A könyv a borítóját nézve, fülszövegét elolvasva tudtam, nekem íródott. Viszont lemaradtam róla, sehol sem lehetett kapni, mire észbekaptam. Több boltban, online felületen is vadásztam rá, hátha mégis valahol lelek egy darabot. Csak rám vár egy kötet. Végül az Álomgyár kiadó sietett a segítségemre és elküldte nekem az év legjobban várt könyvét, nagy örömömre. Nem is tudtam várni, azonnal nekiestem az olvasmánynak.. 

Tipikusan az a könyv, melyet a kezedbe veszel és azonnal magába szippant, nem ereszt. Nem szívesen hagytam ott a világot, hogy az evilági, saját dolgaimmal foglalkozzam, Annyira jó volt abban a világban lenni, amit az írónő tárt elénk.

Az írónő hősnőjét egészen a földesúri rendszerig, a 1763-s évig repíti a jelenkor modernségéből. Vidéki Magyarország, Balaton, báj, idill és nehéz életkörülmények...

A világfelépítés, a múlt egy darabkája. Imádtam leíró részeket, a rengeteg hasznos tudást, melyet megoszt velünk a történet során a történelemről, a korai Magyarországról, a nők akkori helyzetésről, a földesúr és szolgája közötti különbségekről, a gyógynövényekről, az egyszerű életről, a Balatonról és környékéről. Ezt megkoronázta az emberi kapcsolatok szövevénye, az alkalmazkodóképesség, tűréshatár feszegetése a főszereplő részéről. És ha már szereplők, a nagyszerűen kivitelezett, izgalmas szereplők és a szerelem, mely a legnagyobb hangsúlyt kapta a könyv során. Érzelmeket, kapcsolatokat, a múltat tárja elénk úgy, hogy a szívünk sajdul bele, majd a következő percben nevetünk egy jót, egy kis humoros szösszenet miatt. Párhuzamba állítja a jelenkori Magyarországot, a nők mostani helyzetét és az akkori normákat, a nők elnyomott, kiszolgáltatott életét. Mégis finoman teszi ezt, nem tolakodón, nem erőszakosan, nem szájbarágósan, hanem kellő empátiával, odafigyeléssel, senkit sem bántva.

Az elején azt hittem, hogy egy korábbi nagy kedvencemhez, az Outlanderhez fog hasonlítani a könyv, de teljesen más. Az alapkoncepció nagyjából hasonló, de ebben a könyvben több a lélek, több a vívódás, a kettősség és nagyon is a miénk, magyaroké.

Az írónő stílusa a másik, ami említésre méltó! Aprólékos, kidolgozott cselekmény és szereplők, finom társadalomkritika, minimális utalások, nagyon izgalmas leírások, sok-sok plusz infó, amiért külön jó volt olvasni. Nem tudom, mennyi kutatómunka előzte meg a könyvet, de sejtésem szerint rengeteg.

Minden kicsi információmorzsának szerepe van a történetben, jelent valamit. A rengeteg plusz dolog mégsem volt tolakodó, sem száraz. Valahogy így képzelem el a tökéletes történelemkönyveket is. Hasznos tudás, évszámok, személyek, események, társadalmi leírás, a korok jellemzői, de izgalmasan tálalva, szórakoztató módon. Aki ezt a könyvet elolvassa, biztos, hogy a történelmet is szeretni fogja, mint tantárgyat, ha eddig nem tette.

A leíró részeket külön ki szeretném emelni. Sok van benne, de nem túl sok. Pont annyi, hogy egyensúlyban legyen a párbeszédekkel, a cselekménnyel. De annyira érzékletes minden sora, hogy a korai Balaton partján éreztem magam, a földesurak korában. Érződik az íráson, hogy az írónő szereti a környéket, ismeri, szívén viseli a sorsát.

A cselekmény nem túl gyors, pergős, de nem is bántam. Nem szívesen hagytam volna abba még ennél is hamarabb az olvasását a könyvnek. Jók a leírások, jók a történések és a párbeszédek is. A főszereplő gondolatai sem untattak, mint a legtöbb könyvnél. Jó volt Anna fejében lenni. A párbeszédek is élők, hihetők, izgalmasak.

És ha már Anna és a karakterek szóba kerültek. Nagyon gondosan megkomponált hősnőnk van, akivel könnyű azonosulni és megszeretni. A mellékszereplőket is gyorsan megkedveltem. Nagyon szépen ki vannak fejtve ők is, nem csak lógnak a levegőben.

Anna egy modern, ám egyszerű életű, középszerű nő a jelenben. Nem túl boldog, de megvan. Nincs különös gondja, baja. Majd a múltba kerül és meg kell küzdenie a kor szabályaival, az akkori szellemiséggel, gondolkodásmóddal és természetesen a szerelemmel is, ami jön és tarol, mindent visz, elemészt. 

Ez az a pusztító szerelem, melynek vagy behódolsz, vagy belepusztulsz. Gondolkodás nélkül veted bele magad, hiszen nem tehetsz mást. Elárul a tested, a szíved és nem hagy gondolkodásnyi időt sem, hiába kapálózol ellene. Tudod, hogy a veszted lehet, de már azt sem bánod, csak kaphass egy kis ízelítőt belőle. Márpedig Anna és Mihály kapcsolata ilyen, viharos, melyet nevetés és sírás is kísér egyuttal. Teljesen más életet élnek, más korból jöttek, más a normális nekik. Továbbá a külső hátráltatással is meg kell küzdeniük, nem csak egymással, a boldogságért. Egy nem hétköznapi szerelem. Annyira szép és izgalmas, hogy mindenki megirigyelhetné. Kicsit idealizált és meseszerű, de tudjuk, nem feltétlen lesz boldog vége. Sőt! De még így megéri!

De a szerelem elég akkor is, ha a tér, az idő, a szokások és az előítéletek is elválaszthatnak?

Az út, amit ketten bejárnak, egymásért, lemondások, félellem, büszkeség, féltékenység és megannyi érzés.  A két szereplő nagyon különbözik rangban, korban, felfogásban, életvitelben. Két, nagyon eltérő világból jönnek…és mégis egymásra találnak, nagy utat bejárva. Nehezen, de megtalálják az egymás szívéhez vezető utat. De meddig tartható ez az állapot? Mi vagy ki fogja elválasztani őket? Lehetnek boldogok ennyi viszontagság mellett is?

Nem is tudom, miért ajánljam jobban a könyvet, a történelmi hűsége miatt, a könnyed stílusa, szépséges leíró részei, a karakterek vagy a mindent elsöprő szerelmi szál miatt. Vissza szeretnék menni a könyvbeli világba és megtudni, elpusztítják-e egymást Anna és Mihály a nagy szerelemben, megégnek vagy megkapják a boldog, megérdemelt véget. 

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak! Tudtam én, hogy ez nekem íródott, az én könyvem lesz. Minden egyes sorával jobban és jobban a szívembe lopta magát. Vajon mit fogok most olvasni, mely felér ehhez a könyvhöz? Az írónő meglehetősen magasra tette a mércét finom stílusával, igényes írásmódjával, karaktereivel, szerethető világával és ezzel a perzselő szerelemmel, melyet létrehozott.

Fülszöveg:

Szerelem ​téren és időn át…

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.

Vajon a két világot összekötheti a szerelem?

Idézet:

Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul.