É. Tóth Judit: Bőréhség
A szerelmet megénekelték, megfestették, megírták már ezerszer. ismerjük a boldogságát, izgalmát, majd az űrt, amit maga után hagy, ha tovaszáll. Ismerjük a könnyeket, nevetést, pillangókat a hasban, amiket okozni tud. Tudjuk, értjük minden szegletét. Vagy mégsem? Kiszámíthatatlan, szavakkal le nem írható a szerelem. Talán körülírható valamennyire, kinek, mit jelent és milyen.
É. Tóth Judit, Bőréhség című könyvével ebbe a hatalmas fába vágta a
fejszéjét. Próbálja, ráadásul nem is rosszul, megmutatni minden vetületét a szerelemnek, kicsit rendhagyó módon, pár soros versekben, haikukban. A szerelem éhségét tárja elénk, a vágyat, ahogy vágyunk a másikra és magára a szerelemre is, hogy hozzáérjünk, vele legyünk minden percben. Megmutatja, milyen a remény, a vágy vagy éppen a hiánya. Milyen a szerelmi bánat, az üresség. Vagy milyen az, amikor minden hozzá hajt.
Érdekes, izgalmas versek, kis rövid szösszenetek vannak a kötetben.
Kifejezetten tetszettek a versek közötti illusztrációk, amik jól kifejezik, alátámasztják a versek hangulatát. Egyszerű, letisztult a kötet teljes egészében. Semmi flanc, csillámos, színes giccsparádé. Hanem fejezetek, versek és pár olyan illusztráció, ami nem tereli el az olvasó figyelmét a versekről magukról.
Szerettem a könyv sokszínűségét, ahogy körbejárja a vágyat, a szerelmet. Viszont sokszor egy-egy egész oldalt kap egy 3 soros vers is, amit így kitöltetlennek, üresnek éreztem. Valamiért minduntalan előjött, a "kellett volna ide még valami" érzés. De ez az egyetlen "hiányosság" amit fel tudok róni a könyvnek. Több vers, szöveg elfért volna benne. És jó lett volna nem csak ezt olvasni, hanem az írónő viszonyát is a szerelemhez. Egy kis elmélkedést, leírást, bármit, nem csak verset, hanem hosszabb szövegeket is.
Átérezhető és érezhető az írónő mondanivalója. Érzelmek és felismerések garmadáját szabadítja ránk. Kifejezetten kellemes a stílusa, a hangulat, amit közvetít a könyvében. Könnyen, gyorsan olvasható.
Nem én vagyok a fő célcsoportja a kötetnek, lévén, hiába szeretek olvasni, verseket ritkán veszek kézbe és szörnyen kritikus vagyok akkor is velük kapcsolatban. De most nem tudtam belekötni ezekbe a versekbe. Tényleg ízgalmasak, érezhetők, hihetők, szórakoztatók, színesek, pont mint a szerelem maga.
Nem egy hosszú könyv, így bármikor elővehető, elméláhat az ember a benne olvasottakról, saját emlákeivel társíthatja. Modern, instant és szórakoztató.
Nagyon szépen köszönöm a könyv írónának a kötetet!
Ha kedvet kaptatok hozzá, itt találjátok Judit elérhetőségeit.
https://www.facebook.com/etothjudit/
Fülszöveg:
"másfél négyzetméter bőr
simogatásért sóvárog
és ölelésért sír"
É.Tóth Judit első kötete, a Bőréhség több év verseit összegyűjtve mesél a szerelemről, a szakításról, a magányról és az „én” újrafelfedezésének vágyáról. Műveivel fájdalmas önismereti útra kíséri az olvasót: bemutatja, hogyan hűl ki egy kapcsolat, és azt is, milyen is a szakítás valójában. Egy kapcsolat végén ugyanis nemcsak az egyedülléttel kell megbirkóznunk, önmagunkhoz is újra utat kell találnunk.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.
ReAd-blog Adrija
#könyv #szerelem #romantika #bőréhség #versek #haiku