Nem igazán szoktam szeretni az instant szerelmi történeteket. Karácsonykor pedig pláne nem szoktam karácsonyi könyveket olvasgatni. Eddig! Tavaly úgy döntöttem keresek pár ilyen jellegű könyvet, hogy jobban tudjak hangolódni, lelassulni és hasznosan, olvasással, pihenéssel töltsem a téli szünetet. Betegség miatt még több időm volt, így a könyvtárban vadásztam e szépséges kötetet. Kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz, túl vastag, nem az én világom vagy valami... De nem kellett volna. Két nap alatt befaltam. És már sajnálom, hogy nem saját könyv.

Szórakoztató, megmosolyogtató, vidám, élcelődős, szívhezszóló, nagyon cuki kis romantikus, habkönnyű, gyorsan olvasható könyv. Ám meglehetősen zsúfolt a történések szempontjából. Jó pár kitérő van benne, ami teljességgel felesleges. Néhol túl is írt. Rengeteg mellékszereplő van, akik szintén kihúzhatóak lettek volna. 

A szereplők izgalmasak, bár elég nehézkes a főszereplő, Beatrice felfogása. Néhol megráztam volna, hogy térjen már észhez. De távolságtartása, milyensége értelmet nyert a könyv olvasása folyamán. Úgy kezdett nálam, hogy nem igazán volt szimpatikus sok-sok megnyilvánulása miatt. Nem volt nehéz gyermekkora, hányattatott sorsa, a szó szoros értelemben. Mégsem egyszerű az élete, kiváltságosként, mikor a figyelem mindig rá terelődik. Ahogy megyünk az időben előre, úgy szerettem meg őt, ballépései ellenére mégis.

Henry egy csodás könyves álompasi. No nem a kockái miatt vagy azért, mert ő az alfahím. Ezért kifejezetten szerettem a történetet és őt is. Végre nem a megszokott pasi típus. Hanem ő azért abszolút jó karakter, mert ott van mindig, amikor kell. Tudja, mire van szüksége a hősnőnek. Okos, nyugodt, összeszedett, helyén van a szíve, a gondolkodásmódja is okés. Nem gazdag, nem szexi, nem nyomulós. Egy hétköznapi, szerethető ember. Ha kell segít, ha kell háttérbe vonul. Ő volt az abszolút kedvenc.

Henry és Beatrice kapcsolata elég mesés, néhol hihetetlen, csiki-csuki és szörnyen nehezen épül, illetve nagyon lassan. Beatrice mindig visszatáncol vagy meggondolja magát. Nagyon sokszor indokolatlnul bántó Henryvel. Nem mondom, hogy ez nem bosszantott fel jó párszor. 

Gyerekkori szerelmével, Adammel sokadik alkalommal is újrakezdik, majd lezárják a közös jövőt. De mégsem tűnik véglegesnek most sem a döntés. Valahogy újra és újra képbekerül, hiába okoz ezernyi fájdalmat főhősünknek. Ő érzelmileg még nem tudja elengedni azt a vágyképet, amit látni szeretne, amit elképzelt maguknak jövő gyanánt.  Adam annyira nem tudta megkedveltetni magát velem. Felszínesnek, beképzeltnek és önzőnek éreztem. Hiába próbálta az írónő felmenteni ezek alól, nem sikerült. Amolyan szerelmi háromszög, de mégsem. 

A karácsony varázsát, hangulatát nekem nem annyira adta vissza. Inkább csak kötelező elem volt. Talán a családi összetartás fontosságát és a családi szeretetet jobban. De ezzel nekem nem volt gondom. Egy kellemes olvasmány volt évődéssel, tépelődéssel, romantikával, nevetéssel. 

A borító mesés, amiért már megéri levenni a polcról.

Fülszöveg: 

Bea ​Armstrong, a helyi időjós – miután véget ért hosszú távú kapcsolata – igyekszik kerülni a családját, ezzel együtt elkerülhetetlen „ugye megmondtam” megjegyzéseiket. Ám ahogy sebesen közeledik a karácsony, végül mégis hazafelé tart a Charis House-ba, a sherwoodi erdő mélyén megbúvó iskolába, amelyet anyja és apja vezet a régi családi otthonukban. Mindennek tetejébe az elviselhetetlen Henry Fairfax – akit a szülei a kezdetektől fogva férjének szemeltek ki – szintén meghívást kapott.
A megváltás egy utolsó pillanatban kapott meghívó formájában érkezik egy felvételi interjúra, amelyen elnyerheti álmai állását. Csak néhány apró probléma akad… Az interjú Skóciában lesz, Bea-nek nincs autója, és máris hull a hó. Az egyetlen megoldás az, hogy Henry elviszi őt. Vajon lehet ennél rosszabb ez a karácsony…?
Ám a felejthetetlen, kétnapos interjú, egy rönkházban töltött éjszaka és egy rémálomszerű, havas tájakon át vezető utazás során Henryről kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, mint gondolta. Ráadásul, amikor Bea első szerelme, egyben friss exe is felbukkan, Bea-nek nehéz döntést kell hoznia…

Idézet:

Nem szeretnék többet minden alkalommal elmenekülni, amikor a dolgok nehézzé válnak, és meg kell tanulnom feldolgozni a történéseket, hogy kitalálhassam, mit tegyek.