Marosi Nikolett, Szakadék című verseskötete igen húsbavágó társadalomkritika, de olyan mély érzelmekről is szó van benne, mint a szerelem, a barátság. Most vele készítettem interjút az írásról, az írói létről és megannyi érdekes témáról.

- Mesélnél a Szakadék című kötetedről? Kiknek szól? Milyen versek kaptak helyet benne?

A kérdéseid épp igencsak „forradalmi hangulatomban” találtak. Szeretek ugyanis elmélyedni az aktuálpolitika történéseiben, ami március idusán fokozottan igaz rám. Nem vagyok az a múltban ragadt „bezzeg ember”, aki magasztalja a régmúlt időket, és szembeállítja azokat a jelenkor ránk zúduló bajaival, így a saját tapasztalataimra, illetve a másokkal folytatott eszmecserékre építkezem, vagyis, hatásukra indul meg a fejemből kiözönlő gondolatáradat.

A Szakadék című kötetem pont az ilyen gondolatébresztő beszélgetések hatására íródott meg. Magyarországon ekkor, 2018. április 8-án országgyűlési választásokat tartottak, aminek a végkimenetelére – azt hiszem –, mind nagyon jól emlékszünk. Kétharmad oda. Ezzel el is árultam, hogy azon emberek közé tartoztam, akiket ez igencsak megviselt akkoriban. Hadd ne mondjam, mit éltem át a választások másnapján. Még mindig hevesen zakatol a szívem, ha arra az ominózus hétfőre gondolok. Ennek a szívdobogásnak a következménye a megannyi beszélgetés az ellenoldallal és elvtársaimmal is. Ittam az emberek szavait, mellette érveltem magam is. Igyekeztem elfogadni, hogy mások életére más igazságok érvényesek, azonban döbbenten tapasztaltam, mennyien a tudatlanságuk következményeként helyezték az x-et oda, ahová. Nyílt titok, hogy a Szakadék című kötet írásaiban gyakran fellelhető akkori pikírt állapotom is.

Rövid, prózai és verses gondolataim gyűjteménye a fent nevezett kötet, amiben közéleti, társadalmi kérdéseket feszegetek, tárgyalok, véleményezek, bár inkább a gondolatébresztés volt a legfőbb cél, illetve egy működő kommunikáció irányába tett erőfeszítés, amire az alcímben is utalással élek. Az évek során egyébként ez be is bizonyosodott. Az Olvasóim nem mennek el írásaim mellett ilyen vagy olyan szó nélkül. Csak, hogy néhány témakört említsek, a politika mellett beszélek vallásról, emberi érzelmekről, előítéletről, elfogadásról, gyermekvállalásról, magányról, igazságról és a szabadságról is természetesen. Liberális gondolkodónak tartom magam, az írásaim is ennek szellemében készültek, születnek ma is, amit a könyvvásárlás előtt érdemes figyelembe venni, és ennek alapján döntést hozni, valaki a kezébe veszi-e ezt a művet. Nem tekintem kifejezetten irodalmi alkotásnak, ámbár őszinte vallomás, amit egyébként – általam – nagyra becsült emberektől is visszahallottam, ami számomra fontos visszajelzés, hiszen a hitelesség elengedhetetlen egy író számára. Aki nem így gondolja, azonnal tegye le a lantot!

- A verseid kemény szociális és a társadalomról szóló kritikákat is megfogalmaznak. Mik a visszajelzések? Volt, hogy ez miatt negatív dolog ért? Vagy épp fordítva?

A visszajelzésekre már előző válaszomban is tettem némi utalást. Kaptam, kapok ma is hideget és meleget is egyaránt. Mára elég vastag bőrt növesztettem, így elég jól bírom a forróságot és a hidegzuhanyt is.  Már a gyűjtemény kiadása előtt tapasztaltam az emberek „jóindulatát”. Támadtak ismerősök, ismeretlenek egyetemben. Valaki nyíltan, a bejegyzéseim alá kommentelt, más privátban pocskondiázott a megnyilvánulásaimért. Pozitív, hogy nem a művészetemet érték kritikák – valószínű, hogy ezek az emberek nem is igen olvasták az írásaimat –, mint inkább az elveimet illették, amiket mai napig is nyíltan vállalok.

Azon ellenvéleményezők képesek csak felbosszantani, és nem is tartom őket emiatt korrekt embereknek, akik az ismerőseimbe, szeretteimbe állnak bele és rúgnak beléjük nagyokat amiatt, hogy mellettem állnak, hogy a gondolataimmal azonosulni tudnak, hogy akár magukra ismernek az írásaimban. Ezen inkorrekt reakciókra semmiképp sem tudok liberális válaszokat adni. Megesett, hogy írásaim láthatóságát előttük korlátoztam, vagy bejegyzéseim mindenki előtt kizárólag csak olvashatóvá, lájkolhatóvá tettem, a kommentelési lehetőségeket kikapcsoltam. A gondolatébresztésbe egyre kevésbé érzem, hogy megférne a felesleges vita. Sajnos a vitakultúránk is hagy kívánnivalót maga után. Hatalmas lökést tudott, tud adni viszont a pozitív kritika, a jó szó, ezért ezekért az emberekért felvállalom a gondolataimat, emelem a szavam a jövőben is. És szerencsére egyre inkább a pozitív reakciók, vélemények a hangsúlyosak.

- Mit gondolsz, a gondolkodó, társadalomkritikát közlő, erős nő mennyire nyerő a mai ember számára?

Semennyire. 
Cáfolom viszont, hogy ennek bármi köze lenne ahhoz, hogy valaki nőként vagy férfiként nyilvánul-e meg társadalmi kérdésekben. És elsősorban inkább a munka világában tapasztaltam meg, hogy hallgatni arany. Én viszont sosem szerettem az aranyat. Emiatt is rengeteg kritika ért, illetve többször előfordult, hogy „megkértek” erre-arra az illendőség vagy épp a lojalitás kedvéért. Megtettem, de kiléptem minden ilyen helyzetből, amilyen hamar csak lehetett. Valahonnét korábban, mint lehetett, de ez egy másik történet. Rendszerváltás után szívesen elmesélem.

Személyes kapcsolataimban elfogadtak olyannak, amilyen vagyok (aki mégsem, ő pedig nincs már a köreimben), bár édesapám gyakran félt engem a megnyilvánulásaim miatt. Párom hasonlóképp, de ő inkább csendre int néha, már, ami az írásos tartalmaimat illeti. Szerencsésnek érzem magam, hogy ők a szeretteim. A Szakadékot viszont visszavonni már nem tudom, nem is tenném soha. Igaz, a könyvesboltok polcairól lekerült, ami szintén egy hosszabb történet. Az internet csak részben hiteles és nem részletes forrás, de hivatalos oldalaimra mindenképp érdemes egy pillantást vetni, ha valaki esetleg szeretné jobban megismerni az okokat.

Egyelőre apukám kérésének sem fogok tudni teljes mértékben megfelelni, miszerint, a következő inkább mesekönyv legyen. Aszerint élek, és azt vetem papírra, amit a szívem diktál. A környezetemtől inkább pozitívak a vélemények, de a szakmai elismerés egyelőre várat még magára. Hozzáteszem, szeretném, ha az emberek túllátnának azon, amit a Szakadékkal és a szociális médiában betöltött szerepemmel kissé magamra húztam, mert sokkal több van bennem, mint megmondóember vagy valamiféle szabadságharcos. Vagy, ahogy most előszeretettel nevezik, fotelharcos.

De mit tegyen az író, akinek fegyvere a tinta? Nézzen mindenki magába, kutassa fel a saját eszközeit, és tegyen hasonlóképp, legjobb belátása szerint.

- Olvasnak az emberek még verseket?

