- Hogyan talált rád az írás? Mi miatt kerültél közelebbi kapcsolatba vele?

Nagyjából tizenhat éves korom óta játszik szerepet az életemben az írás, de igazság szerint csak később kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Korábban szórakozásból papírra vittem ilyen-olyan történeteket, mert már akkor éreztem, hogy ez a dolog nekem több puszta hobbinál, de sosem vettem igazán komolyan azokat az írásaimat. Gyakorlásnak tökéletesek voltak, de valójában mindig is Nick története érdekelt. Miután kiforrt a fejemben a regény alapcselekménye, egy belső hang nem hagyott nyugodni, hogy leüljek a gépem elé és megpróbáljam életre kelteni a karaktereimet, úgyhogy így tettem. Ez persze nem jelenti azt, hogy rögtön össze is hoztam egy hibátlan kéziratot, de erre majd később kitérek.

 - Mit jelent számodra az írás? Mit ad neked?

Én mindig is magam miatt írtam. Persze csodálatos érzés, hogy másoknak is tetszik a történetem, és mérhetetlenül hálás vagyok érte, hogy napról-napra gyarapodnak az olvasóim, hisz ők a valódi inspiráló erő, az igazi visszaigazolás arra, hogy volt értelme belefeccölni a munkámba azt a rengeteg energiát. Valahol mégis azt kell mondanom, hogy elsősorban magam miatt csinálom, mert engem boldoggá tesz. Imádom, ahogy a karaktereim életre kelnek a kezeim alatt, és külön személyiséget alakítanak ki maguknak. Mindig azt szoktam mondani, hogy én csak a csatorna vagyok, amin keresztül kommunikálnak a külvilággal, valójában szinte nem is rajtam múlik, hogy mi történik velük, hisz a saját sorsukat alakítják.  Kicsit olyan ez, mintha egyszerre rendezője és nézője is lennél egy filmnek. Te határozod meg, merre tart az útjuk, de közben ugyanúgy izgulsz értük, miután felülírják az akaratodat.

 - Mi késztetett első regényed, a Nick megírására? Honnan merítettél hozzá ihletet, inspirációt?

Amióta megfogalmazódott a fejemben a regényem alapötlete, valahogy természetessé vált, hogy előbb-utóbb fizikai formát ölt majd a történet, ezért amikor volt ihletem és időm, dolgoztam rajta, de bevallom, több okból kifolyólag évekig húztam a könyvkiadást. Sosem akartam feladni, de voltak nehezebb időszakaim, amiken legalább egyszer talán minden író átmegy. „Nem elég jó” „Nem elég összeszedett” „Nem az jön le a lapokról, amit érzékeltetni akarok…” Sok kérdés kavargott bennem, de ha elakadtam, egyszerűen csak félretettem a történetet és vártam, hogy összeálljon a fejemben, amit akkor még nem tudtam megfogalmazni, és miután az egész kitisztult, visszaültem a gép elé.

Hogy honnan merítettem ihletet? Erre a kérdésre az a legegyszerűbb válasz, hogy a saját életemből, de azért ez nem teljesen igaz. Minden szereplőmnek van olyan tulajdonsága, amiben felismerem önmagamat, de a regényem olyan komolyabb témákat is taglal, amikben – szerencsére – nekem a való életben soha nem volt részem. Ettől függetlenül a könyv főként érzelemközpontú, és mivel én is megéltem ezt-azt életem során, a saját tapasztalásaim, gondolataim egy részét tudattalanul is beleépítettem a történetembe, de erre például utólag jöttem rá. Számomra az elején kifejezetten nehézséget jelentett Nick karakterével azonosulni, mert amikor hozzáfogtam a megírásához, még teljesen távol állt tőlem a személyisége, de aztán az évek alatt szépen összecsiszolódtunk. Ezen a folyamaton végigmenni egyébként számomra kifejezetten szórakoztató volt, ezt külön élveztem.

- Ki segített az utadon, míg végül megjelent?

A regényem 2023 szeptemberében jelent meg, az Írómentor Program segítségével, de valójában addigra már Halász Emesével, a szerkesztőmmel és egyben mentorommal, lassan egy éve intenzíven dolgoztunk rajta. Valahogy éppen akkor bukkantam a programra, amikor aktuálissá vált számomra a könyvkiadás, és mivel ezt egy jelnek vettem, nem volt kérdés, hogy belevágok-e. Rengeteg időt és energiát megspóroltam azzal, hogy a program részese lehetek, hiszen mindenre – szó szerint mindenre – választ kaptam a szerzői kiadás előnyeivel és buktatóival kapcsolatban, amit egyedül sokkal göröngyösebb út lett volna végigjárni. Sokan azt hiszik, hogy egy kéziratot megírni a legnehezebb, holott eszméletlen mennyiségű energiát ölel fel az egész kiadás-procedúra, nem is beszélve a velejáró olyan „mellékes” plusz feladatokról, mint például egy működő weboldal elkészítése, ami szintén elengedhetetlen, ha valaki szerzőként értékesíteni szeretné a könyveit. Persze bármikor kezdeném elölről az egész folyamatot, hisz mindenért kárpótol, hogy végén a kezemben tarthatom a könyvemet, ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy segítség nélkül nem csoda, ha az ember totál tanácstalan, merre induljon el.

