Jessica Park: 180 seconds – 180 másodperc
180 másodperc, azaz 3 perc mi mindenre elég? Kérdezd a sportolót, akinek ennél jóval kevesebb is számít. Vagy kérdezd azt, aki lekési a buszát, előtte megy el épp. Máskor viszont nem számít, hogy 180 másodperc vagy 480 másodperc telt el, hiszen a kitűzött nap még oly messze van, legalább egy hét, hónap, év van addig...
Allisonnak, a történet főszereplőjének a 180 másodperc minden. Főhősünk gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, szeretetlenül, bántva, elhanyagolva. Neki rengeteget számít ez a 180 másodperc. Az egész életét változtatja meg! Erős falak mögött éli életét, senkit sem közel engedve magához. Ám a falak ledönthetőek, ha jókor, a megfelelő személlyel találkozik az ember. Márpedig Esben és Allison találkozása pont ilyen sors és meseszerű. Két nagyon eltérő személyiségű ember, aki mégis egymásra talál és sokat tehet egymásért. Az ő történetükről szól a könyv.
Szerethető szereplők teszik a könyvet kedvelhetővé, izgalmassá, létezővé, érzelmessé.
Az írónő csodás jellemfejlődést írt főszereplőjének, Allisonnak. Már csak azért is érdemes volt elolvasni a kötetet. Jó volt olvasni, ahogy kicsalogatja nyomoúságos, épp hogy tengődő életéből, közönyös személyiségéből a zárkózott, sokat csalódott lányt és felépíti őt, átformálja egy másik szereplő és a történtek. Végig szurkoltam hősnőnknek, hogy végre megkapja a megérdemelt életét és azokat az embereket maga mellé, akik építik őt. Nem lehet nem szeretni őt sebezhetősége, hányattatott gyermekkora miatt, csak szánni. Bár az elején nem volt túl szimpatikus, de ahogy haladunk az időben, kiderül, miért olyan tüskés, amilyen. És szép lassan az olvasó szívébe lopja magát.
Esben egy idealizált, tökéletes fiú karakter. Ő az a pasi, aki túl jó, hogy igaz legyen. Nagyon kedves figurára sikerült. Szintén nem lehetett nem szeretni.
Simon, Allison legújabb nevelőapukája vált mégis a kedvenc karakteremmé a könyv során. Emberi, esendő, mégis nagyszerű és empatikus ember. Minden megmozdulását szerettem. Ő csalt első ízben könnyeket a szembe a könyv olvasásakor, ugyanakkor ő is nevetetett meg legtöbbször. Sok ilyen ember kellene a nagyvilágba. Rengeteg felejthetetlen percet szerzett a könyv során és fontos jelenetek köszönhetőek neki. Ha azt mondom, hogy Esben a bomba, ami megindítja a történetet, akkor Simon az, aki végig izzítja, javítja, segíti a történetet.
A főszereplők feldolgozzák a múltjukat, a kisebb és nagyobb traumákat végül a történet során, számadást végeznek a jelenlegi életükben és egy új jövőt választanak maguknak, új célokat. Kibeszélik, megbeszélik, feldolgozzák, amit kell.
A szereplők mellett az érzelmeknek köszönheti a történet, hogy él, lüktet, viszi előre az olvasót és letehetetlen a könyv. Szórakoztató, ugyanakkor szívettépő is egyszerre. Rengeteg érzelem, érzés kapot helyet a könyvben, ráadásul nagyszerűen megírva. Hol nevettem, majd sírtam, hol csak mosolyogni bírtam. Ifjúsági könyv, mégsem nézi az olvasót gyereknek, érzelmileg gyengének az írónő, ahogy sok ifjúsági könyv esetén tapasztalható. Telepaszírozta a történetet lélekkel bátran, nem finomkodott Jessica!
Olyan témákat érint az írónő, amik sajnos aktuálisak (érzelmi elhanyagolás, nemi erőszak, veszteségfeldolgozás, fontos szerettünk elvesztése, lelki problémák, betegség feldolgozása). Némelyik hangsúlyosabb, némelyik kevésbé, inkább csak érintőleges. Nem erőltetett és beleerőltetett egy sem, úgy éreztem.
A stílus szórakoztató, könnyed, jól olvasható, kellően szarkasztikus, vicces, ahol kell, máshol pedig kellően kifejező. a párbeszédek izgalmasak, nem előre kiszámítható, sablon beszélgetések.
Ez kifejezetten az az ifjúsági könyv, melyet felírnék mindenkinek receptre, aki nem találja a helyét, nincs életcélja, unalmas az élete, hadilábon áll az érzéseivel, feldolgozatlan múltbéli dolgai vannak vagy csak egy kellemes, szórakoztató, érzelmekkel teli könyvet olvasna nagyszerű szereplőkkel és egy szép szerelemmel. Viszont nem a te könyved, ha nem szereted a csillámos szerelmet és a túl sok érzelmet!
Fülszöveg:
Három perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet.
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.
Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…
Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.
Az egyik legmélyebb szerelmi történet, amit valaha olvastál, melyben egy szorongó lány rátalál önmagára.
Ismerd meg, mi zajlik a lelkében és gazdagodj vele
Idézet:
Nem, ígérd meg, hogy mostantól bátor leszel! Több
kockázatot vállalsz. És tedd is meg! Épp ideje. Nem élheted az
életedet egy szobába zárkózva. Túl sok mindenből ki fogsz
maradni.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.
ReAd-blog Adrija
