Még a tavalyi év utolsó olvasmányainak egyike volt. Eddig ültem az értékelésén, mert nagyon sokféle érzelem kavargott bennem a kötet kapcsán. Van, ami nagyon tetszett benne, van, ami kevésbé.

Szépséges borítója azonnal megfogott, ahogy a fülszöveg és amit kínált, az is. Rendkívül izgalmas, újszerű történetet kaptam. Végre nem a szokványos fantasy szál sárkányokkal vagy vámpírokkal. Helyette a mitológia és a folklór kap nagy szerepet benne, talán szláv és orosz elemeket tartalmaz vegyesen.

Viszont a kidolgozottsága lehetett volna még sokkal erősebb. Szívesen olvastam volna bővebben a világfelépítésről, a lényekről, a mítoszokról és időztem volna még ebben az írónő által létrehozott világban. Nem túl bonyolult, többszálú történet, így azok számára is jó választás lehet, akik most ismerkednek még csak a fantasy műfajával. A gyakorlott fantasy olvasóknak is tetszeni fog szerintem, ha eltekintenek az apróbb hibáktól. Néhol túl bőven fejt ki valamit az író, ami a történet szempontjából nem fontos, nem viszi előrébb a hősöket. Más részek pedig tényleg csak említés szintjén vannak a könyvben, pedig nagyon hozzá tudtak volna adni a könyvhöz. 

Mellette szól viszont a gördülékeny írásmód, és a stílus, no meg a szereplők izgalmassága is. Több szemszögből is követhetjük az eseményeket, ami pluszt ad neki, karaktert. Viszont inkább csak történet elbeszélés, ábrázolás, egy-egy rövid párbeszéd van, az érzelmek sokszínűségének kifejtése hiányzott, és a gondolatok megismerése, árnyalása, erősebb kifejezése is. Nem lehet tudni, ki miért dönt úgy, ahogy. Nincsenek elmélyítve a karakterek, pedig nagyon izgalmasak. Lett volna bennük még potenciál. A belső fejlődésük, alakulásuk is csak alig követjük nyomon, ellenben az írónő remekül érzékelteti a környezetet, a külsőségeket. Érzékletes leíró részek vannak benne. Csodás helyszíneken járunk. A sötét erdő titka elvarázsolt egész egyszerűen és a lények, varázslatos dolgok is. Pedig nagyon kevés helyet kaptak a kötetben. Simán el tudnék képzelni egy kiegészítő kötetet csak a Sötét erdőről és a férfi főhősünk, Darien ezt megelőző életéről, vagy más szereplők, például Gorana vagy Anushka történetéről is. Így annyira kihasználatlan ez a rész, annyira csábít, hogy olvassak még róla. És ha már Darien. Kifejezetten kedveltem hallgatagságát, önfejűségét, a beszólásait és az önmagával vívott belső harcait.

Főhősünk, Snezana is egy szerethető karakter. Elindul egy szűk, zárt világból, az egyszerűségből, a szegénységből, majd elszabadul a falujából, és kinyílik előtte a tér, a világ. Lehetőségek tárháza áll előtte, és a kalandok során megismeri önmagát, erősségeit, szerethetőségét is. Egy jelentéktelen senkiből fontos, a világ szempontjából pedig rettentően fontos nő válik belőle. Egyedül indul el az úton, végül barátokra lel, szövetségesekre és szerelemre is. Erős jellemfejlődést olvashatunk, ami kifejezetten előnyére vált.

A szerelmi szál erős, bár lassan épül fel. Ezt kifejezetten szerettem. Nem egyik pillanatról a másikra következik be, hanem napról napra, éltehelyzetről élethelyzetre alakul ki. Szerintem jó párost alkotnak a férfi főhőssel. Szerettem a kémiájukat, perlekedéseiket is.

Snezana húga, Rada. Ő a másik főszereplő, aki már-már ellentéte a nővérének.Teljesen ellentétes irányba indulnak el, miközben majdnem hasonló utat járnak be. Mindketten felszabadulnak, megismerik az erejüket, világmegváltó céljuk lesz, amihez segítőket, és egy férfit is találnak. Annyira más a mozgatórugójuk, az élethez való hozzáállásuk, látásmódjuk, pedig egy családból jönnek. Ezt kifejezetten érdekesnek találtam. Nagyon jó példák arra , hogy megfelelő gondolkodásmóddal, jellemmel és párral mennyire máshogy veheti az életük az irányt és a körülöttük lévőkét is. Ráadásul mennyivel jobb pozitívnak, kedvesnek, jónak lenni. Kifizetődőbb a hosszabb, nehezebb, néha fájóbb, kényelmetlenebb utat választani, mint az egyszerűt, a törtetőt.

Tehát a kötet az útkeresésen, a felnőtté váláson kívül nagyszerűen bemutatja az ellentéteket, a veszteséget, árulást, a barátságot, szerelmet és hűség témáját. Ugyanakkor megmutatja a hatalom és a személyes szabadság fontosságát, érdekességét és azt, egy-egy döntésünk során mennyire más felé vihet az életünk, mennyire befolyásolhatja az alakulását. Nekem a szépséges, érzékletes leírásokon kívül ez volt a legerősebb a könyvben. Sok gondolatot elindított bennem. Viszont nagyon sok kihagyott ziccer van a könyvben, amit sajnálok. Na de hátha lesz folytatás és megválaszolásra kerülnek a kérdéseim, kibővül a tudásom és kapok még ebből a rendkívüli világból, a mondákból, mítoszokból. 

Egyszóval ha egy izgalmas, újszerű fantasyra vágysz, ami más, mint a megszokottak, bátran vág beje Alyona könyvébe!

Fülszöveg:

Snezana többre vágyik az egyszerű mindennapoknál. Azonban nem is sejti, mennyire meg fog változni az élete. Mindaz a rémséges mendemonda, amit gyermekként hallott a faluja határában húzódó Sötét erdőről és a benne élő árnyakról, egycsapásra valósággá válik. Megelevenednek legszörnyűbb félelmei: kénytelen szembenézni megszállott udvarlója bosszújával, egy barát árulásával és a veszteség fájdalmával. Viszont van valami, ami még ezeknél is borzalmasabb: az őrparancsnok hatalomvágya, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa őt és a Medve lányainak erejét.
Snezana vajon szövetségesre lel a titokzatos, varázserejű férfi, Darien személyében, vagy a férfit, akárcsak a parancsnokot, a hatalomvágy hajtja?

 Idézet: 

– Inkább a félelem hajtotta őket. Féltek a lényektől, mert nem ismerték őket. A félelmük rettegéssé, a rettegésük pedig gyűlöletté hízott. Ne feledd, abban a korban élünk, ahol bűn másmilyennek lenni!