2022. ápr 20.

V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

írta: Mayerné Répási Adrienn
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete

278774766_2208647362631331_4197348916752773560_n.jpg

Szép, figyelemfelkeltő borítója és izgalmas fülszövege tette érdekessé a könyvet, melyet szerettem volna mindenképp elolvasni. És ezt nem is bántam meg!

Hiába több, mint 600 oldal, úgy elillantak a sorok pár nap alatt, hogy csak pislogtam. Pedig oly szívesen maradtam volna még tovább az írónő teremtette világában. Nem is a történet ragadott magával leginkább, hanem a hangulatok, érzések, illatok, leírások, a tájak. Az ilyen könyveket nevezem én hangulatkönyveknek, melyek érzéseket, érzelmeket közvetítenek és annyira szépen, érzékletesen írják le a szereplők körülményeit, gondolatait és a külvilágot is, hogy szinte ott érezzük magunk mi is. Bekerülünk a könyv hangulatába és végig nem esünk ki belőle, bármi is történjék. Az országokon, városokon és évtizedeken átívelő, gyönyörű leírások és a megélt, érzelmes pillanatok mellett némi sötétség, egy csipetnyi fantázia és nem túl eredeti szereplők is vannak azért.

paris-g00c4edc49_640.jpg

Fotó Pixabay: edmondlafoto

Azért írom, hogy nem túl eredetiek, mert főhősünk, Addie lehetne a szomszéd lány, vagy akár mi is lehetnénk. Az írónő megírja a határait feszegető, olvasni szerető, kissé különc, macskát, kávét szerető, rajzoló lányt, aki nem akarja a gúzsba kötést, a kötelezőt hozni. Leírja a könyvtárban dolgozó, kocka, szemüveges, ám helyes, szelíd, a világát kereső férfi főszereplőt. És megkoronázza a titokzatos, "túl szép, hogy igaz legyen", árnyékban élő, sötétséget, szintén férfiként, aki néha maga a vágyálom, néha pedig maga az ördög.

Addie eladja a lelkét a sötétségnek, ám nem túl jól fogalmazza meg, mit szeretne, így kap is, meg nem is. Örökké élhet, mindent megtapasztalhat, mindent láthat, nem kötik gúzsba a megszokások, a szokásjogok, a körülmények. Viszont ezzel mindent elveszít, ami fontos számára, a világát, az élete főbb szereplőit, a hosszabb emberi kapcsolatokat. Hiszen senki sem emlékszik rá, nem tud örök nyomokat hagyni a világnak önmagáról, csak sejtéseket, hangulatokat múzsaként. Csak a sötétség emlékszik rá, akivel egyezséget kötött. 

woman-g90a537e09_640.jpg

Fotó Pixabay: DanaTentis

Te feladnád az eddigi életed, a szeretteid, azt, hogy emlékeznek rád, nyomot tudsz hagyni egy hosszú, hosszú, egyedül lévő életért cserébe?

Látom az előnyeit, de leginkább a hátrányait. hiába élhet Addie sokáig, láthat mindent, járhat mindenhol, pont a legfontosabbat veszíti el, az emberi kapcsolatait!

A történet maga nem túl erős és igen hosszúra is van nyújtva. Talán a legvégén van némi tényleges történés is. Addig leginkább metafórák, leírások, hangulatképek sokasága, feszültségkeltés. Kevés ütközés, ütköztetés a szereplők között, kevés jelentőségteljes történés, nem túl erős történetvezetés és hiányzó csúcspont. Egyfajta várakozás, eső előtti csend, visszafolytott lélegzet. Várjuk, hogy mikor fog történni valami tragikus, valami erős, kritikus. Aztán ez a csúcspont elmarad. A könyv inkább egy szelíden csordogáló kis patak, mely olykor egy kicsit fellángol, dühösebb lesz és sebesen rohanni kezd, majd miután kidühöngte magát, újra lelassul és folyik a saját kis medrében nyugodtan. Finom kis könyv. Nem kell hozzá sok gondolkodás, fejtörés, hanem egész egyszerűen csak rá kell érezni a stílusra és hagyni, hogy átfolyjon rajtunk. Szórakoztat és lecsendesít. Egy olyan könyv, melyet jó a kézbe venni egy fárasztó nap után.

Én élveztem az olvasását. Szerettem a hangulatképeket, melyeket közvetített. Addie gondolatait is át tudtam érezni, hisz a személyisége közel állt hozzám. Egy kellemes, andalító könyv, mely ezer helyre elkalauzol. 

Naomi Novik írja le nagyszerűen a könyv borítóján:

"Egy évszázadokon átívelő, szédítő, kaleidoszkópszerű kalandra visz minket, mely tele van szeretettel, veszteséggel, művészettel és háborúval - miközben ezernyi apró, varázslatos pillanattal kápráztatja el az érzékszerveinket."

Az írónő erőssége, hogy minden évszázadban, minden várost úgy tud bemutatni, hogy szinte tapintható a hely. Minden érzést, hangulatot úgy tud leírni, hogy az nem lesz közhelyes.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Idézet:

Olyan íze van, mint az éjszakai levegőnek, amelyet a nyári viharok terhe tesz mámorítóvá. Olyan íze van, mint a
távolban égő fa füstjének halovány nyoma, a sötétben parázsló tűz. Olyan íze van, mint az erdőnek és valahogy,
képtelen módon, az otthonnak.

Fülszöveg: 

Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.

Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.

Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.

Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.

Fotó: Pixabay

608 oldal
keménytáblás
ISBN: 9789634199618
Fordította: Ballai Mária

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#könyv #agave #olvasmány

Szólj hozzá

Könyv Recenzió