Ha egy egyszerű, felejthető, könnyed olvasmányra vágysz, ne ezt a könyvet válaszd!

Ez bizony tömény borzalom. Értetlenség, meglepettség, düh, fájdalom és vegytiszta félelem szövi át a könyvet.. Mintha a legrosszabb rémálmod kelt volna valóra. Engem megviselt, nem is kicsit. És jó pár napig velem maradt ráadásul, a gondolataim között motoszkált a történet. Hihetetlen és a felfoghatatlan között valahol, félúton helyezkedik el.

Nem egy frissen készült könyvről van szó, 1980-as években íródott. De akkor alaposan megvágták és nem kapott túl nagy marketinget. Túl véresnek, drámainak és hátborzongatónak ítélték. Majd új életre kelt. A jelenlegi formájában, részben visszaállították az eredeti jeleneteket és a kegyetlenebb befejezést. Több vér került bele. Ráadásul ez egy sorozat, de úgy tűnik hazánkban nem kapott több lehetőséget a Dead River néven futó trilógia.

Őszinte leszek. Nagyon kegyetlen, megdöbbentő, szívbe markoló, hogy hogyan is élhetnek emberek, hogyan gondolkodhatnak, a normálistól bőven eltérően. És mekkora elszigeteltség kell ahhoz, hogy valakikből inkább az állati ösztön bújjon elő és levessék teljesen a civilizáció fátylát? Mi vezethet odáig, hogy emberek, gyerekek a normalitásból valami teljesen mássá váljanak?

Carla, a főszereplőnk. Szerkesztőként dolgozik, kivesz egy házat Maine állambeli kisváros, Dead River szomszédságában. Meghívja magához Marjie-t, a húgát, a jelenlegi párját és egy szűkebb társaságot, a korábbi párját és annak mostani szeretőjét. A cél az, hogy kipihenjék a nyüzsgő nagyvárosi forgatagot és élvezzék a nyugalmat, a természetet, majd Carla egyedül maradva dolgozni kezdjen. Az író nem különösen kedvelteti meg a szereplőket, inkább csak bemutatja őket. Megismerjük, milyen viszony van a szereplők között, milyen feszültségek, ki nem mondott érzések, tagadások és olykor szeretet, szerelem. Ők tartoznak az egyik félhez, a normalitás talaján maradva. Hétköznapi, egyszerű emberek, egyszerű problémákkal, életúttal. Majd lassan adagolni kezdi az író félelelm apró szikráit, a kis történéseket, melyek miatt gyanakodnia kellene a társaságnak, ahogy az olvasónak is. Utóbbi persze már tudja, mi fog történni. Érzi a feszültséget, sejti, hogy ez bizony nem lesz egy egyszerű kis horror. Nem lesz sétagalopp a tovább vezető út.

Nálam jelentősen túlment az ingerküszöbön. Hiba vagyok hozzászokva a horrorhoz, mint témához. Az író nem spórol a vérrel, az undorító jelenetekkel, de ezeken kívül a lélekig is lehatol. Nem is a sok vér és a gyomorforgató jelenetek miatt olyan nehéz olvasmány a Holt lelkek. Ha csak tárgyilagosan elmesélné a történéseket, talán nem ütne ekkorát. De megpróbál egy kis rokonszenvet kicsikarni, megmagyarázni azt, hogy lett ez a gyilkos kis csapat ilyen. Megpróbálja némileg felmenteni őket, a körülményekre kenni. Majd kiviláglik, hogy inkább úgy gondolkodnak, mint az állatok, érzelmek, előrelátás, empátia, együttérzés nélkül, a túlélésért küzdve csupán. Azaz meglehetősen lemeztelenítve, a maga kíméletlen valójában mutatja be az emberhúsra éhes kolónia gyilkolását, életét.

Hogy ellenpólus is legyen, kidomborítja Carla és a többi szereplő érzelmeit. Megmutatja, ki és mi lehetne belőlük, ha életben maradnának. Ezen kívül egy kis reményt is plántál az olvasó szívébe minduntalan, hogy átvészelik, megmenekülnek mind, majd el is veszi azt pár sorral később. De megmutatja azt is kiben milyen életösztön lakozik vagy épp mennyire lefagy, ha úgy hozza az élet. 

A könyv haladós, gyorsan elolvasható. A nyelvezete igényes, pergő. A leírások nagyon jók, könnyű beleélést biztosítanak, a párbeszédek szintén. Viszont napokig veled marad a történet. Így állj neki az olvasásának! Igazi nagyágyú!

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Fülszöveg:

Valahol ​a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át.

A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek.

Idézet:

A legtöbb dolognak van értelme – válaszolta Carla-, ha szívesen csinálod. Életben maradni érdemes.