Mindenkinek mást jelent a karácsony. Van, akinek egy családi esemény, másnak pedig magány jut csak ilyenkor osztályrészéül. Egyeseknek egy véget nem érő nagy rohanás az ünnepi készülődés, és millió program, ahol meg kell jelenni. Aztán vannak azok az emberek, akik ilyenkor bőszen elkezdenek takarítani mindenhol. Húszmillió sütit sütnek, ezerféle fogást készítenek. És persze a fa alá már hulla fáradtan esnek be.

Akad olyan is, akinek a karácsonyról a finom ételek, a sokféle desszertek jutnak csak eszébe, az evés és ivás. Más nem is fontos a számára. Ahogy a karácsonyi külsősége, a csillogás, a díszítés is van, akinek a karácsonnyal egybeforrt.  Vagy azok, akik ajándékokat vadásznak bármiáron. A lényeg, hogy minél drágább legyen és nagyobb. Ha hitel kell hozzá, akkor hitelt vesznek fel. És persze olyan emberek is akadnak, akiknek csak ilyenkor, de eszükbe jutnak a szegények és adakozni kezdenek, jól látható módon.

Na de nem csak ilyen a karácsony. Akad hála az égnek olyanok is, akinek a családról szól, a kedvességről, a szeretetről.

Sokfélék vagyunk. Mindenki máshogy éli, ünnepli meg a karácsonyt. Ezzel semmmi baj nincs is. De sokszor pont a lényeg vész el. A karácsony lényege, hogy ne csak a csillogásról, az álságos kifelé mutatásról szóljon, de ne is a rohanásról, a teljes kifáradásról, a magányról..