Karácsonykor kellett egy kis napfény, vidámság, könnyedség, felfrissülés a sok nehéz olvasmány után. Bizony a lehető legjobb kötetet választottam hozzá Barcelona, Barcelona képében. Angelika élvezetesen ír és annyira érzékletesen, hogy bejártam vele Barcelona csodás tájait, szerelembe esve. Nekem oda egyszer el kell jutnom! Látni akarok mindent, mint a főszereplőnk, Caroline, aki gondol egy merészet, korábbi munkakörét, hobbyját újságírásra cserélné, langyos kis életét pedig egy tüzes Barcelonai kalandra, némi szenvedélyre, szerelemre, színekre. A csupa nagybetűs KALANDRA, hátrahagyva józan eszet, a családját, a biztosat.

Ha már Caroline, akkor kezdjük a szereplőkkel. Könnyű volt a főszereplővel közösséget vállalnom hiszen ugyan az a célja, álma, mint nekem. Caroline blogot vezet, amit szeretne felfuttatni és szíve szerint újságírói lenne, de hiányzik hozzá egy kis merészség. Annyi a különbség közöttünk, hogy belőlem hiányzik az a fajta kalandvágy, ami őt élteti és nekem már nem kell megtalálnom az igazit, hisz megvan. De így is nagyon át tudtam érezni a problémáit, mozgatórugóit, azokat a dolgokat, amik boldogsággal töltik el. Ismerem az üres papír szindrómáját, a lefagyást, mikor egy fontos munka fölött ülök és semmi, de semmi értelmes nem jut eszembe, mert kell, mert muszáj, mert számomra oly fontos. Ismerős az a vágya, hogy valami jelentőst írjak, valami olyat hagyjak hátra, ami másoknak iránymutató, útmutató, segítő és szórakoztató. Ismerősként üdvözlöm az utazni vágyását is, más országok megismerésének óriási lelkesedését. Ismerem azt az érzését is, hogy másra, nagyobbra vagyok hivatott, kitörnék abból, ahol most tartok, de hiányzik valami még hozzá. Merészség? Tudás? Vagy csak egy nagy adag löket? Ki tudja. Rettenthetetlensége előtt kalapot emelek. Sosem mernék egyedül nekiindulni a világnak mindenféle kísérő, tudás, védőháló nélkül úgy, hogy idegen férfiakkal randizzak minden nap, akármilyen munkával is kecsegtetne. Ő belevág. Ízig-vérig igazi nő. Nem egy olyan karakter, aki szép, okos, sikeres és mindenki a lába előtt hever. Ezt külön imádtam benne, hogy nem a csetlő-botló, megmentésre váró szereplő, de a céltudatos, minden sikerül neki szereplő sem, hanem hihető és igazi, aki olykor hibázik, olykor szerencséje van. Egyszer-kétszer megmentik, de magát is feltalálja, ha úgy hozza az élet. Az az érzésem, hogy Angelika magát írta bele egy kicsit a könyvbe. Ki tudja, csak ő, hogy ez igaz-e. 

A mellékszereplők nem voltak annyira hangsúlyosak, amit nem bánok. Talán a főszereplő mellé képzelt férfi, Thomas kaphatott volna egy cseppnyi többletet. Számomra nem volt annyira szerethető, mint vártam volna. Nem tudott  bűvkörébe vonni teljesen. Talán abban a faramuci helyzetben veszített el engem, mikor kiderült, neki bizony van kapcsolata, amit nem zárt le. Viccessége, jelleme kedvelhető volt, de pár momentum és a fent vázolt dolog miatt mégsem tette számomra könyves álompasivá. Valószínű ez is volt a cél, hogy ő is igazi ember legyen, nem pedig idealizált pasas. 

A többi krapek eléggé elnagyolt, ám könnyen bárhol felfedezhető típus volt. Jókat nevetgéltem felszínességükön, buta élethelyzeteken, kavarodásokon, amit okoztak a hősnő életében.

A könyv ízes volt, élvezetes és szórakoztató. Nagyszerű kalandok, arcpirító szenvedély, éles helyzetek, nagy kacagás, egy kis dráma, ijedség, izgalom, volt itt minden, mint a jó boltban. Mindenféle érzelmet felvonultatott az írónő kötetében, hogy igazán teljes legyen. Szerettem benne az iróniát, a kifigurázást, a jó kis helyzeteket, amin irtózatosan jókat derültem. 

Az alaptörténet számomra kicsit hihetetlen viszont. Tényleg van olyan újság, ahol csak bemondásra valakinek megfinanszíroznak egy teljes külföldi utat, hátha ír pár jó cikket? Tudom, hogy szükség volt rá a könyvben, de olyan hihetetlen. Mert ha létezik ilyen, jelentkezzen nálam is, szeretnék olaszba, franciába és még ezer helyre utazni, köztük Barcelonába is. Ez a könyv után még jobban. 

A kötet legnagyobb erőssége nem a románc, nem a karakterek, nem a kiküldetés és munka, hanem a leíró részek voltak. Talán a legjobban kimunkált, legtetszetősebb része a könyvnek, számomra. Annyira élethűen leírta az írónő a színeket, illatokat, az épületeket, a mentalistást, az emberek életét, hogy legszívesebben azonnal csomagolnék és magam is ellátogatnék e tájra. Nem tudom, hogy az írónő végzett-e ott kutatást személyesen is, de imádom a leírásait. Kérem, hogy minden könyvébe írjon egy tájegységet, ugyan ennyire szemléletesen. Olyan volt, mintha utaztam volna én is a főhőssel, végig jártuk volna közösen az ikónikus épületeket, a szemet kápráztató látnivalókat. 

Amit én még kicsit hiányoltam, azok a receptek, ételek, ha már Carolina gasztro blogot vezet. Nem hiányossága a könyvnek, csak én örültem volna, ha azok is kerülnek bőven a kötetbe. Így is kerek a történet, de még jobban feldobta volna, igazi színes-szagos, életérzést közvetítő leíró kalandregénnyé avanzsált volna.

A borító könnyed, laza, tetszetős.

 Köszönöm az élményt, az utazást, a könnyedséget, a kifejező leírásokat, a románcot. Egy élmény volt!

Fülszöveg:

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Idézet:

Az eszem azt súgta, nincs értelme belefutni egy kalandba, mert igen fájdalmas lesz a vége, a szívem azonban azt mondta, teljesen mindegy, mi lesz a vége, a pillanat a fontos, amit, ha elszalasztok, egész életemben bánni fogok.