Fotó:Németh Kata, Index

Kovács Krisztiánnal egy ideje "munkakapcsolatban " vagyok az Agave kiadó által. De bevallom, meglepett, hogy ír is. Így kíváncsi lettem, milyen témájú könyveket készít, mi a fontos számára írás közben. A mai interjúm vendége ő.

- Mit tudhatunk rólad. Mikor nem írsz, mivel foglalkozol szívesen?

Civilben az Agave Könyvek kiadó csapatát erősítem, mint marketing és kommunikációs szakember, én felelek a kiadó, valamint imprintje, a Magnólia sajtóügyeiért, új szerzők felkutatásáért, kéziratgondozásért. Mindig is azt szerettem volna, ha az irodalom lenne a munkám, ez így ebben a formában teljes mértékben megvalósulhatott.

Fotó: Harangozó Rita, Libertine

- Már második regényed jelent meg nem is oly régen. Mennyire tér el stílusban, mondanivalójában a Minden csendes és nyugtalan az előző kötettől, a Hiányzó történetektől?

Stílusban nyilván nem, témában viszont kétségtelenül van átfedés. Tekintve, hogy olvasóként is leginkább a diszfunkcionális családtörténetek vonzanak, így íróként is leginkább ezt a területet kutatom, leginkább egy egyszerű központi kérdés köré csoportosítva a sztorit: miért? Egész életemben az okok foglalkoztattak, melyek akár életeket változtatnak meg, cselekedeteket kötnek össze, számomra ez az élet legnagyobb misztériuma, és miután a család az elsődleges szociális közegünk, amiből a legtöbb, később életünket mozgató impulzus születik, így ez a legalkalmasabb közeg ennek feltárására.

- Az új regényed fő témája az, hogy minden döntés a sajátunk-e, saját kezünkbe vehetjük-e a sorsunk irányítását, vagy előre meg van írva. Mennyire hiszel a sorsban, sorsszerűségben?

Fantasztikusan érdekes téma az örökölt sors problémaköre, de egyszersmind nagyon könnyű egérutat is kínál a saját hibáink elől. Így ugyanis nem önmagunkban kell keressük az okokat, hanem elég rámutatnunk a felmenőinkre. Ez, ha nem tudunk ezen túllátni, egyszerű gyávaság, ráadásul idehaza meglehetősen veszélyes terep, mert mi magyarok egyébként is előszeretettel hibáztatnunk bárki mást a saját helyzetünk miatt, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanánk. Szigorúan véve azt mondanám, nem a sorsban, vagy az örökölt sorsban hiszek, hanem annak megváltoztathatóságában. Ebben rejlik az igazi emberi erő.

Fotó: Béres Márton, Népszava

- Egy mozgalmas családtörténetet kapunk. Mennyire nehéz kézben tartani több szálat, váltott nézőpontokat?

A prózaírásnak van egy alapvető nehézsége, hiszen következetesen meg kell írni 500-700 ezer karakternyi koherens szöveget, és e tekintetben nem igazán van eltérés a szöveg bonyolultságát tekintve. Biztos akad, aki vitatkozna velem ebben, de ha írok, akkor azt annyira rögeszmésen teszem, hogy az ehhez hasonló kihívások éppen segítik az alkotói folyamatot, semmint gátolják. Eleve nem kezdenék bele egyetlen történetbe sem, ha az csupán biztonsági játék lenne, mert abban nem látok kihívást. Olvasóként is azokat a szövegeket szeretem, amik kifacsarnak, íróként sincs ebben különbség. Ha megizzadok a végére, és úgy érzem, hogy a mentális teljesítőképességem határán vagyok, akkor tudom, hogy jól csináltam valamit, és ez független attól, hogy egyébként a regényre később milyen visszajelzések érkeznek, mert minden egyes regény a szerzőjének a legfontosabb.

- Kiknek készült, kiknek írtad a második regényed? Kiknek tud igazán mély mondanivalót biztosítani?

Magamnak írtam, elsőkörben mindent önmagamnak írok, hogy engem boldoggá tegyem, és aztán ha van átfedés a közönség igényeivel, az már csak hab a tortán. Alapvetően az fogja élvezni őket, akit elsősorban az emberi jellemek és azok változásai vonzanak, a családi kapcsolatok mélysége, a magyar társadalmi közeg visszásságái, és a XX. század hazai történelmének utózöngéi.

Fotó: Harangozó Rita, Libertine

- Hogyan képzeljük el nálad a kötethez tartozó gyűjtőmunkát? Előre leírod az ötleteid, az érzéseidet, a gondolataid, vázlatot készítesz, szereplőket mintázol meg? Vagy spontán vagy, csak írod, amit diktál neked a sugallat?

Létezik az ún. discovery writing, amit talán felfedező írásnak lehetne fordítani. Ez azt jelenti, hogy az írás kezdetén lényegében csupán egy kiindulóhelyzet van meg a fejemben, és aztán a teljes történet írás közben ebből bomlik ki, így fedezi fel az író a saját történetét, karaktereit. Ötleteket természetesen skiccelek fel közben, de ha végül a történet nem arra kanyarodik, akkor zokszó nélkül dobom ki őket. Az ember nem lehet szerelmes a saját ötleteibe, sem a saját szövegébe.

- Mik a terveid a jövőre nézve? Készül már a harmadik regényed?

Olyannyira, hogy a nyers változattal el is készültem. Ez egy az eddigi két regényhez képest némileg lineárisabb, egyszerűbb történetvezetéssel bír, és leginkább az emberek közti kommunikáció gátjait és a megszállottság témakörét dolgozza fel. Remélhetőleg jövőre az olvasók is kézbe vehetik.

Krisztián legújabb kötetét itt tudjátok megrendelni: Minden csendes és nyugtalan

#agave #írás #interjú