Kerestem valami könnyed témát, egy vicces, ám mégis izgalmas, sodró lendületű, enyhe krimit vagy egy kevésbé csöpögős, nem túl mély, kevésbé érzelmes romantikus történetet.  Kékesi Dóra könyvében meg is találtam a kellemes kikapcsolódást. Kiegyensúlyozott, gördülékeny, gyors sodrású történet, kedves szereplőkkel, némi humorral és egy kis izgalommal, na meg az egymásra találás izgalmával, szerelemmel, emberi kapcsolatokkal. 

A Rád találok nem akar hatalmas érzelmi mélységekbe menni. Nem boncolgatja az élet nagy dolgait. Nem akar világmegváltó gondlatokat elénk tárni. És nincsenek benne hagymázas, ezer arcot mutató, sokrétű karakterek. De olyan erős témákat se várj tőle mélységekig, mint az erőszak, a környezetvédelem. Nem egy ijesztő, horror krimi, ám található benne pár írói húzás, mely kellő izgalmat ad. Mégis pont elegendő egy kellemes kikapcsolódáshoz. A szereplők szerethetők, a történet jó, a stílus pedig lehengerlő. Dóra könnyedén szövi a szálakat és meglehetősen szórakoztatóan. Mindig van egy kis csavar, egy kis plusz, amiért érdemes tovább olvasni. 

Főhősünk, Bánhidi Nóra keresi önmagát, szakítása után. Szenvedélyes, ám meglehetősen bonyolult viszonyba bonyolódik a válófélben lévő főnökével, Kohán Zalánnal. A gazdag és vonzó férfi hamar leveszi a lábáról. Ám tartja a mondás, hogy "nem minden arany, ami fénylik". Innen indul Nóra nagy kalandja, nem várt helyekre, nem várt segítőkkel vagy épp hátráltatókkal, eseményekkel. Például egy jó kis tengerparti nyaralásból üldözéses dzsungeltúra lesz, egy esti vacsorából pedig valami teljesen más kerekedik ki. Na de nem lövök le minden poént, kell hagyni valamit az olvasónak is. Nóra szép karakterfejlődésen megy keresztül. A végére sikerül is  megkedvelnem csetlését, botlását, sodródását, pedig azt hittem, nem fogom bírni.

A mellékszereplők nem túl kifejtettek, de azért mégsem papírmasé karakterek. A kellő arányban kapunk belőlük. Barnát igazán megkedveltem, a többieket pedig kellőképpen nem szerettem. 

Az emberi kapcsolatok, a szerelem dinamikáját jól elénktárja a kötet. Csalódás, remény, szerelem, bizalom...Minden volt  akönyvben. A szerelmi szál nem volt túl erős, sem vívódó. Már az elején sjteni lehetett. De mégis jó volt olvasni, ahogy alakul, egyre intenzívebb. 

Bizony engem is meglepett egy-két történés a könyv során. Sejtelmem sem volt, hogy az írónő hogyan fogja megugorni, levezetni az általa felvetett konfliktust, történetszálat. De bravúrosan megoldotta. Fordulatokban gazdag, tartalmas olvasmány volt.

Akadtak apróbb hibák, elvaratlan szálak, nem teljesen logikus döntések, de nem csorbították a történetet igazán, hiszen nem vagyok az a szőrszálhasogató olvasó. Engem elvitt magával a történet, nagyon jól kikapcsolt és szórakoztatott. és nekem ennyi pont elég is!

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Bánhidi Nóra csúfos szakítása után szenvedélyes viszonyba bonyolódik válófélben lévő főnökével, a gazdag és vonzó Kohán Zalánnal, aki egy Costa Rica-i nyaralással lepi meg a lányt. A romantikus idillnek azonban hamar vége szakad, miután a hotelben váratlanul összetalálkoznak a férfi régi barátjával, Nándorral és párjával, Rékával, majd nem sokkal később a két nőt titokzatos módon elrabolják a szállodából. Az álomból rémálom lesz. A dzsungelbe viszik őket, ahonnan ugyan Nórának és Rékának sikerül megszöknie, de csöppet sem észrevétlenül…
Elrablóikkal a nyomukban próbálják átverekedni magukat az esőerdő sűrűjén. Az egyik faluban összetalálkoznak egy nemzetközi kutatóprogramban résztvevő magyar egyetemi tanárral, Fekete Barnával, aki segít nekik visszajutni a szállodába. A jóképű férfi és Nóra között érezhető a vonzalom, de egyikük sem mer lépni. És bár Nóra visszatérve Magyarországra reménykedik, hogy Barna felkeresi őt, a férfi nem jelentkezik. A fiatal nő száműzi gondolataiból a tanárt és Zalán mellett marad, mígnem egy véletlen folytán olyan titkos információhoz jut, ami felforgatja és veszélybe sodorja az életét. Nóra ráébred, semmi sem történt véletlenül…

Idézet:

Megbízni a társunkban természetes… kivéve akkor, ha a párunkról olyan információk kerülnek a birtokunkba, amelyek felbolygatják a hétköznapjainkat, és megkérdőjelezi a kapcsolat lényegét: vajon ismerjük azt, akivel megosztjuk az életünket?