Klímaválság, vízhiány, háborúk, veszélyben lévő emberek. Nem is oly hihetetlen a könyv alaptörténete. Csupán 2024-et ​írunk csak, de eljött a világvége!: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. És természetesen az emberek egymást ölik, bántják a meglévő élelemért, vízért, anyagi javakért.  

A kötet főként arról szól, hogy a túlélés érdekében mit meg nem tesz az ember. Mégis nyomasztó, fájdalmas ráeszmélés, hogy hova tud még süllyedni az embereiség. Talán pont a hihetősége okán volt számomra nagyon nehezen emészthető, mély, ám meglehetősen izgalmas olvasmány. Könnyen bele tudtam helyezkedni a főhős bőrébe, és az ő szemén keresztül látni azt a világot, amit az író létrehozott. A világfelépítés hihető, jól kidolgozott, bár akadt bennem némi hiányérzet pár helyen.

Ráadásul a nagyszerűen létrehozott világ, a remek karakterek mellé kapunk még egy kis csavart. Lauren, a főszereplőnk hiperempátiával küzd, ami egy ritka betegség, mely során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben. Így nála még nehezebb a "szemet szemért, fogat fogért" elvet vallani a túlélésért. Nagyszerűen rádöbben, hogy az ő túlélő képessége az, hogy vezető alkat. Nagyon jól felismeri, kiben bízhat, kiben nem, kivel oszthatja meg azt a keveset, amilye van és kit kerüljön el. Egy klassz kis csapatot verbúvál maga köré és szó szerint tűzen-vízen át menetelnek egy jobb világ reményében valahová. Reményt ad Lauren az embereknek, tudást. jövőképet. Márpedig anélkül nem lehet túlélni. Talán még annál is fontosabb egy világvége szituban, mint hogy legyen erőnk, tudásunk, tapasztalatunk, előrelátásunk, menedékünk...

A leíró részek érzékletesek, kellően sötétek és néhol elborszatóan igazak. Aminek kifejezetten örültem, hogy a párbeszédek is hihetőek és nem sablonosak. Az írónő stílusa nagyon megnyerő, így nehezen tudtam letenni a könyvet. Amivel egyedül nem voltam kibékülve, az az új hitvilág, amit Lauren létrehoz. Hosszú-hosszú oldalakat szentel neki az írónő, ami számomra nem adott sokat hozzá a könyvhöz, inkább csak lelassította a gyorsan csordogáló, izgalmas részeket. Bizonyára később ez nagyon szerepet kap a történetvezetésben és reményt, hitet ad a szereplőknek, de külsősként engem nem fogott meg.

A világvégében nem az élhetetlen klíma, a z élelem és vízhiány vagy mutánsok, lények tudnak a legijesztőbbek lenni, hanem az emberi tettek, aljasságok. Embernek ember a farkasa! De a reményt is ők adják, amiért érdemes túlélni!

Ha egy igazán hihető, letehetlen vilgvégéről szóló könyvet olvasnál, akkor ez legyen az az Agave kiadó gondozásában

Fülszöveg:

2024-et ​írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében.
Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.
Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.

Idézet:

Idővel majd, amikor az emberek a mondandómmal is foglalkoznak, nemcsak a korommal, fogom ezeket a verseket, és kitépem velük az embereket a rothadó múltból, és talán még az emberiség megmentésére és egy ésszerű jövő építésére is ösztönzöm őket.