Egy kis öniróniát? Csak semmi komolyság, kérem szépen!

Tipikusan az az ember vagyok, aki örökölte a jó magyar mentalitást . Nálam tuti lelsz legalább egy fagyis dobozt, amiben pörkölt van, de azon se lepődj meg, ha az ásványvizes üveget meghúzva, pálinkát találsz fuldokolva. Így az is érthető, hogy az egyik legjobb barátom a ragasztószalag.

Van egy cuki sárga porszívóm, ami kidobásra ítéltek. Hah, még mit nem. A szalag egyben tartja még egy darabig. Csöpögött a csap, valahol a gégecsőnél. Mi a megoldás? Kicseréljük? Nem! A szalag megoldotta jó időre a problémám. Elvásott a cipőm talpa és egy jó nagy lyuk tátongott a talpán. Leragasztom és bírni fogja. Pattant ki a fejemből a nagyszerű ötlet. Hát a zoknim lucskosra ...

Sajnos a mostani helyzet, ez a fránya koronás vírus nem kedvez a társas kapcsolatok nak. Talán ilyenkor érezzük legjobban, mennyire hiányoznak nekünk a mindennapi ingerek, az ölelések, a mosolyok, a kézfogás, hogy szabadon járhassunk-kelhessünk, találkozhassunk szeretteinkkel, barátainkkal, de még a mogorva boltos nénivel is...

De van élet a bezártságon túl is. Nem börtön, számos lehetőség adott, hogy beszélhess mindenkivel. Ilyenkor jól jön, talán a legjobbkor az internet, a telefon adta lehetőség. Írj egy SMS-t, vagy hívd fel, skypon, messengeren beszéljetek, hozzatok létre beszélgetős csoportokat, youtube videókkal kommunikáljatok, képekkel. Szerencsére már az idősebb korosztálynak is van facebookja, de telefonja mindenképp. ...