Az emberek mindent olvasnak. A – nagyon – fiatalokkal való beszélgetésekre alapozva állítom, hogy ők azok, akik előnyben részesítik a rövidebb tartalmakat, így a verseket is, de nem bocsátkoznék további találgatásokba. Valljuk be, ez a kutatás sem épp reprezentatív. Ha komolyan érdekel, javaslom, hogy indíts útjára egy közvélemény kutatást ezzel kapcsolatban.  A magam részéről már annak is örülök, hogy olvasnak, még, ha lassacskán megfizethetetlen hobbinak is örvendenek. Akik a Szakadék belbecsének ismeretében, vagy ismeretének hiányában megvásárolják, olvassák azt, nekik mindenképp hálával tartozom. És külön köszönöm a visszajelzéseket, kritikákat is!

- Mit gondolsz, mennyire nehéz a mai kor írójának lenni?

Magyarországon mind az írói-, mind az olvasói kultúra külön szót érdemel. Épp a napokban olvastam egy találó gondolatot, miszerint – és a kiegészítésemmel – a külföldről bejövő, fordításra érdemes könyvek, illetve a kortárs irodalom határozzák meg az olvasói elvárásokat a magyar szerzők irányába, azonban a magyar kortárs irodalom a szabályozások hiánya miatt, okán felhígulni látszik. Utóbbi gondolattal csak részben értek egyet, ugyanis szigor van, ami a nagy, hagyományosnak nevezett kiadókat illeti (náluk egyébként ez túlzott is), de éppen miattuk jött, jön létre a rengeteg kisebb kiadó, illetve tekintenek sokan a magánkiadás felé is. Ez viszont amellett, hogy elengedhetetlennek, szükségesnek látszik, amellett sokszor a minőség rovására megy.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak. Írónak lenni nem nehéz, kitűnni a tömegből nehéz. Értsd a tömeget, ahogy szeretnéd.

- Mesélnél arról, jelenleg mit írsz? Mivel foglalkozol?

Hogy mivel foglalkozom, ódákat lehetne zengeni. Mindennel, amit szeretek. Azt hiszem, megtaláltam létem értelmét, és mindent alászentelek. Nagy szavak tudom, de akik közelről ismernek, értik, mire gondolok. Röviden, adni születtem, és maradjunk is ennyiben. A Szakadék előtt, után életem történetének gondolata foglalkoztatott leginkább. Papírra is vetettem a legfontosabb pillanatokat és eseményeket, mint édesanyám rákos betegségével való közös küzdelmünk, majd édesapám második feleségének, húgom anyukájának tragikus halála és mindezek megélése, belső vívódásaim és a család sorsának változásai, de rövid, de annál velősebb pedagógusi pályám néhány szelete is a lapokra került már. Ez a regény egyelőre több okból is a fiók mélyén lapul.

2023-ban döntöttem viszont úgy, hogy belevetem magam a történet megírásába, ami fiatal felnőtt korom óta, több, mint 20 éve kering a fejemben. Egy fiatal lány élete kap filmszerű leírást, ki kisgyermekkora óta egy nevelőotthonban nevelkedett. Végigkövethetjük bandázós éveit egészen a beteljesületlen – ha beteljesületlen – szerelemig. Kalandos, tragédiákkal övezett életében fontos szerepet kap majd néhány jó barát és a zene is, de bővebben erről egyelőre nem beszélhetek. Illetve esetleg még annyit elárulhatok, hogy egy, fiatalos, lendületes, romantikában, erotikában is bővelkedő regény van születőben, de nem a szó nemes értelmében romantikus alkotás várható.

Amire mérget lehet venni, hogy regényeimben sem kerülöm majd a társadalmi kérdéseket. A borítónak viszont fokozott figyelmet szentelek a közösségi média szigorú, és egyébként következetlen szabályozása okán. Törekszem arra, hogy soron következő könyvem minél szélesebb körökhöz eljusson, hogy találja meg olvasóit, így, ha kell, tűzön-vízen átmegyek a kitűzött célért. Hiszem, hogy az írói célokat elérendő minden alkalmat meg kell ragadni, így külön hálával tartozom Neked is, hogy elolvastad a Szakadék című kötetet, majd ez a riport is megszülethetett!

Ha Nikolett könyvét megvásárolnád, keresd bátran a lenti elérhetőségek egyikén.

Hivatalos szerzői facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063039049916