Morten és az eltűnt világok egy ifjúsági történet, abból is az útkeresős, sötétebb fajta. Főszereplője Morten, akinek nem igazán van háttérországa és boldogtalan, elveszett. Ezért döntöttem az elolvasása mellett, mert tudtam, hogy adni fog valami pluszt. És nem is tévedtem. Még napokkal az olvasása után is a könyv és Morten, a főhős járt a fejemben. A Mi lett volna ha...

Morten egy kedves, szerethető karakter. Könnyű vele azonosulni, hiszen mindenki átesik ezen az útkeresős életszakaszán. Viszont, ha lehet az írni, ő nem egyről indul, hanem minuszról erőteljesen. Az anyja Finnországban dolgozik, messze tőle és egyáltalán az sem érződik rajta, hogy törődne a fiával, érdekelné a sorsa. Kiépített ott egy saját, másik életet magának, ahol a fiának nincs hely. Az alkoholista nagybátyja neveli, aki nem bánik vele kesztyűs kézzel. Üti, veri, elissza a pénzét, így a fiú nélkülözni kénytelen és bújkálni sokszor. Az iskolában sincsenek barátai, inkább elkerülik őt, mert szégyelli magát, az életvitelét és nem tud senkit sem közel engedi magához. Tehetséges fiú, a szíve a helyén van, a lelke tiszta, mégis valahogy mindig ő húzza a rövidebbet. Így a megnemértettség állapotában, az elkallódás közelében van. Igazán el van veszve. Míg egy nap találkozik egy fura lánnyal a lépon. Misztikus, borzongató történet, de engem nem is ez a része fogott meg, hanem Morten lelkiállapota, szenvedései. Nehéz eldönteni, hogy ez egy természetfelettivel tűzdelt történet vagy inkább valami más. Én afelé hajlok, hogy Morten úgy védekezik, úgy próbálja a nehézségeket átvészelni, hogy álmodik egy olyan világot, ahol jól érezi magát és egy olyan szereplőt, aki törődik vele igazán. 

Nagyon aktuális, hiszen fiatalok mindennapi problémáit tárja elénk az író. Rengeteg fiatal nem találja önmagát, a helyét és még több fiatal küzd azzal, hogy az életkörülményei brutálisan rosszak. Az írásmód emberközeli lesz ettől, nem csak borongós és fantasztikus. 

Amit még különösen kedveltem a kötetben, az az, ahogyan megörökíti a természet szépségeit, a fotózást, ahogy egy fiatalember látja a világot és hogyan nyílik ki, leli meg a saját útját, válik fiatal felnőtté, akinek céljai lesznek az életben és talán barátai is. Kitör az előre megírt életéből, a tragédia árnyékából, a szegénységből. Mert a könyvben végig érezhető valami tragédia előszele. Végig azt éreztem, hogy bizony ennek a könyvnek lehetne más befejezése is, sokkal rosszabb, Mortenre nézve. 

Amiért én kötelezővé tenném a 14 év felettiek számára, az az, ahogy nyúl egy olyan társadalmi problémához az író, ami mindennapos. Tanít észrevétlen, terel, érzékenyít, empatikusabbá tesz. Nekem átjött az üzenete, hogy járjon mindenki nyitott szemmel, mert bármelyik osztálytársa lehet épp Morten helyében, amit észre kell venni. És segíteni őt. 

A könyvet köszönöm a Metropolis Media kiadónak! Biztos vagyok benne, hogy a gyermekeim kezébe is fogom adni, ha elérik azt a kort.

Fülszöveg: