Ha az ember nem érzi magát jó anyának, sőt, egyenesen Szaranya skatulyába tenné magát, akkor bizony egy olyan könyv kell neki, ami megnevetteti, feledteti vele a saját bénaságait és megmutatja, hogy másoknak is vannak problémáik a gyermekneveléssel! Pont egy ilyen korszakomban talált meg a könyv, pont jókor!! Segített is kilábalni a kezdő depressziómból, a lelkiismeret furdalás okozta szenvedéseimből tökéletesen. Nem, ennek ellenére nem egy segítő könyv, hanem egy humoros, ironikus kalandregény! 

Ha Szaranyának érzed magad, akkor ez a te könyved lesz, garantálom!

Az írónő első kötetének olvasásába is nagy élvezettel vetettem bele magam, így a második könyvét, ha lehet, még jobban vártam. Nagyon nagy felüdülés volt olvasni. Eszméletlen igazságokat, ki nem mondott dolgokat tár elénk őszintén és ironikusan. Rádöbbent, hogy bizony minden családban akadnak problémák, bakik, megoldandó problémák, félresikerült dolgok. Teljesen természetes dolog, mint ahogy az is, hogy történjék bármi, a gyermekeink az elsők számunkra és mindig ott leszünk nekik, támasznak, segítségnek. 

A könyv legnagyobb erőssége a szókimondása és a könnyed, fanyar stílusa. Nem egyszer hangosan felnevettem az olvasása közben. És bizony sokszor bólogattam, magamra is ismerve a helyzetek során.

Imádtam, mert teljesen elvesztem a könyvben, kikapcsolta a külvilágot és az sem érdekelt, ha békák vagy halak potyogtak volna az égből. Viszont meggyőzött ismét, hogy nincs az az isten, hogy a gólya felénk járjon ismét! Az anyaság nem egy könnyű műfaj és bizony állandó.

Gemma és Becky, a főszereplők teljesen más élethelyzetben vannak, mégis jó barátnők. Mindent meg tudnak beszélni, segítik egymást az útjukon. Együtt, vállvetve harcolnak a tökéletes anyák, a megoldandó feladatok, csemetéik boldogulása, saját életük, boldogságuk, a háztartás és a munkahelyük közötti lavírozásban.

A karakterrajzok jól kibontottak. Könnyű azonosulni velük és hamar meg is lehet szeretni őket. Annyira emberiek és hihetők. Tisztára, mint a szomszéd lány, de nagyon egyszerűen akár önmagunkra is ismerhetünk bennük. A mellékszereplők is szerethetőek nagyon vagy épp ellenkezőleg, nagyon utálhatóak. Ava lett a kedvencem tagadhatatlanul nagyszerű beszólásaival, fura gondolkodásmódjával. 

A történet stílszerű, hihető. Van egyfajta íve. Könnyen olvasható és gyorsan. Természetesen befaltam egy fél nap alatt, pedig annyira szerettem volna még a két főszereplő csajszival tovább lenni. Azt hiszem, mi jóbarátok lennénk. Nem egy magasröptű értekezés, hanem egy kikapcsolódásra alkalmas könnyed, szórakoztató könyv, a humort értőknek. Nincsenek benne nagy talányok, hatalmas konfliktusok, de érdekes témákat, lelki dolgokat, gondolkodnivalót ad mégis.

És ha elmaradt az a fránya házi feladat, akkor mi van? Senki sem tévedhetetlen és senki sem tökéletes! Az anyák már csak tudják…

Ha anya vagy válaszd ezt a könyvet olvasmányodul:

Ha úgy érzed, nem bírod már tovább!

Ha azt gondolod, te vagy a világ legrosszabb édesanyja!

A könyvben egyedül a borítóval nem voltam kibékülve. Nagyon rózsaszín. bár így kellően figyelemfelkeltő. 

Fülszöveg:

Azt hitted, megúszod a napot idegösszeomlás nélkül? Hiszen anya vagy!
Egy elviselhetetlenül hosszú nyár után a kölykök végre újra az iskolapadba ülnek, Gemma és Becky pedig fellélegezhet. Hol is vannak azok a borospoharak? De miért is olyan büdös az a Sauvignon Blanc? Bingó. Még alig heverte ki az előző botrányos szülését, Becky újra várandós…
Ha ez nem lenne elég, nyáron a suli egyik szárnya is totálkáros lett egy iskolai tűzben, és ha nem gyűjtenek össze több tízezer fontot, a srácok mehetnek egy összevont intézménybe, aminek az igazgatója amúgy is egy fafejű sznob. Gemma és Becky a Pénzgyűjtő Iskolai Csapat nem túl lelkes tagjai lesznek, így aztán Gemmának az új szerelemre alig marad ideje. Beckyt beszippantják az erőszakos anyucicsoportok, és ha nem volt elég a két gyerek, most majd hetente több órában hallgathatja a természetes, háborítatlan szülésről ömlengő gurukat is.
No de ez mind semmi Miss Thompson és nagyratörő diákszínpadi terveihez képest: vajon a főnix és vele a gyerekek megmentik-e az iskolát a bezárástól? Vagy újra Avának kell kezébe vennie a dolgokat?