örökbefogadott gyerekei, Damien és Lucienne is. Első látásra mind hétköznapinak tűnnek, ám idővel egyre több misztikus apróság jelenik meg körülöttük... Családja és élete darabokra hullik, és csak egyet tud biztosan: egy olyan ősi történetbe csöppent, ami legalább olyan idős, mint maga a Föld.

Idézet:

"...az álmok csupán ki nem mondott érzésekből fejlődött gondolatok, amelyek éjszaka látogatnak meg minket."

„– Tudod, én hiszek abban, hogy senki sem születik jónak vagy rossznak, hanem a rá ható erők teszik olyanná, amilyen, legyenek ezek energiák, csillagok, vagy a hozzá közeli emberek.”