Hajlamosak vagyunk a gyermek félelmeire legyinteni, elbagatelizálni, sőt viccelődni vele. Viszont ez hatalmas törést jelenthet a kis életükben. Úgy érezhetik, hogy nem támaszkodhatnak a szülőre, nem bízhatnak meg bennük többet, nem árulhatják el titkaikat, hiszen nem veszik komolyan őket, inkább kinevetik.. 

Hogy miért írom ezt. Egy beszélgetés alkalmával szóba jöttek a felnőttkori félelmeink. Amik bizony a legtöbbször egy gyermekkori sérelemből fakadnak, melyek nem lettek megoldva, kioldva, hanem legyintve lett rájuk vagy még felerősítve lettek, esetleg teljesen ignorálva. 

Te emlékszel ilyen, máig meglévő félelmedre, mely gyermekkorban is jelen volt már? Téged mivel ijesztgettek? Elvisznek a mumusok? A zsákos ember? Az a bizonyos fém bagoly? Emlékezz csak, ijesztgettek  műanyag kígyóval, pókkal, amitől azóta is félsz? Végül sikerült legyőznöd a félszt? 

Még ha teljesen indokolatlan, irreleváns is a félelmük tárgya, akkor sem szabad legyinteni rá. Bármilyen dolog stresszhelyzetet válthat ki a kicsikből és bizony sokszor indokolatlan. Néha a mumusoktól félnek, a sötéttől, a saját árnyékuktól, a  szellemektől, a bogaraktól, a kígyóktól, a harapós kutyáktól, a szuritól, a villámlástól, egy iskolai dolgozattól, hogy egyest kapnak, attól, hogy nem játszik velük majd senki...Hosszú lenne felsorolni is milyen dolgoktól retteghetnek a csemeték. Ismerek olyan gyereket, aki a zöldségektől fél. Vicces, igaz? Akkor sem szabad kinevetni, ha tényleg nevetséges dologtól fél.

Ne nevesd ki! Ne viccelődj a félelmével! Ne hagyd figyelmen kívül!

Mit tegyünk inkább

 - Beszélgessünk el vele a félelméről. A kibeszélés az egyik legjobb módja a stresszoldásnak. Ha megnevezi a félelmét, az már fél siker! Hagyjuk, hogy magától elmondja mitől fél. Kérdezzük meg, hogyan segíthetnénk neki ebben.

- Hagyjuk, hogy szembenézzen a félelmével ő maga, a mi bátorításunk mellett. Fél a kutyáktól? Vigyük el egy jól képzett, nyugodt kutyához, ahol a gazdája jól meg tudja fegyelmezni az embere. Szép lassan egyre közelebb és közelebb menjen a kisgyermek. De ne erőltessük. Azzal csak a legrosszabbat érjük el, még jobban félni fog tőle! Ismerkedjen meg a kutyával az ő módján, abban a közelségben, ami még nem kellemetlen neki. Bátorítsuk. Mutassuk meg, mi hogy simogatjuk a kutyust, milyen puha a szőre, milyen jó érzés, hogy hozzánk bújik...

- Történetek, mesék, melyek oldják a félelmet. Mesélni kell neki különböző történeteket elbeszélni, hogyan győzték le az ő félelmét mások korábban. Ez lehet elképzelt történet, mesekönyv, mesefilm, melyben bátor lesz a főszereplő. 

- Eszközt kell adni a kezébe, egy plüsst, babát, bármit, amivel erősebbnek érezheti magát. Varázstakarót venni, ami megvédi mindentől. Ha kell, éjjelifényt kapcsolni, eltüntetni az "árnyékokat", megnézni az ágy alatt van-e valaki. Tízszer, százszor, ezerszer!  Attól nem lesz erősebb a kisgyermek, ha kinevetjük és azt mondjuk nem szabad félni! A félelem nem fog egycsapásra eltűnni ettől az egy mondattól!

- Gyakorolni kell rá játékkal, nappali világosságnál, ráérős időnkben, óvoda, iskola előtt. Játszuk el, a szituációt, amitől fél. Bábozzuk el vagy mi legyünk a szereplők. Játékos formában könnyebben célt érhetünk a félelmek legyőzésében. 

- Ha tarthatatlan és nem tudjuk legyőzni a "mumusokat", akkor a végső megoldás a gyermekpszichológus. nem szégeyn a gyermeket szakemberre bízni! 

#cikk #félelem #fél #gyermek #család #gyermeknevelés