- Úgy tudom, hogy nem csak az írás, a könyvek játszanak nagy szerepet az életedben, hanem még két nagy szenvedélyed is van. Mesélnél róluk?

Többféle szenvedélyem van, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretek olyan dolgokba belevágni, amik kicsit különlegesebbek az átlagnál, de ha jól sejtem itt elsősorban a cosplay iránti szeretetemre meg talán a modellkedésre gondolsz. Valahol a kettő egymással összefügg, sőt igazából majdnem egyszerre is kezdtem űzni őket, hiszen az ominózus fotózásom, amikor életemben először öltöttem magamra Harley Quinn – a kedvenc cosplay karakterem – szerepét, az éppen egy modelltáborban volt. Korábban is szimpatizáltam már a karakterrel, de inkább csak messziről csodáltam a ruháit. Aztán amikor elkezdtem megismerni a személyiségét, rájöttem, hogy valójában kívül-belül hasonlítok rá, úgyhogy kiéltem benne minden pozitív és negatív érzésemet. Akkoriban szinte teljesen párhuzamosan zajlott az életem Harley életével, nem kevés hasonlóságot találtam bennünk, és az, hogy eggyé váltam vele, segített átlendülni olyan érzelmi hullámvasutakon, amiket máshogy talán nem sikerült volna feldolgoznom. Azóta már inkább szórakozásból öltöm magamra a figurát, miközben folyamatosan fejlesztem a hozzá tartozó kosztümjeimet (sajnos túlságosan is maximalista vagyok ebben a tekintetben), de mivel a személyiségünk mindig is egyezett, soha nem kellett kétszer kérni, hogy térjek vissza hozzá.

Modellkedni is szeretek, bár a kicsit kreatívabb projektek közelebb állnak hozzám. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg egy-egy fotózás által, amiért szintén eszméletlenül hálás vagyok. A filmezésben, fotózásban és a könyvírásban első hallásra talán nincs túl nagy hasonlóság, de valójában sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint az az ember elsőre gondolná. Én nagyon élvezem, hogy a személyiségemnek van egy introvertált és egy extrovertált oldala is, és azt vehetem elő, amelyikre éppen szükségem van, bár azt hozzá kell tenni, hogy alapvetően introvertált beállítottságú vagyok.

 - Mivel foglalkozol, ha épp nem írsz?

Többféle végzettségem is van. Pont az előbbi kérdésben kifejtett sokrétű személyiségem miatt sosem tudtam hosszú ideig megmaradni egy helyen, de valahogy majdnem mindig sikerült olyan munkát választanom, amiben valamelyik szenvedélyemnek hódolhatok. Szórakoztattam már az embereket cosplay jelmezben, dolgoztam filmeken statisztaként, stábtagként, de még irodából is, most viszont elsősorban az írásra fókuszálok, és emiatt több hidat is fel kellett égetnem magam mögött. Időközben elvégeztem egy olvasószerkesztői képzést (szintén az Írómentor Program keretein belül), ami által még inkább belelátok a könyves szakmába, de mindenképpen szeretném ezt a tudásomat is fejleszteni, hiszen az ilyesmiben sosem lehet elég jó az ember. Összeségébe véve túl sok mindent csinálok egyszerre ahhoz, hogy egy mondatban össze lehessen foglalni, de nem is lehetnék hálásabb érte, hogy mindez megadatott.

- Kapunk folytatást is? Vagy valami teljesen más történet teszi ki a mindennapjaidat?

 Abszolút! Ahogy a regényem borítóján is olvasható, a NICK csupán a tükör másik oldalán sorozatomnak az első része. Sosem rejtettem véka alá, hogy ez a regény egy ikertörténet egyik fele – vagyis két azonos külsejű srác helycseréjének történetét az egyikőjük szemszögéből mutatja be –, de természetesen a szőke iker, Adam debütálása sem várat sokáig magára. Már dolgozom a folytatáson, de azt hozzá kell tenni, hogy ez nem az első regény tükörfordítása lesz, hanem egy teljesen új történetet kapunk, pusztán vannak benne olyan részek, amik érintőlegesen szerepelnek a másik könyvben is. Egy olyan komplex történetet szeretnék alkotni, ahol a két fiú világa ugyan összefügg, de attól még önmagukban is megállják a polcon helyüket. Ettől függetlenül erősen javaslom, hogy a könyveket a megjelenésük időrendjében olvassák az olvasók, mert úgy gondolom, akkor lesz teljes a sorozat nyújtotta élménycsomag. Illetve mindenkit megnyugtatnék, aki már olvasta az első könyvet, hogy természetesen Nick egyáltalán nem tűnik el a süllyesztőben. Ugyanúgy részese lesz Adam világának is, pláne, hogy a cselekményszál Adam esetében tovább nyúlik majd, úgyhogy a vele kapcsolatos, még fennálló kérdések is mind megválaszolásra kerülnek. Az ADAM terv szerint 2024 második felében jut el az olvasókhoz, de igyekszem minden fontos információt megosztani a közösségi médiában. Ezen kívül a jövőbeni terveim között szerepel még egy rövidebb kiegészítő kötet és egy spin-off sztori a sorozathoz, de határozottan csak Adam megjelenését követően.